Másodszor lehet kormányfő Cahiagijn Elbegdordzs, a júniusi parlamenti választáson a kormányzó exkommunistákkal, a Mongol Népi Forradalmi Párttal (MPRP) azonos számú mandátumot szerzett Szülőföld Demokratikus Koalíció (MDC) vezető politikusa. A választási koalíció vezető pártjának, a Demokrata Pártnak az elnöki tisztét betöltő Elbegdordzs személyére az egykamarás nagy hurál a minap már rá is bólintott. Az előző parlamenti ciklusban ellenzéki politikus 1998-ban már regnált miniszterelnökként, ám hatalma akkor mindössze hetven napig tartott, mert egy korrupciógyanús bankeladási botrány váratlanul elsodorta kormányát.

A nyugat-mongóliai Hovd megyében született Elbegdordzs politikai pályafutása azonban jóval korábban kezdődött, hiszen a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején szerveződött - főként írókból, tanárokból, művészekből álló - fiatal értelmiségi csoport központi alakja volt. Mielőtt politizálásra adta volna a fejét, két éven át a hadsereg lapjának, a Vörös Csillagnak a munkatársa volt, mivel felsőfokú végzettségét az ukrajnai katonai akadémián szerezte. Népszerűségét egy gyújtó hangú 1990-es beszédétől datálják, amikor a radikális politikai nézeteket valló újságíró Ulánbátor főterén, a tömeg előtt egy széken szónokolva szólította fel honfitársait a demokratikus változtatásokra. Az ellenzékben eltöltött utóbbi négy év lehetőséget adott arra, hogy külföldön tanuljon: az amerikai Harvardon 2002-ben államigazgatásból szerzett MBA fokozatú diplomát.

Az új kormány megalakulása több mint két hónapot vett igénybe, miután a patthelyzetet hozó parlamenti választás végeredményének a kihirdetését hetekig elhúzták. Nem véletlenül: a két nagy párt, az - előző parlamenti ciklusban négy mandátum híján a törvényhozás egészét uraló - exkommunisták és az MDC egyformán 36-36 mandátumot szerzett a 76 fős nagy hurálban, ám a kormányzó párt a számára kudarcos eredményt megkérdőjelezte. Az ellenzék győzelmét hozó két körzetben - szabálytalanságokra hivatkozva - megóvták a szavazást, és a megismétlését követelték.

Sokkolta őket az eredmény, hiszen arra számítottak, hogy csábító ígéreteikkel, szociális intézkedéseikkel, az ismét ingyenessé tett orvosi ellátással, lakástámogatásokkal és adócsökkentéssel sikerül újabb négy évre megszerezniük a választók többségének a támogatását. Csakhogy a tandíj megmaradt, a közszférában a beígért béremelés pedig elmaradt. Ráadásul a parlamentbe bejutott három független jelölt az ellenzék mellé állt, amely ily módon a kormányalakításhoz elegendő többséggel rendelkezett.

Az ellenzéki választási koalíció viszont ragaszkodott a számára kedvező eredményhez, hetekig húzódott a vita a két mandátum sorsáról. Az ellenzék több beadvánnyal is élt a fővárosi bíróságnál és az országos választási bizottságnál a két vitatott körzet eredményeinek az elfogadtatására, nyomásgyakorlásként pedig tüntetéseket szervezett, azt követelve, hogy a rivális exkommunisták a demokrácia szabályainak megfelelően adják át nekik a hatalmat. Sőt mi több, aktivistái július elején elfoglalták a televízió és a rádió épületét, élő egyenes adásban számolva be a történtekről.

A két rivális párt - az egyre mélyülő belpolitikai válság láttán - augusztus elején tárgyalásokat kezdett a nagykoalíció létrehozásáról. Hasonló együttműködés a rendszerváltás során egyszer már volt, mégpedig 1990-1992 között, amikor a demokratikus átalakítás intézményeinek a kialakítása volt a tét. A sokáig húzódó tárgyalások végül a napokban eredménnyel zárultak: az exkommunisták beadták a derekukat, elismerték az ellenzék győzelmét a két vitatott körzetben, és megszületett a nagykoalíció megalakításáról szóló megállapodás. A hatalommegosztás részeként az ellenzék adja a kormányfőt, míg a parlamenti elnök a korábbi exkommunista pártelnök-miniszterelnök, Nambar Enhbajar lett, és a többi kormányzati poszton is testvériesen megosztoztak.

A mongolok azt remélik, hogy a hatalmi egyensúlyt biztosító nagykoalíció működőképes lesz, és nem torpan meg az elindult gazdasági fellendülés. A makrogazdasági mutatók ugyanis az utóbbi két évben látványosan javultak: a hazai össztermék (GDP) - a 2002-es 4 százalék után - tavaly 5,1 százalékkal bővült. Ennek hátterében az áll, hogy a külföldi tőkebefektetések ösztönzésére két szabadkereskedelmi övezet jött létre: az egyik északon, az orosz, a másik pedig délen, a kínai határ közelében. Az infrastruktúra fejlesztéséről sem feledkeztek meg: az ország keleti és nyugati részét összekötő úgynevezett millenniumi autóút nagy része is elkészült.

Komoly tehertételtől szabadult meg az állam azzal, hogy a leköszönő kormány idén januárban kiegyezett az orosz kormánnyal a mongol GDP tízszeresére, mintegy 10 milliárd dollárra rúgó adósságállomány elengedéséről. Moszkva megelégedett azzal, hogy Ulánbátor 300 millió dollárt fizessen vissza. A rendszerváltás alatt a két ország eltávolodott egymástól, jelenleg csak a mongol import és export mintegy tizede kötődik Oroszországhoz, ám a GDP 13 és az adóbevételek 7 százalékát adó rézbányacéget, az Erdenetet máig 51:49 százalékos arányban az orosz állammal közösen birtokolják. Az oroszok helyét mások vették át: ma Kína a legnagyobb exportpiac, ahova a mongol kivitel 45 százaléka irányul, míg a tavaly az országba beáramlott 330 millió dollárnyi külföldi segély jelentős része amerikai forrásból származik. A kormányzat tavaly meghirdette az olajkitermelési koncessziókat, aminek nyomán a Góbi sivatagban ma már japán, amerikai és kínai befektetők hozzák a felszínre a nyersanyagot.

A gazdasági fellendülés hatására az utóbbi években megduplázódtak az ingatlanárak. A jólét növekedése is tetten érhető, igaz, csak egy igen szűk körre és kizárólag a fővárosiakra korlátozódik. Ulánbátor útjain megszaporodtak a nyugati autók, franciás, olaszos hangulatot idéző kávézók, bárok, német sörözők nyíltak. A tehetősebbek már nem piacon, hanem szupermarketekben vásárolnak, kiköltöznek a főváros környékére, ahonnan naponta autóval járnak dolgozni.

Komoly gondot okoz, hogy eközben a 2,7 millió lakosnak több mint a harmada a szegénységi küszöb alatt él, a munkanélküliség hivatalosan 20 százalék körül mozog. Nem véletlen, hogy az új kormányfő e két problémát említette programjának prioritásai között. A vidékről elvándorló nomádok, akik állataik elvesztése után próbálnak szerencsét a "városban" - az utóbbi években a kemény tél a 36 milliós állatállomány közel felét elvitte -, megfelelő iskolai végzettség híján alig kapnak munkát. A legjobban fizető, havi 500-600 dollárnyi fizetéssel kecsegtető állásokat - miközben az átlagbér 100-150 dollár körül mozog - idegen nyelveket beszélő, külföldet járt fiatalok kapják meg.

OBRUSÁNSZKY BORBÁLA