Telefont nem használtak, autópályára nem hajtottak föl, fegyverük drága, elit vadászfegyver – lapzártánkkor ennyi jelenthető ki nagy bizonyossággal arról a vélhetően három-négy fős csapatról, amelyik több mint egy éve tartja rettegésben a magyarországi cigányságot. A sorozatgyilkosok számlájára eddig nyolc támadást és hat emberölést írnak a rendőrök (lásd térképünket). A hatodik áldozatot, a kislétai Balogh Máriát múlt pénteken temették el, lánya életveszélyes sérülésekkel kórházban fekszik. Kisléta után a rendőrség nagyobb sebességfokozatba kapcsolt, Sólyom László köztársasági elnök pedig hétfőn már arról beszélt, hogy az ország stabilitása a tét.

Szervezett banda által elkövetett sorozatként kezelik a romák sérelmére tavaly július óta elkövetett támadásokat – jelentette ki Bencze József országos főkapitány. Az ügyet a Nemzeti Nyomozóiroda viszi, ahol exrendőröket is dolgoztatnak.

Egyelőre kevés a kézzelfogható eredmény. Az Országgyűlés rendészeti bizottságának múlt heti ülésén Draskovics Tibor, Bencze, illetve a nyomozóirodát vezető Petőfi Attila tartott prezentációt. A zárt ülésen – amelyen az ügyészség és a polgári titkosszolgálatok vezetői is részt vettek – elhangzottakat 2027-ig titkosították. Kár volt. Úgy tudni, a helyszínek műholdas felvételein és az itt-ott már kiszivárogtatott részletek összefoglalóján kívül alig hangzott el konkrétum.

Egyelőre semmi sem utal arra, hogy komoly nyomozási érdek indokolná a titkolózást. Konkrétumok híján vezető rendőri körök is számos, olykor egymásnak ellentmondó feltevéshez keresik a bizonyítékokat. Akad, aki szerint a támadásokat bosszú motiválja: a sorozat kitervelője vagy közvetlen hozzátartozója esetleg korábban romák által elkövetett bűncselekmény áldozatává vált, és a hatóságoktól nem kapott elégtételt – az ilyen sértettek aktáit is górcső alá veszik most. Van, aki szerint „csak úgy” vadászgat egy magányos, őrült elkövető, azért éppen cigányokra, mert az elméletet gondozók szerint ezzel nagy visszhangot lehet kiváltani. Egyes rendőri vezetők a bérgyilkoselméletben hisznek – ők a nyilvánvaló profizmust, a képzett és hidegvérű fegyverhasználatot, a menekülési útvonalak kiszemelését emelik ki, és elfogadják, hogy rasszista csoport a felbujtó. Akadnak olyanok is, akik szerint e csoport tagjai ölnek, mondván, a bérgyilkosok a magányos munka hívei, ebben az esetben azonban – nyomok és szemtanúk vallomása alapján – legkevesebb 3-4 tettessel kell számolni. A nyomozás alakulására befolyást gyakorló rendőri berkekben sem zárják ki a külföldi tettes elméletét, ám még név nélkül nyilatkozva is csak suttogva említik a városi legendákban közszájon forgó szlovák titkosszolgálati kapcsolat lehetőségét.

Tény, ez volna az a változat, amely a mérsékelten cigánygyűlölő többségnek, a magyar szélsőjobboldalnak és az előítéletektől sem mentes rendőrségnek éppúgy megfelelne, mint tulajdonképpen maguknak a cigányoknak is „jó hírnek” számítana. Csakhogy kevéssé valószínű ez a verzió. Egy ország destabilizálásának (föltéve, hogy szükséges egyáltalán) számos, kevésbé kockázatos módja van, ráadásul a külföldi elkövetőknek vagy huzamos magyarországi tartózkodásra kellene berendezkedniük, ami alkalmasint szemet szúr a környezetnek is, vagy át kell kelniük – eddig összesen tizennyolc alkalommal – a határon, ahol ellenőrzés nincs ugyan, kamerák azonban vannak.

Márpedig kameraügyben a tettesek igen óvatosak. A rendőrök átnézték a tetthelyek felé vezető autópályák felvételeit az elkövetést megelőző és azt követő 4-4 órában, de nem találták nyomát azonosságnak, például egyező rendszámnak. Ellenőrizték a helyszínekhez legközelebb eső mobiltelefonos átjátszókat, nem volt-e a körzetben ugyanaz a készülék – ez a szál se hozott eredményt. Ehhez képest furcsa, hogy a profinak elkönyvelt elkövetők töltényhüvelyeket hagytak több helyszínen, igaz, az azonosításhoz sörétes fegyver lévén ez önmagában nem elegendő. Arra azonban igen, hogy kiderüljön, ritka és drága sorozatlövő vadászfegyvert használtak a gyilkosságokhoz, „nagy valószínűséggel” ugyanazt már többször is.

A HVG értesülései szerint vita van a nyomozók között abban, mennyire alapos a tettesek előzetes felderítőmunkája. A képviselőknek elővezetett változat szerint helyszínt választanak és nem áldozatot, egyetlen szempont a megközelítés-menekülés lehetősége. Így történhetett, hogy példás életmódot folytató családokat is megtámadtak, ami még a cigánysággal szemben türelmetlenekből is együttérzést vált ki. Mások szerint az előzetes kutakodás sokkal körültekintőbb. Eddig véletlenül sem támadtak soktagú családra, önvédelemre képes nehézfiúkra. Tiszalökön például egy olyan férfi vált áldozattá, aki négy műszakban dolgozott, vagyis esetleges volt, hogy mikor tartózkodik otthon.

A felderítés kulcskérdésnek tűnik, hiszen a kisebb településeken mindenképpen feltűnik a szaglászó idegen, különösen a cigánysoron. A rendőrök nem vetik el a roma vagy más „kreol bőrű” társtettes lehetőségét. Közben nem minden alap nélkül keseregnek, hogy a bűnügyi nyilvántartási törvény tiltja a DNS-mintát személyazonosításon kívül másra is használni, holott most például jó eséllyel ismerni lehetne a tettesek bőr- és hajszínét, egyes örökletes betegségeit, ami előremozdítaná a kutakodást.

Azt viszont még a név nélkül nyilatkozók is cáfolják, hogy gondolnának rendőri vagy polgárőr segítőkre. Márpedig kevés olyan személy van, aki nem tagja ugyan egy adott roma közösségnek, mégis rendszeresen, feltűnés nélkül bejárhat oda, ráadásul tudja, mit kell nézni a terepszemle során, és a fegyverforgatáshoz is ért. „Nem ez lenne az első eset a világon, hogy volt rendőrök magukhoz veszik az igazságosztást” – mondta a HVG-nek egy egykori magas rangú rendőrtiszt, aki szerint legalábbis a tippadók-segítők kutatásakor számba kellene venni ezt a kapcsolatot is.

A nyomozók annyira elvetik azonban ezt az elméletet, hogy a rendészeti bizottságban – ahol állítólag a Jobbik-szimpatizáns Tettrekész Rendőrszakszervezettel kapcsolatban fölmerült, hogy lehetnek az állományban olyanok, akik nem ismerik fel e bűncselekmény-sorozat valós társadalmi veszélyességét – a meghívottak a leghatározottabban kikérték maguknak a rendőri elfogultság lehetőségét.

Tény ugyanakkor, hogy a rendőrség meglehetősen lassan jutott el a rasszista sorozatgyilkosság elméletéig. Tatárszentgyörgyön például, ahol Csorba Róbertet és kisfiát szitává lőtték, közigazgatási eljárásban kezdték az eset vizsgálatát, orvosi tévedésből füstmérgezést gyanítva (HVG, 2009. február 28.). Tavaly ősztől fogva pedig hónapokig az kötötte le az erejüket, hogy az alvilági kapcsolatúként emlegetett Németh Alfrédra bizonyítsák rá, hogy ő gyilkoltat, méghozzá azért, mert ha mindenki sorozatnak hiszi az eseményeket, a tarnabodi, nem cigányok sérelmére elkövetett támadás gyanúja miatt előzetes letartóztatásba vett fia, Németh Renátó kiszabadulhat.

A merényletsorozat folytatása okozza majd a lebukást, kalkulálnak a rendőrök. Úgy számolnak, az elkövetők magabiztosabbak lesznek – erre utal például, hogy Kislétán behatoltak a sértettek házába, holott eddig ezt nem tették –, és hibát vétenek (szintén Kislétán életben maradt egy szemtanú, az áldozat lánya). Amúgy nagyon valószínű, hogy a tettesek már a rendőrök látókörébe kerültek, csak megúszták az azonosítást. Az is előfordulhat, hogy a gyilkos csapat felbomlott. Forrásaink szerint erre utal, hogy a tiszalöki és a kislétai merénylet között a szokásos szünetnek a többszöröse, több mint negyed év telt el. Ennyi idő kellett, hogy rendezzék soraikat, vélik a rendőrök. Ezért most a nyomozók a tiszalöki eset aktáját olvassák újra.

Előítéletességgel nem vádolható rendőrök és nemzetbiztonságisok is arra emlékeztették a HVG-t, nem zárható ki az sem, hogy a sorozatként kezelt kilenc esetben olyan is akad, amelyet a bűncselekmény másolói követtek el. Fajvédő honlapokat olvasva a tettesek népszerűnek tűnnek ebben a szubkultúrában. Mérsékeltebb radikálisok viszont a magyar titkosszolgálatot sejtik a háttérben, mint hasonló esetben sokszor. A minden idők legmagasabb, százmillió forintos nyomravezetői díja eddig mindenesetre nem hozott eredményt. De megmozgatta a magándetektíveket. Több veterán nyomozó, köztük például Sándor „Papa” István, illetve a Farkas Helga-rejtélyen csaknem húsz éve dolgozó Palatinus Gábor is megerősítette a HVG-nek, hogy alighanem magánakcióba kezd.

A színhelyek többsége kötődik a Magyar Gárdához vagy testvérszervezetéhez, a Nemzeti Őrsereghez. Tatárszentgyörgyön kezdte vidéki masírozását a gárda, Galgagyörkön alig egy hónappal a támadás előtt akcióztak a tetthely közelében: segítettek egy nem roma háztulajdonos elköltözésében a cigánysorról. Az észak-magyarországi helyszínek az őrsereg „felségterületéhez” tartoznak, a szervezet szellemi atyja, Kiss Sándor történetesen Piricsén gyógyszerész. Lehet persze mindez a véletlen műve is – ott erősek a militáns radikálisok, ahol amúgy is feszült a magyar–roma viszony. Ugyanakkor forrásaink állítják, mind a nemzetbiztonságiak, mind a rendőrség „kellő figyelmet szentel” ezeknek a csoportoknak. A profi elkövetés okán információink szerint ellenőrizték a délszláv háborút megjárt, a Bolíviában rendőri akcióban lelőtt Eduardo Rózsa-Floreshez kötődő ismert magyarországi obsitosokat is, de egyelőre nem találtak kapcsolatot. A merényletekkel érintett térség fiatal generációiban egyébként viszonylag magas az idegenlégióban szolgáltak aránya, ott húzott le éveket a kisvárdai Dankó László egykori honvéd híradós tiszthelyettes, az őrsereg kiképzési főnöke is.

RÁDI ANTÓNIA