A jelenleg 89 alanyból álló föderációként és elnöki köztársaságként számon tartott Oroszország három éven belül olyan központosított parlamenti köztársasággá változhat, ahol a valódi hatalom a miniszterelnök kezében összpontosul, és az államfő szinte csak protokolláris szerepet játszik. A gyökeres reformot valószínűsítő politikusok és elemzők szerint a régi és az új Oroszország közti folyamatosságot a közel öt éve hatalmon lévő Vlagyimir Putyin államfő személye szavatolja, aki az általa kezdeményezett változtatások eredményeként második államfői mandátumának 2008-as lejárta után miniszterelnökként tevékenykedik majd.

A Kreml valódi szándékait fürkésző elemzők szerint az eddig kezdeményezett reformok - a kormányzóválasztások központosítása, illetve a pártlistás választási rendszer bevezetése (HVG, 2004. október 2.) - csak a valódi célhoz, Putyin hatalmának meghosszabbításához vezető út első lépéseit jelentik, és néhány héten, illetve hónapon belül újabb "ésszerűsítések" várhatóak. Az egyik legfontosabb lépés valószínűleg a föderációt alkotó alanyok - köztársaságok és területek - számának radikális csökkentése lesz; Dmitrij Rogozin, a hatalomhoz közel álló Rogyina (Haza) mozgalom egyik vezetője a napokban úgy vélekedett, hogy ezek száma egy-két év múlva 25-30-ra csökken.

A föderáció gyengítése - a kormányzók személyének az államfő általi kijelölése, illetve az egyéni választókörzetek felszámolása - elemzők szerint azért áll a Kreml érdekében, mert Putyin és szövetségesei azzal akarják majd megmagyarázni az államfői jogkör szűkítését és a miniszterelnöki hatalom növekedését, hogy egy központosított ország irányításában nem a helyi kormányoknak és kormányzóknak, illetve a fölöttük álló államfőnek, hanem az országos listákon a legtöbb voksot szerzett pártokat képviselő miniszterelnöknek kell a vezető szerepet játszania. A már hosszú ideje tartó központosítást pedig Moszkvában azzal indokolják, hogy csak így lehet eredményesen felvenni a harcot az ország biztonságát és egységét fenyegető terrorizmus ellen.

Többen már a forgatókönyvet és a kulcsfontosságú dátumokat is ismerni vélik: miután a duma az év végén vagy jövő januárban jóváhagyja, hogy az eddigi vegyes választási rendszert pártlistás rendszer váltsa fel, a tavasz folyamán feloszlatják a parlamentet, és még az ősz előtt új választást tartanak. Ha ezen az előrejelzéseknek megfelelően a Putyin mögött álló - és az országos elektronikus médiumok támogatását élvező - pártok diadalmaskodnak, a pártlistán bekerült képviselők aligha ellenzik majd, hogy a Kreml 2006 őszéig összevonja a régiókat, illetve hogy alkotmánymódosítások révén 2007 közepére a miniszterelnök kezébe kerüljön a jelenleg az államfő kezében összpontosuló hatalom. Parlamenti források szerint egyébként nem kizárt, hogy Putyin valójában nem akarja feloszlatni a dumát - a 450 képviselő több mint kétharmada úgyis mögötte áll -, ám az idő előtti választások lehetőségének lebegtetésével folyamatos nyomást fejthet ki a 2007 végéig érvényes mandátumuk sorsáért aggódó képviselőkre.

Az egész reformra elsősorban azért van szükség, mert az orosz alkotmány szerint egy személy legfeljebb kétszer töltheti be az elnöki tisztséget, és a szomszédos Belarusz - ahol éppen a múlt héten hagyták jóvá népszavazáson az ország polgárai, hogy Alekszandr Lukasenko államfő harmadszor is indulhasson az államfőválasztáson - esete is mutatja, hogy Amerika és Nyugat-Európa nem tartja demokratikusnak ennek a szabálynak a személyre szabott módosítását. Pedig közvélemény-kutatások szerint az orosz polgárok több mint háromnegyede támogatná, hogy Putyin harmadszor vagy akár negyedszer is indulhasson az elnökválasztáson.

Az államfő népszerűsége azonban apadhat, különösen, ha folytatja a szociális rendszer átalakítását, és a parlament elfogadja azt a törvénycsomagot, amely lehetővé teszi, hogy kilakoltassák otthonukból azokat az embereket, akik nem fizetik ki közüzemi számláikat. A villany, a fűtés és a gáz ára évről évre emelkedik, és szociológiai felmérések szerint az emberek "árulásként" élik meg, hogy miközben a hatalom felszámolja a szovjet időszak utolsó kedvezményeit - a gyakorlatilag ingyenes közüzemi ellátást -, nem növeli elég gyorsan a lakosság átlagfizetését, így egyre nő azok aránya, akik képtelenek megfizetni tartozásaikat. A lakosság romló hangulata azon is lemérhető, hogy az utóbbi hetek több régióban is tartott parlamenti választásain a szavazók a korábbinál kisebb mértékben támogatták a Putyin mögött álló Egységes Oroszországot (JeR), és számottevően nőtt a helyi pártokra, illetve a valamennyi jelölt ellen leadott voksok száma.

Ugyancsak árthat az államfő népszerűségének, ha a központosítás és az országon belüli mozgást megnehezítő rendszabályok ellenére újabb súlyos terrorcselekményeket hajtanak végre a Csecsenföld függetlenségéért harcoló szakadárok. Az utóbbi hónapokban végrehajtott terrorista akciók jelentősen megtépázták a titkosszolgálatok és a rendőrség addig sem túlzott népszerűségét, ám az orosz lakosság egyelőre nem kötötte össze Putyin személyét és a terrorizmus elleni harcban elszenvedetett kudarcokat.

Sorra szállják meg eközben az államfő szövetségesei a gazdasági élet meghatározó tisztségeit. Putyin egyik legmegbízhatóbb embere, az elnöki adminisztrációt vezető Dimitrij Medvegyev a Gazprom gázipari monopólium élén áll, míg az utóbbi néhány hónapban két másik bizalmas, Igor Szecsin és Vlagyiszlav Szurkov került az állami olajcég, a Rosznyefty, illetve a csővezeték-működtető cég, a Transznyeftyeprodukt élére. Néhány nappal ezelőtt újabb kinevezésekről érkeztek hírek: Szergej Prihodko, Putyin külpolitikai tanácsadója a világ atomerőműveinek egyhatodát fűtőanyaggal ellátó Tvel holding élére került, míg egy másik elnöki tanácsadót, Viktor Ivanovot az Aeroflot légitársaság igazgatótanácsába választották be. A vállalathoz közel álló források szerint Ivanov jó eséllyel pályázik arra, hogy a november 4-ei közgyűlésen elnyerje a vezérigazgatói tisztet.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA