2009. szeptember. 23. 00:00 HVG Utolsó frissítés: 2009. szeptember. 23. 16:54 Társadalom

Hanghiba

Egy bizonyítékok hiányában megszüntetett nyomozás iratai bepillantást engednek abba, miként működik az „irányított felszámolás”.

Varga Miklós sokak számára irigylésre méltó bírói karriert futott be. Kerek egy évtizeden át, 1992-től 2002-ig a Bács-Kiskun Megyei Bíróság gazdasági kollégiumát vezette, majd az összevont polgári-gazdasági-közigazgatási kollégium vezetőhelyettese volt. A folytatás is a tisztes ítélkezői visszavonulás példája lehetne: 2005-ben saját kérésére mentette fel az államfő a bírói tisztség alól, pályafutását alkalmazott ügyvédként folytatta fia, Varga Péter irodájában.

A bírói karból való távozás előzményeihez tartozik, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójának előterjesztésére 2002. november 25-én Bárándy Péter igazságügy-miniszter engedélyezte a bíró vonalas telefonjának, valamint az ő és fia mobiltelefonjainak lehallgatását. Noha erről hivatalos információhoz nem lehet jutni, bíróval szembeni titkos megfigyelésre csak egészen kivételes esetekben kerül sor. A HVG birtokába került, az államtitok-minősítés alól feloldott jegyzőkönyvek szerint mindenesetre eredményesnek bizonyult a fülelés (lásd A gyanú árnyéka című írásunkat). Azt támasztotta alá, hogy a megyében „irányított felszámolás” folyt. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy a fizetésképtelenné nyilvánított cégeket nem véletlenszerűen, számítógépes program segítségével párosították össze hivatalos névjegyzékben szereplő felszámolóval, hanem hivatali hatalmát Varga arra használta fel, hogy a jól jövedelmező vagy más szempontból fontos felszámolásokat a vele bizalmi viszonyban állókra szignálja. Ezt az ügyfelek időnként hússal, kolbásszal vagy éppen csapteleppel hálálták meg. De előfordult az is, hogy majd 50 millió forint értékű cégeket kapott jelképes áron a két Varga.

A Központi Nyomozó Főügyészség ütős anyagot állított össze, amelyben a két Varga tevékenysége mellett Magyari József felszámolóéra fókuszált. Ő a bűnügyi iratok szerint úgy próbált játszani a különböző cégekkel, hogy ne derüljön fény az érintettségére. A Pesti Központi Kerületi Bíróság nyomozási bírója is osztotta az ügyészség értékelését, hogy miközben Magyari a felszámoló cégek közül formálisan csak a Kossuth Holding Rt.-nek volt részvényese és felügyelőbizottsági tagja, ténylegesen a Hunyadi Rt., a Duna Libra Rt. és a Novum Kft. irányításában is részt vett. „Ezen gazdasági társaságokban tulajdonosként vagy képviselőként a cégiratok szerint nem jelent meg, ez lehetővé tette azt, hogy a jelentős felszámolási eljárásokat – noha látszólag különböző felszámoló cégek kerülnek a bíróság által kijelölésre – ténylegesen mégis egyazon, általa vezetett érdekeltségi kör vezette” – szól a tavaly júliusi értékelés.

Ahhoz, hogy az eljárás eddig eljusson, a Keresztes Imre vezette főügyészség elszántsága mellett a kecskeméti feljelentő Borbély József bútoripari vállalkozó, valamint Havas Gábor ügyvéd elszántsága kellett. Ők mint kényszerből aktív vesztegetők mindketten önmagukra is terhelő vallomást tettek, hogy az eredménytelenség miatt egyszer már megszüntetett nyomozást 2006-ban túllendítsék a holtponton. Jogi értelemben mégsem jártak eredménynyel, ugyanis egy 2007-ben kelt alkotmánybírósági határozatra hivatkozva Vargáék védői idén májusban el tudták érni az eljárás megszüntetését. A sikeres védekezés leegyszerűsített lényege, hogy a lehallgatási engedélyt rejtélyes okból objektumvédelem érdekében, és nem bűnüldözési okból adták ki. Ilyen esetben a 2006 júliusa előtti lehallgatások eredménye a büntetőeljárásban bizonyítékként nem használható fel.

Maga a feljelentő, Borbély is csak most szeptemberben értesült arról, hogy májusban – bizonyítékok hiányában – megszüntették a nyomozást. A pillanatnyi helyzet szerint jogilag tehát a két Varga és Magyari (valamint több más érintett felszámoló) ártatlan. Ezt csak azért nem lehet végleges ténynek tekinteni, mert Borbély újabb fordulót nyitott, panaszt emelve az ügyvédek által megszorongatott főügyészség megszüntető határozata ellen. A büntetőjogi értékeléstől függetlenül cáfolhatatlan viszont, hogy felszámolók és legalábbis egy bíró között elfogadhatatlanul „közvetlen” személyes kapcsolatok működtek, vagyis a felszámolómaffiákról szóló legendáknak van ténybeli alapjuk.

FAHIDI GERGELY