Dr. Cseszlai János végrehajtást kérőnek Nagy Márta adós elleni végrehajtási ügyében (...) felhívom az adóst, hogy összesen 62 millió 909 ezer forint tartozását a kézbesítéstől számított 15 napon belül rendezze. (...) amennyiben a felhívásnak nem tesz eleget, egyéb végrehajtási cselekményekre - letiltás, foglalás, árverés - kerül sor! Az idézett végrehajtói dörgedelem nyolc évvel ezelőtt kelt, ám korántsem bizonyult záródokumentumnak egy elmérgesedett, az LB előtt még folyó ingatlanvitában.

A vitatott ház a Király fürdő mellett, a Külügyminisztérium tőszomszédságában helyezkedik el, a környéken egyedülálló módon egy csendes zsákutcában, az udvarban terebélyes fügefával. A háromemeletes, de viszonylag kis alapterületű Ganz utcai társasház lakásainak többségét az adós, Nagy Márta családja szerezte meg, miután fokozatosan kivásárolta a többieket. Ezért az épületért harcol Nagy Márta és ügyvédje, Hidasi Gábor, aki jogi akcióival nemcsak az árverezést tudta mindeddig sikeresen megakadályozni, de igazáról meg tudta győzni az ombudsmani hivatal szakértőjét is, aki immár ügyvédként is vállalta a képviseletét. Nem ígérkezik könnyűnek a feladata, mivel a bíróságok előtt eddig nem járt sikerrel megbízója, így immár csak perújításban bízhatnak.

A sok szálon futó történet még a kilencvenes évek elején kezdődött, a vágtató infláció és a ma már csak uzsorás szerződésekben feltűnő kamatok korszakában. Nagy Márta és vállalkozó édesanyja, illetve családi cégük az OTP Bank ügyfelei voltak, bécsi és budapesti kávézókat működtettek, hitelfedezetként a Ganz utcai ház két lakása szolgált. Édesanyja halála után Nagy mindössze 18 millió forintos kölcsönre 1995-ben az adósság átütemezését kérte, illetve üzleti javaslatot tett a banknak, felvetve, hogy a pénzintézet közreműködésével kivásárolná az összes tulajdonostársat. Nyilvánvaló, hogy vállalkozási szempontból az egész ház lényegesen nagyobb értéket képvisel, mint külön-külön a benne lévő lakások, hiszen egy egyedüli tulajdonos akár szállodává vagy más célra is átalakíthatja a kedvező fekvésű ingatlant. Az adós azt is felajánlotta, hogy a tulajdonában álló további lakásokra terjesszék ki a bank jelzálogjogát. Ez meg is történt. De csak ennyi, az OTP semmiféle közös üzleti vállalkozást nem indított az adóssal, sőt meggondolva magát 1996-ban már a hitelszerződés felbontásáról döntött, és miután az adós nem fizetett, bírósághoz fordult.

Nagy Márta ezt követően új üzleti partnert próbált találni, s édesanyjának egy ismerőse, Vásárhelyi István hozta össze Vitézy Tamással (HVG, 2004. november 20.). A mai politikai viszonyok közepette már nehéz elképzelni, hogy egy évtizede barátság volt a liberális Vásárhelyi és a konzervatív Vitézy közt, akik a rendszerváltás előtt a Rozmaring Szövetkezetnél munkatársak voltak. Az újabban sajtóvállalkozóként is ismert Vitézy nagyvállalkozó első lépésként 1997 végén egyetlen lakást vett meg a társasházban. Két évvel később viszont már meghatározó pozícióba került. Az OTP ugyanis Nagy Mártával szembeni követelését 1998 augusztusában faktorálta, a Hungaroholding Rt.-re engedményezte. E cég a követelést 40 millió forintért kínálta fel Nagy Mártának, aki ezt irreálisan drágának tartotta. Végül az engedményes is engedményezett: a követelés legújabb tulajdonosa Cseszlai János ügyvéd lett.

Cseszlai igazi bizalmi ember Vitézynél, a vállalkozó cégeiben rendre ő az offshore tulajdonosok kézbesítési megbízottja, de a Ganz utcai történetben is annak idején ő készítette a Nagy Márta és Vitézy közti adásvételi szerződést (sőt az előbbi kérésére korábban egy végrendelet szerkesztésében is részt vett). A HVG kérdésére Vitézy és Cseszlai egyaránt megerősítették, hogy az ügyvéd a faktorálási szerződést valójában Vitézy kérésére kötötte, a követelés tényleges tulajdonosa a milliárdos nagyvállalkozó. A pereket azonban az ügyvéd mindvégig saját nevében vitte, s a feljelentések, ombudsmani elmarasztalás célszemélye is ő lett.

"Az ügyvédi engedményezési szerződés, ami az egész történet kulcsmozzanata, szerintem tisztességtelen, a jó erkölcsbe ütköző, és épp ezért semmis" - véli Wertán Balázs ügyvéd. Ő még Lenkovics Barnabás idejében, 2003-ban jegyezte előadóként az ombudsmani hivatalnak a bankok hitelezési gyakorlatáról készített, több jogsértést is leíró jelentését. Ebben, igaz, csak monogramot használva, de elsőként éppen a Cseszlai-féle faktorálást vizsgálta, s leszögezte, hogy "az ügyvédi etika és az általános jóerkölcs szabályait sérti az az ügyvédi magatartás, mellyel az ügyvéd volt ügyfelével szemben fennálló pénzintézeti követelést szerez meg úgy, hogy korábban (...) részére adásvételi szerződések és végrendelet szerkesztésére vonatkozó megbízást kapott". Mindezt a jelentés kiegészíti azzal, hogy az ügyvéd az adós minden egyezségi javaslatát elutasította. Az ügyvédi kamara mindenesetre Cseszlait nem marasztalta el.

Nagy sorra tette a büntetőfeljelentéseket - ügyvédi visszaélés, jogosulatlan pénzügyi szolgáltatás, csalás gyanújával -, emellett méltányos megoldást perújítástól remél. Vitézyék, mint azt a HVG kérdésére megjegyezték, korábban tettek kompromisszumos javaslatokat, például azt, hogy Nagy Mártának fizetnének mintegy 25 millió forintot a házban meglévő összes tulajdonrészéért. Ma már viszont egyedüli lehetőségnek azt tekintik, hogy az adós fizesse ki a végrehajtónak a teljes követelést. Ennek pontos összegét nem jelölték meg, de már 100 millió forint fölött lehet.

Nagy Márta nemcsak azért küzd, nehogy elveszítse tulajdonjogát a több százmillió forint értékű társasházban, de ítéletben szeretné látni, hogy lakásmaffia áldozatává vált. Vitézy sem enged. Több mint egy évtizede nem is járt a Ganz utcai lakásban, számára ez az üzlet önmagában jelentéktelen - de vállalkozóként azt vallja, a tartozást meg kell fizetni, s nem hagyhatja, hogy hülyének nézzék.

FAHIDI GERGELY