A Kossuth téri kordon fenntartása melletti rendőri érvelés során talán leggyakrabban hangoztatott szakkifejezés volt a "műveleti terület". Az érvelés egyetlen, de annál jelentősebb szépséghibája volt, hogy ez a terminológia nyilvános jogszabályban kizárólag a honvédség tevékenységére vonatkozott. A rendőrségi zsargonban emlegetett "műveleti terület" szabályozása csak olyan, jogszabálynak sem minősülő normákban - főként országos rendőr-főkapitányi utasításban jelent - meg, amelyeket a testületen kívüliek nem ismerhettek meg. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) számára ez volt az egyik legfőbb perindítási indok: hogy lehet elzárni a nyilvánosságtól olyan szabályt, amely az emberek széles körét közvetlenül érinti? Hasonló, nyilvánosságpárti eljárást többet is indítottak, bírói úton sikerült például elérni, hogy a budapesti térfigyelő kamerák elhelyezését és főbb adatait meg lehessen ismerni.

Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) elleni per ennél sok szempontból bonyolultabb volt. A jogvédők kezdetben ugyanis kifejezetten sok segítséget kaptak a hatóságtól, az utasítások nagy részét, mintegy kétszáz rendelkezést a rendőrség átadta, eleinte papíron, aztán már lemezre írva. Ez volt az a kör, amelynek nyilvánosságra hozatalát nem tartotta aggályosnak az ORFK, de végül ez év január 25-ei levelében Bene László tábornok, országos főkapitány összesen 27 utasítást sorolt fel, amelyeket bűnmegelőzési érdekre hivatkozva visszatart.

Nyilvánossá kell tenni a Fővárosi Bíróság elsőfokú, nem jogerős ítélete szerint a körzeti megbízottakra, valamint a rendőrségi objektumok ki- és beléptetési rendjére vonatkozó utasításokat, a többi viszont maradhat továbbra is "belső használatú" (így például az útzárakról, így a kutyás szolgálati szabályzatról szóló éppúgy, mint a terrorelhárítók bevetési rendjét előíró). Pataki Árpád bíró nehezen megoldható dilemma elé került, a kérelem teljes elutasítását éppúgy meg tudta volna indokolni, mint annak szinte teljes elfogadását. A rendőrségi törvény ugyanis felhatalmazza a Teve utcai vezetőket arra, hogy bizonyos belső szabályokat anélkül is visszatartsanak a nyilvánosságra hozataltól, hogy azokat szabályosan szolgálati vagy államtitokká minősítenék, így az ítélkező számára kínálkozott volna a kategorikus nem kényelme. Ennek éppen az ellentétére pedig az adatvédelmi biztosnak egy hasonló, a határőrség szolgálatszervezését érintő ügyben idén januárban hozott ajánlása szolgálhatott volna alapul, Péterfalvi Attila szerint ugyanis a titkosítás nélküli titkolózás privilégiumát, a "belső használatra" minősítés lehetőségét már elvesztették az adatkezelő hatóságok, s így csak azon normákat tarthatják vissza, amelyeket szabályszerűen és indokoltan minősítettek.

A bíró által választott középutas megoldás szerint azt a két utasítást, ami közvetlenül érinti állampolgárok nagyobb csoportját, megismerhetővé kell tenni, a többi esetben elfogadta a rendőrségi indoklást. Méghozzá úgy, hogy magukat az utasításokat ő sem ismerhette meg. Ha ugyanis bekéri azokat, akkor a periratok részévé kell tennie, és így az ellenérdekű fél, jelen esetben a TASZ is megismerheti a dokumentumokat. Az ítélet szerint mindenesetre bűnmegelőzési érdeket veszélyeztetne annak megismerése, hogy a lovakat, kutyákat hogyan kell alaki szemlére vezényelni vagy éppen pihentetni, a fogdaszolgálati szabályzat "rossz kezekbe kerülése" pedig akár szökésekhez vezetne.

A titkolózást sokan fölöslegesnek tartják a HVG információi szerint az ORFK-n belül is, a most nyilvánosságra ítélt körzeti megbízotti szabályzat titkossága például szöges ellentétben áll a közösségi, közösséget szolgáló rendőrség eszméjével. Sőt Bencze József tábornok, az új országos rendőrfőkapitány információi szerint arra készül, hogy az ítélet számukra kedvező rendelkezései szerinti utasításokat is felülvizsgáltassa. Az elődje által belső használatra megtartani kívánt utasítások közt mindenesetre több, a terrorizmus elleni felkészülést érintő is van: külföldi védett személyek biztonsági kíséretének és azok fegyverzetének magyarországi be- és átutaztatásával kapcsolatos normák, a spanyolországi merényletek után bevezetett rendszabályok ismertetése. Ha ezek valóban érzékeny információkat tartalmaznak, akkor hanyagságnak tűnik, hogy nem minősítették őket államtitokká.

FAHIDI GERGELY

A per dokumentumait lásd a hvg.hu-n