A 16 erdélyi megye közül a Magyarországgal határos Biharban csökkent a legnagyobb mértékben - 26 ezer fővel - a magyarok lélekszáma az elmúlt évtizedben. A Nagyvárad székhelyű térségben 1992-ben még 183 ezer, tíz évvel később már csak 157 ezer

HVG

személy tekintette magát magyar nemzetiségűnek, ami 14 százalékos fogyást jelent. Arányait tekintve ennél is nagyobb mértékű volt a magyarság térvesztése a nagy többségében románok lakta dél-erdélyi Hunyad és Krassó-Szörény megyében (25, illetve 26 százalék), ahol 8, illetve 2 ezer fővel apadt a magyarok lélekszáma. A legstabilabb etnikai szerkezettel egész Erdélyben a két magyar többségű székelyföldi megye, Kovászna és Hargita rendelkezik, a magukat magyarnak tekintők aránya azonban még ott is 6,5 százalékkal (összesen 30 ezer fővel) esett vissza egyetlen évtized alatt. A harmadik székelyföldi megyében, a Marosvásárhely központú Marosban a fogyás üteme nemcsak az előbbi két megyénél volt nagyobb (9,65 százalék), hanem a Magyarországgal határos Szatmár (7,93), illetve a Zilah központú Szilágy megyében mértnél (9,48) is. A magyarok számának gyors csökkenése helyi demográfusok szerint elsősorban nem a kivándorlással, hanem a romániai magyaroknak a magyarországi népességnél is alacsonyabb szaporulatával függ össze. A népességfogyás mértéke az előző évtized utolsó esztendejében például az anyaországban 0,48, az erdélyi magyarok körében viszont 0,6 százalék volt. Erdély magyar népessége 1992 és 2002 között 1 millió 625 ezer főről 1 millió 435 ezerre csökkent.