Csak igen korlátozott haladást ért el az utóbbi két év során az Egyesült Államok az iraki újjáépítésben - állapítható meg a múlt hónapban napvilágot látott három amerikai kormányjelentés összegzéséből. A 2003-as invázió óta az Egyesült Államok 24 milliárd dollárt tett félre az újjáépítésre, de eddig csak 9 milliárdot fizetett ki elkészült munkák után, mivel számos beruházást el kellett halasztani. Az ember- és vagyonvédelemre fordított összegek átlagosan a beruházások 22 százalékát, de esetenként akár a 36 százalékát viszik el. A Pentagon becslése szerint mintegy hatvan biztonsági cég 25-30 ezer embert foglalkoztat Irakban, az elit havi 30 ezer dollár felett keres. A második világháborút követő európai újjáépítés utáni legnagyobb amerikai segélyprogram eddigi kudarcának is tekinthető akár, hogy 2005 májusában az iraki energiatermelés alacsonyabb volt, mint a háború előtt, Bagdad 6 milliós lakosságának jó része például sokszor még mindig napokra áram nélkül marad.

A háború tervezői szerint a kőolaj-jövedelmek fedezték volna ugyan az invázió utáni költségeket, ám a kőolajtermelés a szabotázsakciók miatt az utóbbi két év alatt folyamatosan csökkent: az idén májusban a napi 2,1 millió hordós felhozatalból 1,4-1,6 millió ment exportra, 2003 márciusában - közvetlenül az invázió előtt - Irak a 2,6 millió hordós termelésből 2,1 milliót exportált. Irak állami bevételeinek a 98 százaléka származik az olajból, ami a legmagasabb arány a világon. A magasabb kőolajárak ellenére a tavalyi 21 milliárd dolláros bevétel után az idén csak 19 milliárd várható.

Az állami költségvetés majd felét, mintegy 8 milliárd dollárt emészt fel az élelmiszerek és az üzemanyag ártámogatása, ami közgazdászok szerint bénítja a gazdasági növekedést, és groteszk módon eltorzítja a gazdaságot. A múlt héten a bagdadi kormány pénzügyminisztere hiába állt elő a támogatások csökkentésének tervével, a kabinet politikai okokra hivatkozva elejtette a javaslatot. A munkanélküliség ugyanis 50-65 százalékos, és sokan az üzemanyaggal működő generátorokkal állítják elő az elektromos áramot. Miközben Irak a világ második legnagyobb ismert kőolajtartalékával rendelkezik, a töltőállomások előtt kilométeres sorok kígyóznak, a finomítói kapacitások szűkössége miatt pedig az ország a benzin és a gázolaj több mint felét importálni kényszerül.