A kormányzó nem érezte jól magát - kommentálta egy közeli barátja az olasz jegybank elnökének váratlan távozását a hét végén Washingtonban tartott világbanki közgyűlésről. Antonio Faziót, a Banca d'Italia teljhatalmú elnökét az verte le a lábáról, hogy Giulio Tremonti, három nappal korábban kinevezett pénzügyminiszter, az olasz delegáció vezetője lényegében megtiltotta, hogy az otthon hivatali visszaélés gyanújába keveredett jegybankvezér elmondja a közgyűlésre szánt beszédét. A kormányzó dicstelen szerepe két olasz bank felvásárlásának manipulálásában (HVG, 2005. szeptember 10.) hónapok óta borzolja a kedélyeket Olaszországban, kormánypárti és ellenzéki politikusok, közéleti szereplők, a sajtó nagy része nap mint nap követeli a jegybankelnök lemondását.

A Faziogate néven emlegetett ügy miatt össztűz alá került Silvio Berlusconi kormányfő is. Igaz, ő nem válthatja le a jegybank elnökét, ám otthon és külföldön egyaránt mindenki azt várta tőle, hogy nyomásgyakorlással vegye rá a kormányzót a távozásra. Berlusconi mégis kivárásra játszott, abban reménykedve, hogy majd csak elül a vihar. Egészen a múlt hétig hallgatott, ám amikor épp e tétlenségen felháborodva csütörtökön lemondott Domenico Siniscalco pénzügyminiszter, kénytelen volt megszólalni. Egy rövid sajtótájékoztatón kérte fel a már Washington felé tartó Faziót, vegye a kalapját, mert rontja az ország hitelét.

A felszólításnak a mai napig nem volt foganatja, Fazio egyelőre maradt, Berlusconi viszont tovább veszített az utóbbi két év politikai-gazdasági kudarcai miatt amúgy is csökkenő tekintélyéből. Tavasszal már lemondásra és új kormány megalakítására kényszerült az általa vezetett Szabadságjogok Háza (CDL) koalíciónak a helyhatósági választásokon elszenvedett súlyos veresége miatt, most pedig egyre többen kérdőjelezik meg a saját táborában is, valóban ő lenne-e a jobboldal sikeres miniszterelnök-jelöltje a következő - eredetileg jövő tavaszra tervezett - választásokon.

Pedig az év elején Berlusconi még azzal állt elő, tömörüljenek egy nagy pártba a jobboldali erők, amelyet aztán ő győzelemre vezet a baloldallal szemben. A cél érdekében még az ellenzék centrista pártjait is megkörnyékezte, ám nem csak ők kosarazták ki. Fellázadt saját koalíciós partnere, a kis kereszténydemokrata utódpárt UDC is, amely azóta keseríti a Lovagként emlegetett kormányfő életét. A párt vezetője, Marco Follini, aki a Nemzeti Szövetséggel (AN) összefogva tavasszal kikényszerítette a kormányátalakítást, most két újabb követeléssel rukkolt elő: a kormánykoalíció dolgozzon ki egy új törvényt a régi listás választási rendszer visszaállítására, és előválasztáson döntsenek a jobboldali pártok a legalkalmasabb közös miniszterelnök-jelöltről.

Berlusconi szokásához híven először a baloldal beépített ügynökeinek, majd a koalíció rákos áttétjének nevezte Folliniékat, aztán legalább az első követelést megpróbálta a saját javára fordítani. Elemzések kimutatták ugyanis, hogy a három nagyobb és egy kis pártból álló jobboldalnak kifejezetten előnyös a listás szavazati rendszer, míg az ellenzék, amely számtalan kis pártot is magában foglal, veszít vele, és zászlajára tűzte a törvénymódosítás mielőbbi kidolgozását. Nagy árat akarna fizettetni az UDC-vel: a parlamentbe jutáshoz most szükséges 4 százalékos határ - Folliniék által követelt eltörlése helyett - akár 10 százalékra emelésével fenyegetőzik Berlusconi.

Hosszú huzavona után a múlt héten abba is belement a kormányfő, hogy előválasztásokon döntsenek a koalíció miniszterelnök-jelöltjéről. Igaz, az eljárást felesleges cirkusznak tartja, hiszen, mint a napokban nyilatkozta, ötödik éve csillagos ötösre teljesíti feladatát, amit egyébként csak önfeláldozásból vállal. Hogy mégis tart a megmérettetéstől, abból sejthető, hogy máig titokban tartott felméréseket végeztetett arról, lehetséges vetélytársai hogyan szerepelnének vele szemben, és mire jutna a jobboldal, ha közülük indítana valakit a baloldal ellen. Az UDC-t egyébként nem csak a Berlusconival való elégedetlenség indította a vezérkeresés szorgalmazására: a párt jelöltje az előválasztáson, Pier Ferdinando Casini, a parlament elnöke az egyik legnépszerűbb politikus ma Olaszországban, de sikerrel szállhat ringbe Gianfranco Fini miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, az AN elnöke is.

Már csak azért sem utasíthatta el Berlusconi az előválasztást, mert az ellenzék hasonló módon keresi saját miniszterelnök-jelöltjét. Romano Prodi javaslatára a baloldali pártok újabban Uniónak nevezett blokkja október 16-án szavaztatja meg választóit, ki vezesse a választásokon a tömörülést. A jelöltek már el is indultak kampánykörútjukra: Prodi egy óriási sárga kamionnal járja az országot negyven napon keresztül, Fausto Bertinotti, a nagyobbik kommunista várt vezére ingázókat szállító vonatokon hirdeti programját és gyűjti a választók kívánságait, míg a zöldek jelöltje, Alfonso Pecoraro Scanio vitorlás hajón járja körbe a csizmát. A pártok közti, nehezen megszületett egyezség szerint, aki győztesen kerül ki a megmérettetésből, a mögé valamennyien felsorakoznak, és egy közös programmal indulnak majd.

Miközben ellenlábasai előrehozott választásokat követelnek és látszólag sikerrel kovácsolódnak egységbe földön és vízen kampányolva, Berlusconinak a koalíciója egyben tartása is napi gondokat okoz. Ráadásul a hét végén kormányának be kellene nyújtania a jövő évi költségvetést is, ám a váratlan pénzügyminiszter-váltás és megint csak az UDC kifogásai miatt kérdéses, hogy elkészül-e a végleges változat. A technokrata Siniscalco ugyanis 11,5 milliárd eurós költségcsökkentő intézkedéseket tervezett a maastrichti 3 százalékos plafon másfélszeresére rúgó deficit féken tartására, és a közelgő választásoknak fittyet hányva szinte semmit nem ígért a kedvezményekre, adócsökkentésre áhítozóknak. Az ízig-vérig politikus Tremonti viszont várhatóan taktikusabb büdzsét szeretne, ám neki is meg van kötve a keze, hiszen Brüsszel után már az IMF is figyelmeztette Olaszországot, hogy ideje lenne hozzákezdeni a gazdaság és az államháztartás rendbetételéhez.

A szaporodó belső és külső vészjelzéseket igyekszik elütni a kormányfő, pedig a politikusok mellett már a korábban hozzá lojális jobboldali lapok is keményen kritizálják, és érdemei elismerései mellett nyíltan visszavonulásra szólítják fel. Ő azonban egyelőre kitart. "A tettek embere vagyok. Ha az olaszok megválasztanak, újra áldozatot hozok, ha viszont egy hajón Tahitira küldenek, hogy élvezzem a napsütést, megköszönöm a feloldozást az óriási felelősségvállalás alól" - nyilatkozta nemrégiben.

VÁSÁRHELYI JÚLIA