HVG

Az egykori Felvidéken élő magyarság csaknem 4 százaléka szlovákosodott el a rendszerváltást követő első évtizedben, további 0,7 százaléka pedig 2001-ben már romaként határozta meg magát - derül ki a legutóbbi szlovákiai népszámlálás adataiból (az 1991-es cenzus idején a cigányságot még nem regisztrálták önálló nemzetiségként). Az erőteljes asszimilációval, illetve a nemzetváltó tendenciákkal függ össze, hogy az egykori Felső-Magyarországon élő magyar népesség lélekszáma egy évtized alatt mintegy 8 százalékkal, 567 ezerről 520 és fél ezerre csökkent. A visszaesésben szerepet játszott a természetes fogyás, vagyis hogy több szlovákiai magyar halt meg, mint ahány született - az így előállt veszteséget a helyi demográfusok azonban önmagában csak mintegy 2 ezer főre teszik. A Szlovákiában 1996-ban kialakított nyolc nagy közigazgatási egység közül a magyarság számaránya a pozsonyi és a kassai kerületben csökkent egy évtized alatt a legerőteljesebb ütemben, 16, illetve 12 százalékkal (azonos területi egységgel számolva). E két térségben 33 ezerről 27 és fél ezerre, illetve 95 ezerről 85 ezerre apadt a magyar nemzetiségűek lélekszáma. A legtöbb magyar által lakott térségben, a nyitrai kerületben, ahol a felvidéki magyarság szellemi-kulturális központja, Komárom is található, abszolút értelemben még nagyobb volt a veszteség, ott a korábbi 216 ezerről ugyanis 196 ezerre süllyedt a magukat magyar nemzetiségűnek vallók száma. A mai Szlovákia területén 1921-ben különben a szlovák nemzetiségűek száma 1,95 millió, nyolcvan évvel később 4,61 millió volt, a magyarság számaránya ugyanezen időszak alatt 651 ezerről 521 ezerre fogyatkozott.