A főideológus
Az erőszakmentes ellenállás nem jelent tétlenséget, kitartás nélkül pedig nincs sok esély a győzelemre - nyilatkozta a...
Az erőszakmentes ellenállás nem jelent tétlenséget, kitartás nélkül pedig nincs sok esély a győzelemre - nyilatkozta a HVG-nek Gene Sharp (76 éves) amerikai politológus, az 1983 óta működő bostoni Albert Einstein Intézet (AEI) alapítója.
HVG: Évtizedek óta foglalkozik az erőszakmentes ellenállás elméletével. Ön szerint valamennyi diktatúra megdönthető békés eszközökkel?
Gene Sharp: Azt hiszem, hogy igen, hiszen már sok országban alkalmaztak ilyen módszereket. Az, hogy sikerül-e megszabadulni egy-egy diktátortól, attól függ, hogy az adott országban milyen ügyesen élnek ezekkel az eszközökkel. Ha az ellenzék bölcs, bátor és kész végigmenni az úton, akkor nagyon valószínű a siker.
HVG: Könyveit alighanem a diktátorok is olvassák. Nem fél attól, hogy előbb-utóbb megtalálják az erőszakmentes ellenállás ellenszerét?
G. S.: Egyáltalán nem akarjuk titokban tartani e könyvek létezését. Bízom abban, hogy a diktátorok is megértik e mozgalmak lényegét, és nem lépnek fel durván az erőszakmentes akciók résztvevői ellen. Ezzel egyébként maguknak is használnak, mivel az erőszak csak tovább csökkenti támogatottságukat.
HVG: Ki volt az első, aki bevallottan használta az ön módszereit?
G.S.: Nem tudom, ki lehetett az első, az viszont egyértelműnek tűnik, hogy egy másik könyvem, a Polgári alapú védekezés (Civilian-Based Defense) döntő szerepet játszott 1989-ben és 1990-ben Litvániában, Észtországban és Lettországban, amikor a balti köztársaságok elszakadtak a Szovjetuniótól. Észtországban az egyik államminiszter kiválóan beszélt angolul, Lettországban és Litvániában pedig sebtében lefordították a könyvet, és mindhárom kormány felhasználta a benne felsorolt védekezési módszereket.
HVG: Önt és munkatársait sokan azzal vádolják, hogy amerikai kormánypénzből Washington politikájának megvalósításán munkálkodnak.
G. S.: Mi egy centet sem kapunk az amerikai kormánytól, és meglehetősen szegény szervezetnek számítunk. Nem is súgnak és nem is utasítanak minket Washingtonból. Ha a tekintélyuralmi rezsimek elleni harc sikerét az amerikai kormány győzelmeként állítjuk be, akkor ezzel azt állítjuk, hogy az érintett népek maguk nem lennének képesek legyőzni a diktátorokat. Vagyis nem ismerjük el az ellenük harcoló százezrek és milliók bátorságát.