Egy évtizedes a bírói hatalmi ág önigazgatását megteremtő reform és annak legfőbb intézményi letéteményese, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT). A Lomnici Zoltán vezette OIT még ez év elején három független tudományos műhelyt kért fel a helyzetértékelésre. Az elkészült, de nyilvánosságra még nem hozott tanulmányoknak a HVG birtokában lévő változatai alapján azonban a kép nem sokat tisztult: az értékelésekben a "válságostól" a "minden szépig" terjed a szakértői minősítések skálája.

Alighanem a Pécsi Tudományegyetem Kecskés László professzor - volt igazságügyi helyettes államtitkár - vezette csoportja összegezte a helyzetet leginkább az OIT szájíze szerint: a bírák függetlensége teljes körű, azt nem veszélyezteti semmi; a meglévő nehézségek fő oka az igazságszolgáltatás alulfinanszírozottsága. Eszerint a gyógyír az lenne a bajokra, ha a költségvetésben a "normatív automatizmus" érvényesülne, s a bíróságokat legalább értékállóan finanszírozná a büdzsé.

Persze egy kötetnyi tanulmánynak - a pécsieké egymaga 421 oldal - a legfontosabb következtetései is csak nagyon leegyszerűsítve foglalhatóak össze néhány mondatban, de még a részletkérdésekben is időnként drámaian nagy a tudósok közti nézetkülönbség. Az igazságszolgáltatás és a nyilvánosság viszonyát például a Majtényi László volt adatvédelmi ombudsman vezette Eötvös Károly Közpolitikai Intézet a lehető legkeményebben ostorozza: "a jelenlegi szabályozás sem a formai, sem a tartalmi alkotmányosság követelményeit nem elégíti ki". A Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatói szerint viszont a jelenlegi keretek közt "megfelelő tájékoztatás nyújtható a bírósági ügyekről a sajtó, a rádió és a televízió számára".

A pécsiek vakmerően hízelegnek a bíráknak: "A bírósági vezetők (ideértve a Legfelsőbb Bíróság elnökét is) médiában megjelenő nyilatkozatai rendkívül kiegyensúlyozottak és mértéktartóak. A bírósági szóvivők tájékoztatási tevékenységéről összefoglalóan megállapítható, hogy az tartalmas és színvonalas." Sőt Kecskésék egyfajta cenzúrát sem bánnának, kimondva, hogy "a demagóg megnyilvánulások elkerülése végett célszerű a bírói tevékenység kritizálásával szemben szakmai feltételeket szabni".

A valóságban a sajtószóvivői rendszer csak kivételesen teszi lehetővé az igazán mélyre ásó, érdemi elemzést. Még azonos ügyszakon belül is nehezen ismerheti meg egy bíró kollégája ügyét annak minden fontos részletében, s kérdés, miként lenne elvárható például egy polgári bírótól, hogy egy nagy közfigyelmet kiváltó büntetőperről tökéletesen tájékoztasson. A bírák pedig annyiból valóban kiszolgáltatott helyzetben vannak, hogy még a legigazságtalanabbnak érzett kritikákra sem reagálhatnak, ugyanis törvény tiltja, hogy nyilatkozzanak. Meglepő módon ezt a kötelező szájzárat az ítélkezők többsége támogatja, s két munkacsoport - a pécsiek és a pázmányosok - nem is tartja elvetendőnek a generális tilalmat. Majtényiék viszont úgy vélik, az a bíró, aki lelkiismerete szerint dönthet milliárdokról vagy mások szabadságáról, arról is határozhatna, megszólaljon-e, vagy éljen a hallgatás szabadságával. Ezt a dilemmát egy ítélőbíró, Cserni János (lásd Ki mit bírál? című írásunkat) az Alkotmánybíróság elé is vitte, a végső szót ott kell kimondani.

Központi kérdésként kezelik a tanulmányok az OIT helyzetét és összetételét. A jelenlegi szabályok szerint a 15 tagú testületet a Legfelsőbb Bíróság (LB) mindenkori elnöke vezeti, kilenc tagját a bírói kar választja - közülük most hat személy egyúttal megyei bírósági elnök -, s hivatalból tag az igazságügyért felelős miniszter, két parlamenti bizottság delegáltja, a legfőbb ügyész, valamint az országos ügyvédi kamara elnöke. Kecskésék csak azt szögezik le, hogy a bírák egy része ellenzi a törvényhozó és különösen a végrehajtó hatalom reprezentánsainak a részvételét a testületben, de alkotmányellenesnek még a rendészeti miniszter tagsága sem nevezhető.

A Pázmány munkacsoportja három lehetséges variációt vázol fel, anélkül hogy állást foglalna, melyik lenne a legjobb. Az első lehetőség a jelenlegi rendszer fenntartása, a második az 1997-es reform előtti helyzethez visszatérés, vagyis az igazságügy-miniszter hatáskörébe adni a bíróságok igazgatását. Ezt a feladatot azonban nem láthatja el a jelenlegi "rendőrminiszter", akinek tárcájához a rendészeti irányítás is tartozik. A harmadik lehetőség a tisztán bírói OIT lenne, amelynek külső tagjai, beleértve az igazságügy-minisztert is, csak tanácskozási joggal bírnának.

Tovább emelné az OIT közjogi helyzetét az Eötvös-intézet javaslata, amely a testület elnökének az államfőt tenné meg, s helyettesei az LB elnöke és az igazságügy-miniszter lennének. Olyan összeférhetetlenségi szabályt javasolnak, amely kizárná, hogy valaki egyszerre lehessen OIT-tag és az OIT által ellenőrzött megyei elnök, elnökhelyettes. Majtényiék növelnék a külső, de nem a kormánytól függő tagok számát, s egyfajta vétójoggal ruháznák fel az államfőt, illetve együtt szavazás esetén a törvényhozás és a kormány képviselőit.

Az OIT-on belül mindenesetre ötfős bizottságot állítottak fel a javaslatok értékelésére. Tagjai Lomnici Zoltán mellett Újkéry Csaba, a Somogy Megyei Bíróság elnöke, a Pesti Központi Kerületi Bíróságot vezető Fazekas Sándor, valamint az ügyvédi kamara elnöke, Bánáti János és a törvényhozók közül a szocialista Bárándy Gergely. Ők várhatóan a jövő év elejére döntik el, milyen gondolatokat támogatnának, s ezekből végül akár az OIT törvényhozási indítványa születhet. Más kérdés, hogy a legfontosabb változtatásokhoz kétharmados parlamenti többség kellene, vagy az AB verdiktje.

A HVG által megkérdezett Horváth György Veszprém megyei bírósági elnök úgy véli, a jelenlegi OIT-összetétel nem tökéletes, de jobbat mégsem tudna. Ha a megyei elnököket és helyetteseiket kizárnák a választhatók közül, a vezetésben, igazgatásban már bizonyított "profik" helyére "amatőröket" kellene ültetni. Gatter László, a Fővárosi Bíróság elnöke azt hangsúlyozta, tíz éve maga is részt vett a reform előkészítésében, azt most sem fogja alapjaiban megkérdőjelezni. Már akkor is felmerült különben, hogy a testület elnöke az államfő legyen. Újkéry Csaba pedig, nemzetközi konferenciákra hivatkozva, azt mondta, a magyar modellt irigylik nyugat-európai bírák is.

FAHIDI GERGELY