Klímaváltozás
Állítólag szeptember közepén tárgyalja az Európai Bizottság azt az elképzelést, amely korlátokat állítana az európai energiaszektorba tulajdonosi minőségben behatolni szándékozó, EU-n kívüli cégek elé. A kiszivárgott hírek szerint a napirendre kerülő - és Oroszországban máris heves reakciókat kiváltó - javaslatok között szerepel, hogy a bizottság esetleg felhatalmazást kapna a külső befektetők tranzakcióinak jóváhagyására, illetve viszonossági klauzula érvényesítésére az energiaágazatukat külföldiek elől elzáró harmadik országokkal szemben. Nem közömbös, hogy a brüsszeli kezdeményezés mézesmadzagként is szolgálna olyan tagállamok orra előtt, amelyek külső felvásárlásoktól tartva ódzkodnak saját energiaszektoruk teljes liberalizálásától.
Lehet, hogy a történelem megismétli önmagát?
A zavartalan energiaellátás valamennyi EU-tagország számára stratégiai kérdés, hiszen túlnyomó többségük nettó energiaimportőr. A megújuló energiaforrások szerepének növekedése mellett is még évtizedekig a meg nem újuló fosszilis energiák jelentik a meghatározó forrást. Ezek lelőhelyei viszont olyan országokban vannak, amelyek egyáltalán nem biztosítják automatikusan, hosszabb távon a zavartalan hozzáférést az energiaforrásokhoz. Az EU számára megkerülhetetlen Oroszország földgáz- és kőolajkincsének kihasználása, és emellett alapvető politikai cél lehet földrajzi alternatíva megszerzése is.
Csakhogy képes-e ez a csaknem 500 milliós felvevőpiac megjeleníteni közös érdekét az energiaexportőrökkel szemben? A nagy és régi tagországok már többnyire külön-külön megállapodtak Putyinnal. Amikor viszont Magyarország próbálkozott hasonlóval, éles újságírói kritikákkal kellett szembenéznie olyan nagy tagország részéről, amelyik maga is ezt tette. A helyzet tehát egyáltalán nem tekinthető világosnak. A putyini Oroszország éppen az EU-tagországok magatartása alapján érzi magát egyre jobb alkupozícióban ahhoz, hogy az orosz energiaforrásoktól való növekvő függés eredményeként tulajdoni hányaddal is megerősítse pozícióit az EU-tagországokban létrejövő infrastruktúrában.
Ezt viszont egyetlen tagország sem akarja. Valószínűleg ebből a közvetlen formában nem egyértelműen megjelenő tagországi "borzongásból" kiindulva tartja elérkezettnek az időt az Európai Bizottság, hogy közösségi szinten próbáljon meg lépni, segítve a tagországi érdekvédelem sikerességét.
A második világháború utáni európai integrációs folyamat nagyrészt az orosz (szovjet) fenyegetettségnek köszönheti létrejöttét. Putyin tulajdonszerzési elképzelései most ismét közösségi szintű intézkedést aktivizálnak, akkor, amikor a tagországi érdekérvényesítés, az egymás játékterét is szűkítő tagországi manőverek buzgárszerű sorozata időként annyira megerősödni látszik, hogy az már az egész ötvenéves fejlődés eredményét veszélyeztetheti.
Való igaz, a 27 tagú EU egyáltalán nem mutat összeérett, kompromisszumképes irányítási struktúrát. Mégis - mint az elmúlt fél évszázadban mindig - a politikai kompromisszum eltökélt szándéka hozhat a továbbiakban is eredményt. Ha a putyini tulajdonszerzéssel szemben létrejön egy gyorsan ratifikált irányelv, ez akár az első közösségi elemként léphetne a ma még szinte elvadult tagországi energiapolitikák helyébe.
RÁCZ MARGIT
(A szerző közgazdász)
