Kell-e cigányügyi minisztérium?
Megszaporodtak az elégedetlen hangok a kormány cigánypolitikájáról. Személyeskedésig támadják a romaügyi politikai államtitkárt, az őt felügyelő esélyegyenlőségi tárca nélküli minisztert, a megszűnt, majd az új esélyegyenlőségi kormányszervbe integrált romaügyi hivatali apparátust, s kap a választott köztestületként működő Országos Cigány Önkormányzat is.
Az elégedetlenkedők egy része hízelgő módon - mint a holló szájából a sajtot kiénekelni kívánó róka - dicséri a kormányt és annak fejét, megjegyezve, hogy "először a történelemben magas szintre emelték a cigánypolitikát". A király tehát jó, gondoskodik háza népéről. Oh, de a béresek lelketlenek, becsületes munka helyett a harácsolás a napi teendőjük. Nem működik a romapolitikai államtitkárság, bezárt a Romaügyi Hivatal, sőt az esélyegyenlőség minisztere is alkalmatlan a posztjára. S a megoldást ezüsttálcán kínálják: nemzetiségi-faji alapon szerveződő önálló Romaintegrációs Minisztérium kell!
Már jóval a legutóbbi választások előtt kialakult mindkét kormányzó párt alapelve a hazai romaügyekkel kapcsolatban: integrálni, nem kirekeszteni! Mit jelentene a kormányzatszervezésben a kirekesztés? Magyar nemzetiségű magyar állampolgárok bel-, földművelés-, igazságügyi, honvédelmi, gazdasági, kulturális, oktatási és egyéb minisztériumát, továbbá egy romaügyit. A magyar miniszter a magyar állampolgárokra, a cigány a romákra vonatkozóan hozná a rendeleteit? Netalán a magyar miniszternek a magyarlakta falvakban lenne hatásköre, a romaügyi miniszter rendeletalkotó tevékenysége pedig a cigánytelepekre terjedne ki? És ha a magyar polgár nem kívánná betartani a szabályokat, átballagna a cigánysorra, mert azok ott rá már nem volnának hatályosak, a roma polgár pedig a magyarsort látogatná meg, ha saját miniszterének szankciói alól mentesülni kívánna? Vagy ha a faluban egyaránt létezik magyar és cigány utca, és a település vidékfejlesztési támogatásra pályázna, akkor statisztikusok tudományos arányszámai alapján határoznák meg, hogy a pályázott pénzek hány százalékát adhatja a magyarok vidékfejlesztési hivatala, és mennyit a romák romavidék-fejlesztési csúcsszerve? Ugyanígy szervezendő az egészségügy is? Csak a romaminisztérium egészségügyi részlege által finanszírozott mentőállomásról lehetne segítséget hívni a szülő cigány asszonyhoz? S folytathatnánk a kérdéseket a végtelenségig.
Bizony, az ország keleti és nyugati fele között keletkezett fejlettségi különbség nem nemzetiségi alapon jött létre, tehát nem is olyan alapon kell mérsékelni. S ha munkahelyek hiányoznak Borsodban és Baranyában, Szabolcsban és Nógrádban, ezek sem nemzetiségi alapon teremthetők. A szegény sem nemzetiségi alapon éhezik, és a csatornázatlan település sem nemzetiségi alapon juthat esetleg EU-forráshoz szennyvízcsatorna építésére. S nem barna a roma pályázat, és nem fehér a magyar. Ilyen és hasonló kérdéseket söpör szőnyeg alá az, aki az önálló cigányminisztérium felállítását szorgalmazza.
CSÍK TAMÁS
(A szerző az MSZP országos cigánytagozatának elnöke)