Bochkor Gábor rádiós műsorvezető a repülőgép-vezetők rövidített alapkiképzésén vesz részt - a hírt a hét elején nem a nyári uborkaszezontól sújtott valamelyik bulvárlap, hanem a Honvédelmi Minisztérium (HM) honlapja röpítette világgá, hozzátéve egyúttal, hogy mindez az augusztusi kecskeméti repülőnap kommunikációs kampányának része. Kampányeszközökben a honvédségnél nincs hiány, különösen ha a harci repülést kell népszerűsíteni: plakátok, sajtóhirdetések csábítják a fiatalokat pilótának a Gripen-vadászgépekre vagy éppen helikoptervezetőnek, közben egyetemi toborzókampányok zajlanak, néhány hete pedig Szekeres Imre honvédelmi miniszter látogatásával próbálták a diákoknak tartott szolnoki repülős tábor fényét emelni.

Katonai repülés iránt érdeklődő fiatalok éppenséggel vannak, csak mintha a pilótajelölt lenne kevés. Az említett előkészítő táborba az idén 583-an jelentkeztek, közülük 120-an kerülhettek be (2002-ben, az induláskor még csak 45 aspiráns volt). A tábort már a ma is alkalmazott pilótaképzési rendszer, pontosabban a nyomában létrejött túlkínálat szülte. 2002. március 25-én, az Orbán-kormány végnapjaiban született megállapodás Magyarország bekapcsolódásáról a NATO kanadai repülősképzési (angol rövidítéssel: NFTC-nek nevezett) programjába. Az akkori feltételek szerint a magyarok évi nyolc pilótát küldhetnek (a ki nem töltött kvótát elveszíthetik), és ezért évi 4 milliárd forintot kell fizetni. A 17 évre szóló szerződésről viszont hamar kiderült: a 14 gépes magyar vadászrepülő-flottához fölösleges ennyi pilóta, a keret és a költségek csökkentéséről azonban csak tavaly sikerült megegyezni, mégpedig úgy, hogy a fölös kvóta ideiglenesen, hároméves időtartamra Ausztriához került.

Az idén várhatóan hét fő utazik Kanadába - tudtuk meg a HM-től -, a 2008-as magyar NFTC-hozzájárulás 2,77 milliárd forint. A jelentkezők, akiknek diplomával és angol nyelvvizsgával kell rendelkezniük, nem lehetnek 27 évesnél idősebbek, s át kell esniük egy orvosi-pszichológiai szűrésen. Végül az évi átlagos 250 jelentkezőből mintegy 15 vadászpilótának alkalmas jelölt marad (tíz másik pedig helikoptervezetésre kaphat képzést).

Az alapkiképzés utáni kanadai tréning időtartama 2 év, amelynek során kétfajta repülőn, a turbólégcsavaros Raytheon Howardon, majd Hawk 115-ös sugárhajtású gépen tanulnak. Aki végül Gripen-pilótává válik, az a kanadai képzés végeztével még két évet tanul itthon a svéd típuson.

A magyar pilóták képzése milliárdokba kerül ugyan évente, valójában azonban még mindig a kanadai a legolcsóbb megoldás - vélik a HVG által megkérdezett szakértők. Egyöntetűen állítják: e program során a repülőgépek vezetői megfelelően elsajátítják a különböző típusok kezelését. Arról viszont már megoszlanak a vélemények, vajon elegendő-e a levegőben töltött idő a végzett pilóták folyamatos edzésben tartásához. A HM mindenesetre érdeklődésünkre határozottan leszögezte: a felkészítések a magyar szabályoknak, továbbá a NATO-ajánlásoknak megfelelően folynak, továbbá hogy üzemanyagszűke miatt még sosem maradt el repülési feladat Magyarországon, sőt tartalék is mindig rendelkezésre áll.

Az állandó intenzív pilótatoborzási igényt nemcsak a szigorú követelmények generálják, hanem az is, hogy a honvédség a legelitebb katonáinak nem nagyon tud elitkarriert kínálni. Egy néhány éves gyakorlattal rendelkező - nem úgynevezett hajózóállományban lévő - százados havonta bruttó 400 ezer forint körül keres, és ennél nem sokkal több egy Gripen-pilóta bére sem (lásd táblázatunkat a 17. oldalon). Arra semmiképp sem elég a kereset, hogy egy vadászpilóta milliókat tegyen félre "öreg napjaira". Pedig akármikor elkezdődhet a nyugdíj - elég egy influenzából visszamaradt szövődmény vagy egy kisebb sérülés, és a pilóta máris búcsút mondhat a nagy sebességű gépeknek.

Polgári végzettség nem társul a katonai pilótavizsga mellé - és bár a vadászgépekből kikopott katonák még akár évtizedekig vezethetnének mondjuk utasszállítókat, néhány más országgal ellentétben a magyar pilóták nem kapják meg a polgári repülési szervezet, az ICAO szakszolgálati engedélyét sem, azt a leszerelés után saját pénzen, milliókért kell megszerezniük. Ami nem tűnik rossz üzletnek: egyes fapados társaságok már egy-két éve a magyar vadászpilótabér két és fél-háromszorosát fizették a takarékosságból foglalkoztatott kelet-európai pilótáknak.

TÖMÖRY ÁKOS