De valóban, áldozatok mindannyian lehetünk. Megmondom őszintén, ezen én is el szoktam gondolkodni - akár a hatodik érzék létezésének is lehet példája Kármán Irén dokumentumfilmes szabadúszó újságíró blogbejegyzése, amelyet az ellene múlt péntek este intézett támadás délutánján írt. Elmondása szerint aznap este ismeretlenek - két középkorú férfi - kényszerítették autójukba Pesterzsébet főterén, megkötözték, megverték, majd a lágymányosi rakparton magára hagyták. A Nemzeti Nyomozó Iroda életveszélyt okozó testi sértés és személyes szabadság megsértése miatt nyomoz, miközben próbálja kideríteni, összefügg-e a támadás a kilencvenes évek szervezett bűncselekményeinek bemutatásán dolgozó, lapzártánkkor kórházban lábadozó negyvenéves újságíró munkájával. A magyar kriminalisztikában eddig példátlan támadás sértettjének kórtermét rendőr őrzi, miközben blogján fenyegető hangnemű-hangulatú üzenetek is napvilágot láttak. Az egyik legfurcsábbat például Etiópharcos küldte, aki úgy kívánt jobbulást, hogy nickneve mellé egy feltehetően halott, több sebből vérző női fej grafikáját mellékelte.

Nem könnyű a nyomozók dolga: számos aktát kell leporolniuk abból az időszakból. Könyvében, filmjében, blogjában és nyilvános szereplései során Kármán ugyanis - minden mindennel összefügg alapon - csaknem valamennyi nagy vihart kavart üggyel foglalkozott többet-kevesebbet, legmélyebben az olajszőkítéssel és az ezzel összefüggésbe hozott Bács-Kiskun megyei rendőrhalálesetekkel. Mostanában pedig forgatókönyvet ír a rendőrség, a maffia és a politika kapcsolatait a kilencvenes évek elején kutató, ám dolgavégezetlenül feloszlatott - a Polip című olasz filmsorozat felügyelőjéről elnevezett - Cattani-nyomozócsoport eseteiről.

Tény, még mindig nem sikerült megnyugtatóan lezárni az akkoriban nagy vihart kavart ügyek egyikét sem, miközben úgy tűnik, a közvéleményt máig foglalkoztató néhány eset - alighanem különös véletlen folytán - éppen most érkezett fordulóponthoz (egy részükről lásd Tasnádi-perújítás és Aktanyitogatás a Fenyő-ügyben című írásainkat). Például nem tudni, kik és milyen megfontolásból robbantgattak Budapesten éveken keresztül. A merényletekkel kapcsolatban akkoriban gyakran emlegetett Conti-Car-csoport fővezéreit tavaly fegyvercsempészet miatt elítélték ugyan az úgynevezett kecskeméti maffiaperben (HVG, 2006. április 21.), Radnai László, Csüllög Zsigmond, Ferencsik Attila és társaik azonban - elsősorban a szervezett bűnelkövetői minősítést kifogásolva - felülvizsgálati kérelemmel éltek. Ügyüket várhatóan az ősszel veszi napirendre a Legfelsőbb Bíróság. Ugyanez az üzleti kör érintett az adócsalás miatt folyó Energol-ügyben, amelyben hétfőn tartották volna az elsőfokú vádbeszédet, ám az eljárást az egyik vádlott betegsége miatt az őszre halasztották.

Az Energol-ügy az olajbűnözés része: a vádirat szerint az 1996-ra egyesült Conti-Car-Energol-csoport engedély nélküli, az adóhatóság elől eltitkolt üzemanyag-kereskedelmet folytatott. Ezen az ügyön kívül nem sok sikerrel dicsekedhetnek a bűnüldözők. Az államnak - Györgyi Kálmán volt legfőbb ügyész által - annak idején 90 milliárd forintosra becsült kárt okozó biznisz főkolomposainak lefülelése máig várat magára. A 2000-es parlamenti vizsgálóbizottság zárójelentése gyakorlatilag semmit sem állapított meg, túl azon, hogy "voltak olajügyek" (HVG, 2000. december 9.). Felelősségre gyakorlatilag csupán két embert vontak: jó hírnév megsértése és hasonló tettek címén Pallag László akkori FKGP-s bizottsági elnököt és koronatanúját, az emlékezetes vallomásában Pintér Sándortól Lezsák Sándorig számos potentátot "beolajozó" Nógrádi Zsoltot.

Igaz, a bizottság szinte semmilyen támogatást nem kapott a bűnüldözőktől, olykor még a kormányzattól sem. A Belügyminisztériumtól (BM) kérte például annak idején az olajbűncselekményekben végzett operatív nyomozások dokumentumait, de az igényelt hét akta közül mindössze négyet kapott meg. A hiányzó ügyiratok közül kettőt a BM-ben a tárolási idő lejártára hivatkozva megsemmisítettek. A megkapott négy akta hiányos és rendezetlen volt: bankszámlák, lehallgatási jegyzőkönyvek keveredtek az úgynevezett társadalmi kapcsolatok, vagyis a rendőrségi informátorok jelentéseivel. Az informátorok által olajosként megnevezett személyek között - a HVG-nek akkoriban nyilatkozó egyik bizottsági tag elmondása szerint - akadtak ugyan közéleti szereplők, magas beosztású hivatalnokok, valamint rendőrtisztek, ám a jelentések rendre úgy végződtek: "az információ nem ellenőrzött".

A politikusok most mégis lecsaptak a Kármán-ügyre. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök arra kérte a pénzügyőrségtől igazolt Bencze József országos rendőrfőkapitányt, felügyelje személyesen a nyomozást. Dávid Ibolya, az újabban mindenben píárlehetőséget találó MDF elnöke az olajügyek titkosításának feloldását követeli. Annak ellenére, hogy a sokat citált 85 éves embargóról szóló pecsétet egyedül a Sándor István egykori főnyomozó elleni - amúgy felmentéssel zárult - ügyre ütötték rá (titkosított még néhány eljárás operatív nyomozati anyaga, illetve akadnak ilyen jegyzőkönyvei az olajbizottságnak is). Márpedig ez a procedúra Dávid igazságügy-minisztersége alatt kezdődött, ráadásul ő ült a bársonyszékben az olajbizottság mandátuma idején is. A Fidesz "azonnali, független, pártatlan és mindenre kiterjedő vizsgálatot" követel.

Blogjában Kármán nyomban közölte: nem kér a "csimpaszkodók" szimpátiájából, mivel ő éppen ellenük küzd. Bár konkrétum - melyik politikus, mikor, mennyi pénzt vett át, s melyik maffiózótól - a Szemben a maffiával című blogban (ez a címe az olajszőkítésről szóló Kármán-könyvnek is) sem szerepel, s a sebtében megszólaló "szakértők" (így Sándor "Papa" István és Karancsi Tibor exrendőrök) is megmaradnak a ködösítésnél, tény, az üzemszerű olajozás nem lett volna lehetséges felsőbb kapcsolatok nélkül. Ezekre egyébként számos jel utal. Az Energol-ügyben vádlott például Tóth Béla, aki az 1994-es országgyűlési választási kampányban a Fidesz médiaügyi mindeneseként vált ismertté, Radnaiék építőipari cége pedig eredménnyel pályázott 90 millió forintos állami támogatásra az Orbán-kormány idején. Az MDF szülőföldje, Lakitelek az alföldi olajügyek epicentruma volt. Az MSZP-t elsősorban az ETL Rt. kapcsán emlegetik, miután e cég felügyelőbizottságában (fb) foglalt helyet egykori országgyűlési képviselőjük, Karl Imre volt energetikai kormánybiztos - ma villamosipari vezető, a Paksi Atomerőmű Zrt. fb-tagja (HVG, 2007. június 9.) -, több borsodi szocialista politikus mellett. Az SZDSZ-t elsősorban Futaki Géza volt országgyűlési képviselő révén hozták szóba, felesége ugyanis fb-tag volt az olajbotrány kiindulópontjaként emlegetett Macskási-telepen működött Full Marker Kft.-ben.

Mindezek természetesen nem jelentik, hogy a politikának köze volna a filmes újságíró elleni támadáshoz, amelynek háttere a hét elejére egyre homályosabbnak tűnt. Paradox módon az áldozat munkamódszere viszonylag kockázatmentes: kiszemeli az események egyik kulcsszereplőjét, s az ő szemszögén keresztül mutatja be az eseményeket, ráadásul az eddigi termés azt mutatja, áttörést jelentő újdonságot a beszélgetőpartnerek nem hoztak nyilvánosságra. Ilyen segítője volt az olajügyekben Papa, jelenleg pedig a Cattani-csoportot egykor vezető, a Tasnádi-ügyben emberölés előkészületével vádolt, korábban vesztegetésért elítélt Labancz Ferenccel dolgozik, ami önmagában sem rizikómentes. Maga Kármán is úgy véli, inkább ez utóbbi, pár hete kezdett munkájával függhet össze az ellene intézett támadás, ami logikusnak is tűnik, hiszen a Papa-féle könyv tavaly jelent meg - a megfélemlítés tehát okafogyottá vált.

Sándor Istvánra hivatkozva több napilap közölte a hét elején: a maffia "P. Tamásnak" - azaz Portik Tamásnak, a büntetőügyből sikeres bujkálásának köszönhetően kimaradt volt Energol-igazgatónak - akart üzenni a támadással, mégpedig azért ily módon, mert az áldozat nem tartott kívánatos távolságot az informátorként megismert férfitól (barátságukat a filmes-áldozat nem cáfolja). Sándor a HVG-nek nyilatkozva úgy pontosított, több forgatókönyvet is el tud képzelni, amelyek egyike a Portik-vonal. Az olajügyek más ismerői szerint nemrégiben anyagi természetű érdekellentét támadt az egykori energolos vezetők között, legalábbis többen szemtanúi voltak, ahogy Portik és a szintén exenergolos Drobilich Gábor összevesztek. Más kérdés, hogy ilyen körülmények között nyilván akadnak, akiknek érdekük Portikra vagy haragosaira irányítani a figyelmet. A HVG-nek az egykori nyomozások ismerői úgy nyilatkoztak, bárki álljon is a merénylet hátterében, alighanem elszámította magát: mára elfeledettnek hitt ügyeket bolygatott meg, aminek kiszámíthatatlan következményei lehetnek az alvilágban.