Az igazi probléma az, hogy a fenti, egyszeri torzító tényezők kiszűrése után is vélhetően gyengébben teljesít a magyar gazdaság, mint vártuk. Ez azonban nem újdonság: valójában évek óta tartó folyamatról van szó, amit eddig részben eltakart a költségvetési túlköltekezés és az erős európai konjunktúra. Már a mostani kiigazítás előtt is csak e tényezőknek köszönhetően volt képes a magyar gazdaság elfogadhatónak tekinthető növekedést produkálni, a lassulás pedig már tavaly, a harmadik negyedévben erősen kitapintható volt, még mielőtt a kiigazító csomag közvetlen hatása megjelenhetett volna.

Az elmúlt évek eseményei nehezen értelmezhetők másképpen, mint hogy a magyar gazdaság immár eléggé hasonlóvá vált a fejlett országokéhoz abban, hogy a vállalati és lakossági bizalom alapvetően képes meghatározni a gazdaság teljesítményét. A szokásos mutatók alapján ugyanis nehezen magyarázható meg, hogy mi zajlik a gazdaság mélyrétegeiben. A beruházások gyengélkedése, de a lakossági fogyasztás vártnál gyengébb alakulása is valószínűleg jelentős mértékben abból fakad(t), hogy a politika és gazdaságpolitika képtelen volt megteremteni a jövőbe vetett bizalmat. Ezen a helyzeten a tavaly ősszel elfogadott konvergenciaprogram sem tudott változtatni, jóllehet ez a megfigyelők számára nem meglepetés.

A sikeres kiigazítások tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy a sikernek két kulcsa van. Az egyik valószínűleg az, hogy a kiigazításra olyan megkésve kerül sor, hogy sokkal lejjebb már nem lehet menni, így egy hiteles gazdaságpolitikai lépéssorozat robbanásszerű eredményeket hozhat. Ami Magyarországot illeti, nálunk a belföldi szereplők szempontjából lehetett volna még ennél is rosszabb a helyzet, de külföldi finanszírozóink nem engedték, hogy a fiskális politika tovább folytathassa ámokfutását. A sikeres kiigazítások másik tapasztalata az, hogy azok hitelességük révén gyökeres fordulatot hoztak a belföldi szereplők várakozásaiban, aminek következtében szinte azonnal a fogyasztás és a beruházások megugrását lehetett regisztrálni. A mi esetünkben a kiigazítás meggyőzte ugyan a pénzpiacokat, de úgy tűnik, nem volt elég hiteles a reálgazdasági szereplők és a háztartások számára.

Kérdés, hogy mi ilyenkor a teendő. Ha a hitelességet a kiigazítás minősége, illetve a szereplők személye miatt nem lehetett egy pillanat alatt megteremteni, aligha marad más megoldás, mint a hosszú utat választva, szisztematikus munkával megpróbálni felépíteni a politika hitelességét, vagy pedig a kiigazítás minőségén, az általa sugárzott jövőképen kell változtatni. A nehézség azonban az első variációval az, hogy ez maga egy ördögi kör. A gazdaság rosszul teljesít a politika miatt, de a gazdaság rossz teljesítménye miatt is egyre nő a késztetés arra, hogy a politika megtalálja a "rövidebb utat", ami persze nem létezik.

Amennyiben nem sikerül kibillenteni a társadalmat ebből a rossz egyensúlyból, arra számíthatunk, hogy a magyar gazdaság potenciális növekedése tartósan kisebb lehet az eddig kalkuláltnál. A jó hír az, hogy ez azért valószínűleg nem 1,4 százalék, ám a rossz az, hogy a hosszú távú növekedés esetében félszázalékos különbség választhatja el egymástól a sikeres és a kudarcra ítélt országokat. Ez az igazi üzenete a múlt heti GDP-számnak.

HAMECZ ISTVÁN

(A szerző az OTP Alapkezelő Zrt. elnök-vezérigazgatója, az egykori konvergenciatanács tagja)