Ezúttal nem a politikusok döntenek a katonákról - ezzel a szlogennel indította útjára Szekeres Imre honvédelmi miniszter nyáron a haderő-átalakítást. A gyakorlat meghirdetett célja - mint a korábbi reformok során mindig - egy, a költségvetési szűkösség keretein belül is hatékonyan működtethető honvédség létrehozása. A mostani átalakítás ugyanakkor a korábbiaknál nagyobb csendben zajlik. A tervekben ugyanis nem szerepelnek komolyabb leépítések, illetve laktanyabezárások: a ma mintegy 25 ezer fős sereg létszáma alig 2-3 ezer fővel csökkenne, és a meglévő helyőrségek közül is legfeljebb csak egyre vagy kettőre kerülne lakat.

A Honvédelmi Minisztérium (HM) vezetése amit lehet, házon belül oldana meg, például a hivatalokban, irányító szervezetekben dolgozó katonák alakulatokhoz vezénylésével. Ma számítások szerint fele-fele arányban vannak csapatoknál, illetve irodai munkán a hivatásos katonák, míg az átalakítás végére az előbbiek aránya meghaladná a háromnegyedet. Ehhez igazítanák azután a tábornokok számát, és szabnák szűkebbre a vezető-irányító szervezeteket; 2007-ben például az eddig különálló haderőnemi parancsnokságok egyetlen összhaderőnemi parancsnoksággá olvadnának össze, s ugyancsak egyetlen hivatal jönne létre a ma beszerzéssel-logisztikával foglalkozó öt szervezeti egység helyett.

A reformtervek pillanatnyi állásáról és megvalósításáról jelenleg a 2007-es állami költségvetés múlt héten benyújtott tervezete, illetve annak a HM-re vonatkozó fejezete ad eligazítást. És nem csupán erről, hanem például arról is, hogy jövőre nincs szó nagyobb fegyver- vagy eszközbeszerzési program elindításáról, csupán a már megvett Gripen vadászrepülők, járművek, illetve híradó-berendezések kifizetésének folytatásáról.

Kiolvasható ugyanakkor a jövő évi költségvetési tervekből a tárca vezetőinek azon szándéka is, hogy a nem szigorúan katonai célokat szolgáló intézményeket polgári irányítás alá helyezzék, és fenntartás helyett feladatokat finanszírozzanak. Ilyen szervezet például a katonai ügyészség, a katonai fogház, a Kormányzati Frekvenciagazdálkodási Hivatal, illetve a Katonai Légügyi Hivatal. Nem lesz HM-intézmény a jövőben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem sem, ez - a többi felsőoktatási intézményhez hasonlóan - az Oktatási és Kulturális Minisztérium fennhatósága alá kerül (a szervezetek működési kiadásairól lásd táblázatunkat). A két katonai titkosszolgálat közül jövőre az elhárítással foglalkozó Katonai Biztonsági Hivatal kevesebb, a hírszerzésre szakosodott Katonai Felderítő Hivatal viszont több pénzhez juthat, mint 2006-ban. A katonai költségvetés egyik legnagyobb terhe a jövőben is a Radó György Központi Honvédkórház immár egy évtizede húzódó rekonstrukciója; erre 2007-ben 8,4 milliárd forintot szánnak. A kórházzal kapcsolatban azonban nem a befejezés a tárca egyetlen terve, hanem az is, hogy az összes fegyveres és rendvédelmi szerv - tehát a katonaságon kívül a határőrség, a tűzoltóság és a rendőrség - központi egészségügyi intézményévé váljon. A kecskeméti kórházból viszont csak a repülőorvosi részleg maradna meg, a kórház önkormányzati tulajdonba kerülne.

Egyelőre csak részben született döntés arról, milyen jövő vár a HM tulajdonában lévő gazdálkodó szervezetekre. Ezek közül három javító-karbantartó részvénytársaságot tőkeemeléssel privatizálnának, a többi rt - köztük három erdőgazdaság - tulajdonosváltásáról egyelőre nincs szó. Nincs napirenden azon közhasznú társaságok ügye sem, amelyek térképészeti feladatokat látnak el (egyébként a civil piacra is), a volt helyőrségi tiszti klubokat üzemeltetik, illetve kiadványszerkesztéssel, honlapkészítéssel foglalkoznak, nyomdai szolgáltatásokat végeznek vagy rendezvényeket szerveznek. Az üdülőktől, sportlétesítményektől azonban a HM - legalábbis félig-meddig - megválik, ezek ugyanis a tervek szerint a honvédségi önkéntes biztosítópénztárak tulajdonába kerülnének.

A HM vezetése a reform kapcsán a jelek szerint nem számít komolyabb tiltakozásra a honvédségi dolgozók részéről, mint ahogy arra sem, hogy a döntések nyomán spontán elvándorlási vagy nyugdíjba vonulási hullám indulna el. Legalábbis ezt mutatja, hogy a tárcabüdzsé jövőre nagyjából ugyanolyan összeget - valamivel több mint 14 milliárd forintot - szán a kedvezményes nyugdíjazással kapcsolatos kiadásokra. A nyugdíjrendszer átalakításának terve, illetve azon esetleges félelmek, miszerint csökkennek a fegyveres szervek dolgozóinak, így a katonák kedvezményei, ugyanakkor egyszerre javíthatják és nehezíthetik a tárca reformtörekvéseit. A megszüntetendő főtiszti-tábornoki beosztások betöltői ma még szívesen választják a nyugállományt, ám az egyébként szintén átalakuló hadkiegészítési és toborzóirodákban az újoncoknak kevésbé lesz vonzó belépni a seregbe.

TÖMÖRY ÁKOS