Ha korlátokat szabunk az exhibicionizmusnak, talán kevesebb f... érzi úgy, hogy mindenáron produkálnia kell magát, akár más élete árán is - írta a sportmotor.hu honlap fórumának egyik első hozzászólója. Ezen a főként motorosok által látogatott honlapon is már a tragédia másnapján, június 11-én meg lehetett nézni azt a felvételt, amit maga a balesetet okozó, jelenleg életveszélyes sérüléseivel kórházban ápolt, 23 éves fiatalember készített. A több tévéműsorban is bemutatott filmen végig lehet követni, amint a mecseki szerpentinen záróvonalat átlépve, a megengedett sebesség majdnem kétszeresével előzget, s egy szembejövő motorost épp csak sikerül elkerülnie, aztán a másodikkal már összeütközik.

A vétkes Zsolt és áldozata, a 29 éves, a helyszínen szörnyethalt Károly egyik társuk szerint nemcsak ismerték egymást, de kifejezetten jó viszonyban lehettek, a férfi röviddel ütközésük előtt még egy motorra szerelhető kameratartót is adott Zsoltnak. A különböző internetes fórumokon már jó ideje láthatók összeállítások: valóban bravúros kaszkadőrmutatványoktól a halálos balesetekig. Viszonylag új "vívmány", hogy a száguldásokat nem külső kamerával, hanem a saját motorra szerelt felvevővel rögzítik, és ezeket rakják fel a netre.

A legelvadultabb száguldozást tervező motorosok felkészülnek ugyan rá , hogy a rendőrök számára azonosíthatatlanok legyenek - Zsolt rendszámtábláját egy huzallal vízszintes helyzetbe lehetett állítani, a traffipaxok számára olvashatatlanná téve -, a felvételek közreadóinak azonosításához aligha kellene rendkívüli nyomozói teljesítmény. Kérdés persze, hogy bíróság előtt mennyire számítana megdönthetetlen bizonyítéknak a könnyen manipulálható felvétel és a "bravúrt" magáénak valló - sok esetben 299+ jelet alkalmazó, vagyis ténylegesen 300 kilométer per órás sebességnél is gyorsabb tempóról szóló - beszámoló. Jó bizonyítási lehetőség lenne, ha a szabálysértés miatt - vagy akár csak rutinellenőrzésre - megállított motorok felvételeit is megnéznék a rendőrök. Egy régi motoros viszont a HVG kérdésére kifejtette: ő nem áll meg a felszólításra, a nagy teljesítményű sportmotorok beérésére pedig nincs megfelelő eszköze a rendőrségnek.

"Nem túl népes, talán még százfős sincs e sajátos perverzió követőinek tábora" - állítja Pausz Ferenc ezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) közlekedésrendészeti főosztályvezetője. A HVG kérdésére cáfolta, hogy a sebességmérő készülékeik "kiakadnának", s nem is tudják mérni a száguldozók sebességét. A nagy probléma az, tette hozzá, hogy a felvételeket általában szemből készítik. Ennek az oka, hogy a gépkocsivezetők felismerhetők legyenek, ne védekezhessenek azzal, hogy rokonuk vezette a járművet, így viszont a motorok azonosíthatatlanok, azokon ugyanis csak hátul kötelező a rendszámtábla. Más kérdés, hogy nem a mecseki balesetet okozó fiatalember az egyetlen, aki "megjavította" a hátsó rendszámtáblát is, a rendőrök találkoztak már olyan zsanérra szerelt táblával is, amit nagyobb sebességnél automatikusan felemelt a menetszél.

A motorosok - ahogy az autósok is - gyakran szerveznek illegális gyorsulási versenyeket, közutakon, parkolókban. Ilyenkor szabályos fogócska kezdődik a rendőrséggel, ha pedig drasztikusan lépnek fel az egyenruhások - például lezárják a versenyre készülők gyülekezőhelyét, és mindenkit igazoltatnak -, joggal vethető fel, hogy túlzott mértékben korlátozzák a személyiségi jogokat. Pausz ezredes állítja, az illegális autós versengők jelentős részét már meggyőzték arról, hogy a biztonságosabb pályákon, főként a Hungaroringen találkozzanak egymással.

A motorosok előtt is nyitva áll három versenypálya, sokan mégis a Mátra, a Mecsek és a Bakony szerpentinjeit választják, arra hivatkozva, hogy a (milliós értékű) motorok részleteit is alig tudják fizetni, a pályák fejenként napi 12 ezer forint körüli díjára és az odautazás költségeire már nem futná. Ami a szankciókat illeti, a valóban perverz sebességgel elkapottak sem kockáztatnak - eltekintve persze maguk és mások életétől - jogi szempontból sokkal többet, mint a szokásos gyorshajtók: az autópályán mért 180 vagy 290 kilométeres sebesség büntetése nem tér el kiugró mértékben a magyar gyakorlatban. A közúti veszélyeztetés bűncselekményi alakzatát pedig alapesetben nehéz rábizonyítani a száguldókra, így marad a viszonylag enyhe szabálysértési eljárás. Háttérbeszélgetések során azt is több rendőr elismeri, az extrém szabálysértőket bátoríthatja, hogy az egyenruhások a csekélyebb súlyú, de könnyen bizonyítható szabálysértések elkövetőire "vadásznak" (HVG, 2007. április 14.). Németh Lajos, az ORFK helyettes szóvivője szerint - aki korábban maga is motorozott - mindezek ellenére hatékonyabban is fel lehetne lépni: Pécsett most például arra készülnek, hogy feltérképezik és ellenőrzik a balesetet okozó fiatalember ismeretségi körét.

A mostani tragédia kapcsán, miközben Zsolt hozzátartozói és egyes barátai kifogásolják, hogy bűnözőként vagy akár csak felelőtlen brahizósként kezeljék a baleset okozóját, a megszólaló motorosok többsége kétféle véleményt hangoztat. Az egyik csoport szerint "két balfék" találkozott össze, mindketten hibáztak, mindkettőjüknek módja lett volna elkerülni az ütközést, a másik vélemény egyértelműen elítéli a szabályokat durván megszegőket. "Ezen az úton sokkal gyorsabban is lehetett volna menni, más kérdés, hogy valaki nem tudja vagy meri ledönteni a motort" - vallja az első csoport reprezentánsa, míg a másik térfélen elhangzott, hogy "nem is lenne baj, ha a videók alapján a rendőrök néhány potenciális gyilkost kivonnának a forgalomból".