Elbúcsúzhat az államfői poszttól is a lengyel baloldal azok után, hogy a múlt szerdán váratlanul visszalépett az október 9-én tartandó elnökválasztás jelöltségétől Wlodzimierz Cimoszewicz alsóházi elnök. A jelenlegi kormánykoalíciót vezető, a most vasárnapi parlamenti választáson minden bizonnyal hatalmának feladására kényszerülő Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) által támogatott, ám hivatalosan függetlenként indult Cimoszewicz elhatározását azzal indokolta, hogy nem kíván részt venni a "rendkívül aljas, szégyenteljes", kizárólag személyének és családjának a lejáratását, bepiszkolását célzó választási kampányban.

Az alig fél éve még a külügyi tárcát vezető - elemzők szerint az egyetlen eddig "tisztának" tartott, korrupciós botrányok által érintetlen - baloldali politikus vesztét az okozta, hogy kabátlopási ügybe keveredett: egykori külügyminisztériumi titkárnője ugyanis azzal vádolta meg, hogy meghamisította vagyonnyilatkozatát. A titkárnő - az olajipari PKN Orlennel kapcsolatos, baloldali vezető politikusokat is hírbe hozó korrupciós ügyeket vizsgáló - parlamenti bizottság előtt még augusztusban iratmásolatokkal alátámasztva vallotta: Cimoszewicz 2001-ben arra hatalmazta fel, hogy a mintegy 500 ezer zloty (akkori árfolyamon: egy USA-dollár = 3,95 zloty) értékű PKN Orlen-részvényeit nem tartalmazó vagyonnyilatkozatát küldje el az illetékes parlamenti bizottsághoz.

Hiába utasította vissza a vádakat Cimoszewicz, mondván, semmi törvénybe ütköző dolgot nem tett, ráadásul 2002-ben 14 ezer zlotys veszteséggel adta el PKN Orlen-részvényeit, hiába derült ki, hogy az iratmásolat hamis, és a titkárnő állításai sem felelnek meg a valóságnak, az államfőjelöltekről készült közvélemény-kutatásokat addig biztosan vezető politikus egy csapásra a harmadik helyre csúszott viszsza. Megelőzte két jobboldali riválisa, a Szolidaritás liberális szárnyából négy éve alakult Polgári Platform (PO) elnöke, Donald Tusk és a nemzeti-radikális Törvény és Igazság (PiS) jelöltje, a varsói főpolgármester, Lech Kaczynski, akinek 4,5 perccel fiatalabb ikertestvére, Jaroslaw egyébként a párt kormányfőjelöltje.

Esélye sem maradt a tapasztalt politikusnak számító, miniszterelnökként is egy ideig regnáló Cimoszewicznek, hogy annyi szavazatot összeszedjen, ami a második fordulóba jutáshoz elégséges. Ezek után döntött úgy, hogy végleg kiszáll a küzdelemből. A politikai élettől már korábban is visszavonulni szándékozó, csak az államfő, Aleksander Kwasniewski és felesége rábeszélésére ringbe szálló Cimoszewicz mostani elhatározása nyomán egyetlen esélyes baloldali jelölt sem maradt az államfőválasztáson. A politikus utolsó megszólalásában nem is rejtette véka alá - az ezúttal tőle szokatlan nyerseséggel megfogalmazott - véleményét, mondván, egyetlen jelölt sem alkalmas az államfői poszt beöltésére.

Cimoszewicz botrányából elsősorban a gdanski születésű, 48 éves Tusk profitált, akinek a támogatottsága olyannyira megugrott, hogy nem kizárt, akár már az első fordulóban megszerzi az államfőséghez szükséges 51 százaléknyi szavazatot. A győzelemben elemzők szerint az sem akadályozhatja meg, hogy a Szolidaritás mintegy 700 ezer fős tagságát Lech Walesa régi harcostársa, a varsói főpolgármester támogatására szólította fel. Tusk népszerűsége egyébként pártja, a PO pozícióját is erősíti, a legfrissebb közvélemény-kutatások alapján már most a vasárnapi parlamenti választás győztesének kiáltották ki. Ily módon mind az államfőválasztás, mind a parlamenti választás valójában a jobboldali pártok közötti küzdelem: a PO után ugyanis a második legnépszerűbb párt a populista hangvételű, rendpárti PiS, egyes jóslatok szerint a két párt az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többséget is megszerezheti a 460 fős szejmben.

Aligha lehet zökkenőmentes azonban a politikai megfigyelők által már most koalíciós partnereknek kikiáltott két jobboldali párt kormányzati együttműködése. Gazdasági kérdésekben igen eltérnek az álláspontjaik. Mint azt a PO 48 éves, jogi végzettségű kormányfőjelöltje, Jan Rokita kifejtette, leendő kormányának sarokköve a szlovák mintára bevezetendő, egységesen 15 százalékos személyi jövedelem- és társasági nyereségadó, valamint áfa. A PiS ezzel nem ért egyet, mert igazságtalannak tartja, hogy az alacsonyabb jövedelműek arányaiban ugyanannyi adót fizessenek, mint a gazdagok. Hasonlóan távoliak az elképzeléseik a privatizáció terén is. Rokitáék a még állami tulajdonban lévő vállalatok teljes eladását ígérik, Kaczynskiék a nemzeti érdekekre való hivatkozással a stratégiailag fontos vállalatok esetében legalább 25 százalékos állami résztulajdon megtartásához ragaszkodnak.

Politikai és társadalmi kérdésekben sem lesz egyszerű közös nevezőt kialakítaniuk: bár mindketten a keresztény értékeket tartják alapvetőnek, a liberális nézeteket valló PO nem foglal nyíltan állást az abortusszal szemben, nem csorbítaná a homoszexuálisok jogait, és a halálbüntetés viszszaállítása mellett sem kardoskodik, amelyről a PiS tavaly novemberben törvényjavaslatot terjesztett a szejm elé. Külpolitikai kérdésekben hasonló platformon állnak: biztonságpolitikai megfontolásokból mindketten az USA-t tekintik Lengyelország legfőbb szövetségesének, ám míg a PO erősítené a német kapcsolatokat, a PiS Berlinre és Moszkvára is gyanakvással tekint. Hogy mire is lehet számítani a választás után, mutatja, hogy Kaczynski már a minap közölte, koalíciós tárgyalásokra majd csak az államfőválasztás második fordulóját követően - már ha lesz -, azaz október 16-a után kerülhet csak sor, és pártja nyolc - köztük a belügyi, az igazságügyi, a kincstárügyi, a mezőgazdasági, és oktatási - tárca vezetéséhez ragaszkodik.

Cimoszewicz visszalépése azért is jött rosszul a kormányzó baloldali SLD-nek, mert vezetése abban bízott, hogy a politikus személyes kampánya szavazatokat hozhat a parlamenti választáson a pártnak. Így most csak abban reménykedhetnek, hogy tartani tudják azt a szintet, amire a május végén elnökké választott 31 éves technokrata Wojciech Olejniczak felhozta a pártot, azaz 7-11 százaléknyi szavazatot szereznek. Ami szinte csodának számít, hiszen korábban a szejmbe történő bejutásuk is kétségesnek számított. A négy éve még 41 százalékos támogatottsággal hatalomra került baloldali párt felélte önmagát, gazdasági téren tehetetlennek, erőtlennek bizonyult, vezető politikusai sorra korrupciós botrányokba keveredtek, bár egyelőre sem bűnösségük, sem vétlenségük nem nyert bizonyítást. A párt és a kormánykoalíció helyzetét mi sem szemlélteti jobban, mint hogy a jelenleg a kormányfői posztot betöltő Marek Belka néhány hónapja átigazolt a rendszerváltásban kulcsszerepet játszott Szolidaritáshoz kötődő liberális politikusokból létrejött centrista Demokrata Párthoz, amelynek alapításában egykori gazdasági minisztere, Jerzy Hausner is közreműködött.

TÁLAS ANDREA