Azzal kezdi a program, hogy "folytatjuk az agrárgazdaság modernizálását". Az átlagosan tájékozott honpolgár ilyenkor értetlenül kérdezi: Mit tetszenek folytatni? Modernizálást? Hogy tetszenek azt érteni? Másfél évtizedig ácsingóztunk az Európai Unióba, és ugyanennyi idő sem volt elég kormányainknak, hogy a csatlakozás folyományait fölmérjék. Stratégiai ágazataink - sertés-, baromfitenyésztés, tejtermelés - máig védtelenek az uniós és globalizációs kihívásokkal szemben. A termelés automatizálásának, a kutyába se vett termelékenység növelésének borsos ráfordításait a gazdaságok képtelenek fedezni hatásos támogatások nélkül. Ám épp e támogatások hiányoztak mindkét jobboldali kormány idején, a baloldaliak viszont szétfolyó - mindenkinek egy szem pralinét! - büdzséjükkel vizet gereblyéztek. Így rongyolódott féloldalassá a mezőgazdaságunk, és ezt éppen a kiváló gabonatermés mutatja. Elsorvadt az állatállomány, amellyel takarmányok tonnáinak millióit meg lehetett volna etetni. Nyomában a növénytermesztés is az exportpiacok kiszolgáltatottjává vált.

No de a sorvadást folytatni - és modernizációnak értékelni? A mezőgazdaságból élők kereseti viszonyaival már a Medgyessy-kormány programja sem tudott mit kezdeni. A célt a "méltányos jövedelem" elérésében látta, csupán azt nem közölte, ki dönti el, mi a méltányos. Most úgy fordult a szó, hogy a kormány az "életminőség javulásában" látja az elérendőt. Célszerű megjegyezni: az életminőség javulása nem az akár versenyképes, akár export-orientált agrárgazdaságtól függ, hanem a vidék urbanizációjától. Ehelyett azt várta volna az agrárium, hogy a jövedelmek akkorák legyenek, mint a nemzetgazdaság más ágazataiban. Az ám, csakhogy ez modernizáció nélkül képtelenség.

Tetszene a terv, hogy tovább erősítik a termelők önkéntes szerveződéseit. A baj csak az, hogy sokmilliárdos támogatással is legföljebb barkácsolásnak tekinthető az elért eredmény. Jellemző, hogy a 2004 tavaszi állás szerint harminc termelői értékesítő szövetkezet (tész) forgalmazta a magyar kertészet koronagyémántjának tekinthető meggyet, annak piaca mégis kínosan összeomlott. Ugyanígy az almáé. Pedig Napkoron például az egyik tész már legalább félmilliárd dotációt bezsebelt - olykor miniszteri szalagátvágással -, mégsem tényező e két gyümölcs piacán. A mai szerveződések a korszerű szövetkezés lejáratásai, a gazdálkodók nem ok nélkül elégedetlenek velük.

A kormány erősíteni kívánja a termelők érdekvédelmi szervezeteit - mondja a program. Bizonyára jól jön majd e szándék egyebek között a Fidesszel stratégiai szerződésben, a baloldali kormánnyal mindenben élesen szemben álló, amúgy a legretrográdabb gazdaköröknek. A kongresszusukon nemcsak kifütyülték a szakminisztert és az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának MSZP-s elnökét, hanem ki is nevették. Ha a tervezet megvalósul, újabb okuk lesz rá.

A másfél évre szóló kormányprogram agrárrészétől senki sem várt se megváltást, se csodát, ám roppant bántó ez az ezüstkalászos gazdatanfolyamira süllyedt színvonal. A pötyögős tézisekről rikít a tanácstalanság, az elmélyült műhelymunkának és a kidolgozott platformnak a hiánya, emiatt az opus tévelygés az agrárpolitika sötét erdejében.

KUN ISTVÁN

(A szerző publicista)