A korszak "megbízható elvtársa" - jellemezte a HVG-nek Pritz Pál történész Bárczy Istvánt, aki 1945 előtt majdnem négy évtizedet töltött el a Miniszterelnökségen. 1905-ben került állományba, s Wekerle Sándor, majd Khuen-Héderváry Károly miniszterelnökök személyi titkára lett. Ezután egyre emelkedett a ranglétrán, 1922-ben helyettes államtitkárrá, 1928-ban államtitkárrá nevezték ki. A két világháború között abszolút bizalmi embernek számított, 1921-1944 között ő vezette például a minisztertanácsi ülések jegyzőkönyveit, még Magyarország német megszállása után is.

Bár számos kormányfő jobbkezének számított, bizalmi pozíciója nem egyes miniszterelnökökhöz kötötte. Karrierje a korban tipikus közigazgatási karrier volt, s lojális tisztviselőnek mutatkozott az egész korszakban. Az is igaz azonban, hogy későbbi visszaemlékezések Horthy Miklós kormányzó bizalmasát látták benne. Bárczy munkája alapvetően a kormány üléseihez kötődött, a jegyzőkönyvezés mellett az ő dolga volt a tanácskozások előkészítése s a miniszterelnökségi apparátus irányítása. Ő volt egyben a kormány protokollfőnöke is.

Nézeteiben leginkább angolszász orientáltságú konzervatív liberálisnak számított, ezért volt meglepő, hogy a Sztójay-kormány idején is a helyén maradt. Ő ezt később azzal indokolta, hogy Horthy kifejezett kérése volt pozíciója megtartása. Mint a háború után Bárdossy László perében tanúként elmondta, már 1935-ben nyugdíjjogosultságot szerzett, s ekkor is és 1938-ban is a kormányzó kérésére mondott le a nyugállományról.

Horthyhoz való kötődését jelzi az is, hogy amikor Bárczy ellen a nyilasok 1944. június végén merényletet kíséreltek meg, az terjedt el, hogy a Várba vezető titkos alagút kulcsát szerették volna megszerezni tőle, hogy utána a palotába behatolva le tudják tartóztatni a kormányzót. Bárczy akkoriban Szentendrén lakott zsidó származású, a nagyiparos Goldberger családdal rokon feleségével, s ott próbáltak meg éjszaka lecsapni rá a merénylők, de meglehetősen amatőr módon: útközben felvették egyikük katona ismerősét, aki amikor rájött, mit terveznek, megsebesítette a merényletre készülő s már a szentendrei házba becsöngető nyilast. Bárczy a budai Várban élte át az ostromot, először egy ismerősének pincéjében, majd az apostoli nunciatúrán.

A háború után lojális köztisztviselői nimbusza megtépázódott egy kicsit, kiderült ugyanis, hogy komoly gondok vannak a minisztertanácsi ülések jegyzőkönyvezése körül. Több tanácskozásról kétféle jegyzőkönyv maradt fenn, s a Bárczy által hitelesnek tekintetteket valószínűleg ő készítette már a háború után. Így volt ez a Szovjetunió elleni hadüzenet kapcsán tartott 1941. júniusi ülés jegyzőkönyvével is, amelyről egyetlen hitelesnek számító példány nem maradt fenn, egyiket Bárczy, másikat Bárdossy miniszterelnök retusálta saját szándékai szerint. Bárczy a volt kormányfő ellen tanúskodott, Horthyt pedig mentegette. Egyes feltételezések szerint tanúvallomásáért kapott útlevelet. Előbb Londonban, majd Svájcban élt, s ott is hunyt el 1952-ben.

RIBA ISTVÁN