"Minél kevesebb titok legyen, és azok védelme minél rövidebb időre szóljon" - ismertette álláspontját a HVG kérdésére Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos. Az ombudsman furcsának tartja, hogy megbízható statisztikai adatok sincsenek, nem lehet tudni, hány minősített adat van, mennyi új keletkezik évente, s hányat vizsgálnak felül, illetve hánynál törlik el a titkosítást.

Zala Mihály, a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartózó Nemzeti Biztonsági Felügyelet vezetője is csak néhány adattal rendelkezik, de már azok is bizonyítják a magyarországi túltitkosítást. Ma mintegy 1800 helyen őriznek államtitoknak minősülő adatokat, a különböző minősítésű titkok száma pedig akár tízmilliós nagyságrendű is lehet. "Meg kellene fordítani a piramist, az eddigi gyakorlat szerint indokolatlanul sok információt minősítettek a legszigorúbb védelem alatt álló, hosszú évtizedekre titkosítottakká. A NATO-ban a legmagasabb védelmi kategóriájú minősítést évente néhány tucat információra adják csak ki, nálunk akár több tízezerre" - mondta Zala. A NATO-titkok őrzésére létrehozott felügyelet vezetője azt is abszurdnak tartja, hogy a magyar titokvédelem, az EU-ban egyedülálló módon, még mindig "duális rendszerben" működik, vagyis külön szabályok vonatkoznak a nemzetközi szervezetek érzékeny adataira, illetve a hazai állami és szolgálati titkokra.

Az új titokvédelmi törvényt már akár 2005-ben elfogadhatta volna a törvényhozás (HVG, 2005. december 10.), de végül a választások közeledtével jegelték, majd a kormány visszavonta a tervezetét. A koalíción belül állandó vitatéma a titokvédelem. A liberálisok radikálisan csökkentenék a titkosítás körét, időtartamát, valamint német mintára támogatnák, hogy államtitkok nyilvánosságra kerülésekor ne az újságírókat "vadásszák le", csak a titokgazdák legyenek büntethetőek, a szocialisták viszont hagyományosan hangsúlyosabban képviselik a rendvédelmi és titkosszolgálatok kényelmi szempontjait.

A koalíciós egyeztetés alapját képező jelenlegi munkaanyag négy kategóriába sorolná a minősített információkat, a szigorúan titkostól a titkoson és bizalmason át a korlátozott terjesztésűig. A besorolás kritériuma az lenne, hogy a titkosság megsértése milyen kárt okozhatna. A szigorúan titkos információ kiszivárgása például "közvetlenül és tartósan sérti vagy veszélyezteti az ország szuverenitását, belső stabilitását, vagy visszafordíthatatlanul jelentős kárt okoz honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési ügyekben". A két szigorúbb kategória minősítése harminc, az enyhébbeké húsz évre szólhatna - egy szakmai konferencián a jogvédők 15 éves általános maximumot javasoltak -, a legalább bizalmas minősítésűek pedig ugyanennyi időre meghosszabbíthatók. Az "együttműködők" vagy például védett tanúk érdekében a magánszemélyeket érintő minősítés még egy újabb alkalommal meghosszabbítható, így akár kilencven év is lehetne.

Zala nem támogatná a zárolási okot tartalmazó titoklistákat, szerinte ez "elkényelmesíti" a minősítésért felelősöket, akik automatikusan hajlanának a titkosításra. Jegyzék hiányában viszont egyedileg kellene érdemi indokokat felsorakoztatniuk azért, hogy a közvélemény elől elzárható legyen valamilyen információ. Ráadásul az eddigi felsorolások időnként abszurd elemeket is tartalmaztak, például az állatjárványokkal kapcsolatos adat is zárolható a nyilvánosságtól, ha az emberi egészséggel nem függ össze.

A titoksértés - tervezett új elnevezése szerint: "visszaélés minősített adattal" - bűncselekményi tényállásánál kompromisszumosnak tűnő javaslat, hogy a "civilek", köztük az újságírók büntethetősége nem szűnne ugyan meg (csak a gondatlan elkövetés esetén), de azokra, akik a minősített adat felhasználására jogosultak, magasabb büntetési tételek vonatkoznának.

FAHIDI GERGELY