Ráadásul a polgármester kicsinyes, igen átlátszó ürügyekre hivatkozott. Kósa szerint a városban elkövetett szabálysértések, bolti lopások 10 százalékát a befogadóállomás lakói követték el. A RTL március 21-ei esti híradójában Kósa elismerte, hogy a debreceni rendőrségen nem tartják számon, a "bűnösök" hány százaléka táborlakó; ő csak a Népszabadságban olvasta az adatot (nota bene: az újság Kósa előterjesztését idézte). A riporter kérdésére, hogy egy újságcikk alapján hoznak-e meg ilyen súlyú döntést, a Fidesz-politikus azt válaszolta: az előterjesztésében ez csak egy példa volt.

Kósa csakugyan hivatkozott még a befogadóállomás környékén lakó, iskolás gyermekeiket féltő anyákra is, továbbá arra, hogy az eddigi befogadóállomás megváltozott státusa következtében - úgymond - sok "bizonytalan státusú" személy mozog majd a városban. A tény azonban, hogy egy jogszabály-módosítás következtében ez évtől kezdve a menekülteknek a békéscsabai "előszűrés" után a debreceni táborban kell megvárniuk sorsuk végleges rendezését - ezután mennek tovább Bicskére -, nem változtat a menedéket kérők számán és összetételén. A táborból (egykori laktanya) mindig kijártak. Jelenleg az 1200 férőhelyen mindössze négyszázan vannak, köztük sok gyerek és asszony él, de az elmúlt 13 évben a nagyobb menekülthullámok sem okoztak gondot.

Kósa Lajos következetes egy sokkal kisebb jelentőségű, de tipikus ügyben is. Nem sokkal a képviselő-testületi ülés után született, március 17-én kézbesített levelében arról értesítette a Menedék Migránsokat Segítő Egyesületet, hogy júniusban, a Menekültek Világnapján, nem ad engedélyt "területfoglalásra". Vagyis személyesen, polgármesteri hatáskörével élve tiltotta meg, hogy a város szívében - ahogy a világon mindenütt szokás - a menedéket kérők bevonásával multikulturális utcafesztivált szervezzen az egyesület.

Néhány nappal korábban a város jegyzője, az ilyenkor szokásos feltételek részletezésével, már megadta a hozzájárulást.

Egy éve, szintén érdemi indoklás nélkül, a polgármesteri hivatal egyből elutasította, hogy több civil szervezet közösen a főtéren tartsa meg a menekültnapot. Így a sok munkával és lelkesedéssel megszervezett kulturális rendezvény - például egy boszniai fiú sorsát bemutató színházi előadás, afrikai zene, a debreceni befogadóállomás hétköznapjairól a tábor lakói által elkészített kiállítás - a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola zárt udvarára szorult. Ezt sajnos kevés lakos láthatta.

Ám idén, talán a pozitív visszhang miatt is, az önkormányzat korifeusai rábólintottak a kérelemre, mígnem Kósa Lajos ébersége megakadályozta a "bizonytalan státusú" menedékesek veszélyekkel teli főtéri bemutatkozását.

Hogy Kósa miért most vette elő a minden nemzetközi, ENSZ- és magyar határozatnak-törvénynek, valamint az elemi emberségnek ellentmondó, a tábor kitelepítését sürgető populista ötletét, nem tudom, és persze azt sem, hová telepítené ki a tábort meg a városi szabálysértők azon 90 százalékát, akik még a polgármester szerint sem a menekültek közül kerülnek ki. A civil szervezetek egységesen tiltakoztak, és volt némi sajtóvisszhang is, az állam azonban gyáván hallgat. A kormányzati szervek mindmáig csak annyit nyilatkoztak, hogy ha majd írásban megkapják a határozatot, reagálnak rá. A debreceni előterjesztés és az önkormányzati határozat amúgy mindenki számára hozzáférhető az interneten.

Ha sem kormánypárti, sem ellenzéki politikusok nem emelik fel a szavukat, ki állítja meg az idegengyűlölet terjedését?

NEMES JÁNOS

(A szerző orvos, a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület elnöke)