Hol legyen menekülttábor?
Franciaország és Spanyolország már határozottan nemet mondott arra az olasz-német-brit javaslatra, amely szerint az unió határain kívül, főként a Földközi-tengeren fülön csípett menekülteket visszaküldenék egy EU-n kívüli országban, például Líbiában felállított fogadóállomásra. Róma, Berlin és London hangzatos indoklása szerint a cél az lenne, hogy a hajón érkező menekülteket megmentsék a vízbe fulladástól, hiszen ilyen tragédia korábban már nemegyszer történt. A javaslat első pillantásra még humánusnak is látszódhat. A valódi cél azonban nem csupán a gazdasági bevándorlók, hanem minden menedékkérő, vagyis még a súlyos üldöztetés elől menekülők távol tartása is.
Az Európai Unió 1999-es tamperei csúcstalálkozójának egyik fő újdonsága az egységes európai menekültpolitika kidolgozása volt. Úgy tűnt, végre olyan igazságos és diszkriminációmentes rendszer jön létre, amely lehetővé teszi, hogy a menedékkeresők ügyét minden tagállamban egységes, korrekt eljárás során, jó szándékú hozzáállással bírálják el. Azóta eltelt öt év, és a bevándorlók nagy része nem részesül jogi tanácsadásban, nem kap tolmácsot, és a kedvezőtlen döntések ellen csak korlátozott jogi lehetőségei vannak.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának legutóbbi statisztikái szerint az EU-tagállamokban folyamatosan csökken a benyújtott menedékkérelmek száma, az EU határain fekvő országokra pedig aránytalanul nagy teher hárul. Így merülhetett fel az az elképzelés, hogy célszerű lenne az EU határain kívül fogadóállomásokat felállítani, és az eljárást még ott lefolytatni. Emberi jogi szempontból felettébb aggályosnak tűnik az ötlet, az pedig különösen, hogy e táborok például Líbiában legyenek. Hiszen az Amnesty International vizsgálata szerint az idén Líbia ügyük áttekintése nélkül toloncolt ki eritreai menedékkérőket. Miért tenne másként velük, ha tudná, hogy arra várnak, egy EU-ország elbírálja kérelmüket? További probléma, hogy nincs kitalálva, melyik EU-ország törvényei szerint folytassák le az eljárásokat. A tervezett befogadóállomásokon meglennének-e a menedékkérőknek a megfelelő életkörülményeik, összhangban az emberi méltósággal és szabadságjogokkal? A táborokat az amúgy is nehéz anyagi helyzetben lévő afrikai országok még EU-s támogatással is vélhetően nehezen tudnák tisztességesen fenntartani.
Ha az EU a határain kívüli országokban akar létesíteni menekülttáborokat, az nem más, mint a felelősség áthárítása. Csak az emberi jogok teljes körű figyelembevételével lehetne megengedhető az EU-nak vagy bármely tagállamának szomszédos országokkal kötendő megállapodása a menedékkeresőkről és a bevándorlókról. Hosszú távon azonban az EU határain kívüli táborok helyett az egységes és igazságos menekültpolitika és a menekülés kiváltó okainak a megszüntetése a megoldás. A menekülteknek addig is lehetőséget kell teremteni, hogy biztonságosan eljuthassanak az EU területére, és hogy ott, helyben folyamodhassanak a menekültstátusért.
FODOR MÁRK
(A szerző az Amnesty International Magyarország igazgatója)
