Nem változtatta meg a jogerős másodfokú ítéletet a kecskeméti maffiaper néven elhíresült bűnügy főszereplőivel kapcsolatban kedden a Legfelsőbb Bíróság (LB) Édes Tamás vezette fellebbviteli tanácsa. Ezzel a testület megerősítette, hogy részben az Energol-Conti-Car-ügyből ismert szereplők bűnszervezetben követték el a terhükre rótt fegyvercsempészést, illetve emberölés előkészítését (HVG, 2006. október 14.)

Az, hogy mi történt valójában, már a korábbi ítéletek során kiderült. Radnai László parancsára a vádlottak azt tervezték, hogy likvidálják a Balaton-felvidék éjszakai életében jelentős szerepet játszó ajkai Túri Tibor vállalkozót, és a helyébe lépnek. Ennek érdekében a szervezet tagjai tárgyaltak külföldi bérgyilkosokkal, és mivel attól tartottak, hogy esetleg Túri embereivel háborúba keveredhetnek, nagy mennyiségű fegyver behozataláról döntöttek Szerbiából, amelyet egy ottani kereskedő szállított volna. A csoport végül ezen bukott le. Amikor 2004 augusztusában Kecskeméten egy benzinkútnál kommandósok rajtuk ütöttek, autóikban fegyvereket találtak. Ekkorra a nyomozók már sokat tudtak a rendszeresen a budapesti Zsiráf étteremben tanácskozó csoport ügyeiről, sőt lehallgatott telefonbeszélgetések alapján az általuk használt kódolt mondatok igazi jelentéséről is.

Ezekből, valamint az egyéves nyomozás során feltárt tényekből az is kiderült, ki kicsoda és milyen szerepe van a csoportban. A hierarchia csúcsán Radnai állt, és egyebek mellett ő döntött arról is, hogy az ő és alvezérei közvetlen alárendeltségében működők milyen bérért és bérjellegű juttatásokért dolgoztak. A most szintén felülvizsgálati kérelemmel élő szerb Nemet Endrigo és honfitársa, a vádalkut kötött Szlobodan Sztojanovics például félmilliós havi fizetést, lakást, szolgálati Audit és telefonhasználatot kapott (HVG, 2006. április 21.)

Tavaly nyolc vádlottat fegyházbüntetésre ítéltek, kettőt pedig felmentettek. A főszereplők közül Radnai Lászlóra 12 évet, Mészáros Péterre és Nemetre tíz-tíz évet, Molnár Miklós Richárdra nyolc, Ferencsik Attilára hat, Csüllög Zsigmondra pedig öt évet szabtak ki. Annak ellenére, hogy a per nyolc fővádlottjának, köztük a szervezetet az ítélet szerint irányító Radnainak, továbbá alvezéreinek, Mészárosnak, Csüllögnek, Ferencsiknek és Molnárnak a jogi képviselői úgy látták: egyrészt eljárási szabálytalanság történt, mivel a negyedrendű vádlott védője az eljárás elején az egyik tanú képviselője volt, másrészt beadványuk szerint a bűnszervezetben történő elkövetés minősítése több sebből vérzik. Ehhez ugyanis az adott bűncselekményekre nem spontán kellene szerveződni, hanem hosszabb ideje összehangoltan, súlyos, legalább öt évet meghaladó büntetéssel sújtandó cselekményeket elkövetniük. Az ügyvédek vitatták azt is, hogy védenceik anyagi haszonszerzés céljából bűnöztek volna, ami álláspontjuk szerint ugyancsak feltétele lenne a bűnszövetkezeti formának.

Az eljárásjogi kifogást a bíróság azzal utasította el, hogy a büntetőeljárási törvény csak egyidejűség esetén zárja ki azt, hogy ugyanaz az ügyvéd vádlottat és tanút is képviseljen. A bíróság elutasította a bűnszervezet minősítésre vonatkozó kifogásokat is, mégpedig úgy, hogy meglehetősen szélesre nyitotta a bűnszervezet fogalmi kereteit. Az LB megítélése szerint a csoport működése szempontjából nem tekinthető esetinek, hogy az elkövetés idejére, vagyis összesen négy és fél hónapra álltak össze. Az indoklás értelmében eleve nem lehet időszakhoz kötni a szervezet létét, másrészt a csoportnak volt elő- és utóélete is. Ennek bizonyítására a tanácselnök bíró elmondta: Molnár Miklós Richárd utóbb olyan értelmű üzenetet küldött a csoport többi tagjának, hogy okozzanak meglepetést azoknak, akik úgy gondolják, a lebukásukkal meggyengültek.

Az LB értelmezése szerint a bűnszervezet megítélésekor nincs jelentősége annak sem, hogy a konkrét cselekmény anyagi haszonszerzésre irányul-e. Bár az indoklás szerint ez esetben akár közvetett haszonszerzésről is lehet szó, mivel Túri likvidálása nyomán több mint 800 ezer dolláros adósságukat is vissza kívánták szerezni. A büntető törvénykönyv egyébként valóban általánosabban fogalmaz, amikor a bűnszervezetet olyan, bűncselekmények folyamatos elkövetésére létrejött és munkamegosztáson alapuló bűnszövetségként definiálja, amelynek célja a rendszeres haszonszerzés.

A munkamegosztás léte, úgy tűnik, döntő elem volt az LB határozatában, az indoklás ugyanis többször visszautalt a csoport hierarchizáltságára, az eltérő feladat- és hatáskörökre. Sőt a bírói értelmezés szerint szélsőséges esetben a bűnszervezethez még végrehajtott bűncselekmény sem kell, elég annak szándéka vagy kísérlete.