Ez fegyver, és fejbe lőlek vele - kiáltotta egy debreceni rendőr az egyenruhások felé közelítő férfiak felé. A helyzet múlt szerdán a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) debreceni befogadóállomásán közel sem volt olyan drámai, mint amilyenre a rendőri felszólításból következtetni lehetne. Tény, hogy egy termetes férfit hátracsavart karokkal vittek a járőrautóhoz, miután a tábor ebédlőjében állítólag erőszakosan követelt még egy adag ételt, és nyomatékul lökdöste a biztonsági őrt, de az utána menő csoport csak hangoskodott, fizikailag egyáltalán nem fenyegette a rendőröket. Azok közül pedig, amennyire ez kívülállóként látható volt, senki sem nyúlt a fegyveréhez, így a "fejbe lövős" beszólás éppúgy csak a helyzet verbális dramatizálása volt, mint amikor a kapun kívül, később érkező kollégáknak mondták, lemaradtak a "tömegoszlatásról".

Az efféle esetek "jól jönnek" manapság Debrecen vezetésének. Az alföldi város fideszes többségű közgyűlése ugyanis a közbiztonság védelmére hivatkozva múlt csütörtökön olyan határozatot hozott, amelyben a tavaly átlagosan 268 főnek otthont adó tábor elköltöztetését kérik a kormánytól. Legnyomósabbnak szánt érvüket, hogy a város végén, egy volt orosz laktanyában élő külföldiek okolhatók a bűncselekmények elszaporodásáért, a szabálysértéseknek pedig egytizedéért felelősek, nyilatkozatában több jogvédő szervezet abszurdnak tartja és elutasítja. Idén januárban átalakult a menekültügy szervezete, s azóta munkamegosztás van a három nagy befogadóállomás közt. A Magyarországra érkező külföldieket először Békéscsabán helyezik el, itt "szűrik" őket, s akinek van esélye a menekültkénti elismerésre vagy az állami védelem más formájára, Debrecenbe kerül a hatósági eljárás lefolytatásának idejére. A már menekültstátust kapottak pedig Bicskén folytathatják életüket, felkészülve a magyar társadalomba történő integrációra.

Ez persze csak a fő szabály. Debrecenben például van egy különleges részleg, amit emberiességi okokból a BÁH biztosan nem akarna elköltöztetni. Ez az egészségügyi épület emeletén berendezett elmeszociális otthon, ahol - mint Végh Zsuzsanna, a BÁH főigazgatója a HVG kérdésére hangsúlyozta - abszolút kiszolgáltatott, védelemre és gondoskodásra szoruló ápoltak élnek. Őket 16 éve, a délszláv háború legvéresebb időszakában menekítették ki a boszniai Jakes elmegyógyintézetéből. Egy busznyi ápolt orvosi kísérettel érkezett Pécsre, majd onnan Nagyatádra kerültek, s végül 1996-ban Debrecenbe. Az ápoltak okmányok nélkül élnek itt, formálisan a magyar hatóságok már a polgárháborút lezáró 1995-ös daytoni egyezmény után visszaküldhették volna őket Boszniába, ott azonban máig nincs olyan egészségügyi intézmény, amelyik fogadni tudná a kéttucatnyi beteget. A jelenlegi menekültügyi szabályok szerint ők egy kiegészítő védelmi kategóriába tartoznak, úgynevezett oltalmazottak, jogi helyzetüket ötévente kell felülvizsgálni, de közülük legalább húsz ember még biztos, hogy hosszabb ideig Debrecenben kell maradjon.

"Holnap jön hozzájuk Zserbó, és már hamarosan a kis Zserbók is jöhetnek" - említette a részleg főnővére az itt élő, főleg idősebb ápoltak kedvenceit. Csütörtökönként ugyanis kutyaterápia van, Zserbót, az airedale terriert és társait csoportosan sétáltathatják az ápoltak, játszanak velük. Van, aki tolókocsiból "kutyázik", más egyik kezével járókeretére támaszkodik, a másikkal a pórázt fogja. Az itteni ápoltak hihetetlenül barátságosak, az életükben először látott fotóst és újságírót például olyan bonyolult kézfogás-kombinációkra próbálják megtanítani, hogy az még a harlemi utcákon is elismerést váltana ki. A társalgó-étkező ugyanakkor úszik a dohányfüstben, az ápoltak 80 százaléka szenvedélyesen cigarettázik. Immár több mint másfél évtizede a két leggyakoribb kérdés minden idegen felé, hogy "mikor mehetünk haza", és "van-e cigid". Meglepő módon itt a nikotint is terápiás eszköznek minősítették, a napi hat szál cigaretta hiányában ugyanis a tapasztalatok szerint lényegesen emelni kellene a gyógyszeradagokat.

A cél persze minden jakesi számára az, hogy hazamehessen. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága segítségével 2002-ben egy nagyobb csoportot sikerült hazatelepíteni, van, akinek például apját és testvérét találták meg, akik otthont adtak az ápoltnak. A még itt élő 24 személyből ketten horvát állampolgárok, őket várhatóan be is fogadja Zágráb. A bosnyákok számára viszont a legjobb esélyt az EU bevándorlási főigazgatóinak konferenciája kínálhatja. A fórumon magyar javaslat volt, hogy közösségi pénzből segítsék egy olyan boszniai elmegyógyintézet felépítését, ahol a kontinensen szétszóródott betegeket újból fogadhatják - a debreceni csoporton kívül még tíz, Csehországban élő betegről tudnak, de állítólag Németországba és skandináv államokba is kerültek jakesi ápoltak. Sokaknak azonban ez már várhatóan késő lesz, az ápoltak egy része igencsak koros. Ahogy az osztályon fogalmaztak, március elején aludt el Kapitány, aki 88 évével a legidősebb volt a Magyarországon tartózkodó bosnyák oltalmazottak közt.

FAHIDI GERGELY