Nagy ívű pálya Mikola Istváné, amely az ajkai kórház belgyógyászi, majd igazgatói állásából vezetett a Fidesz-kormány miniszteri bársonyszékébe 2001 januárjától 2002 májusáig. Ha a választásokon nyer a Fidesz, a "nemzet orvosa, gyógyítója" - ahogy Orbán Viktor nevezte - miniszterelnök-helyettes lehet. Mikola politikai karrierjét a Hazafias Népfrontban kezdte, ahol 1989-ben elnökhelyettességig vitte, majd következett a Kereszténydemokrata Néppárt, ahol szintén megtisztelték az alelnöki poszttal. A 90-es évek közepén azért a kisgazdák és az MDF egészségügyi programjába is besegített, végül 2003-ban a Fideszben váltott ki párttagsági könyvet.

Miniszterként rettegte a szakma. "Már a második munkanapomon kiálltam, és megmondtam, hogy itt csak a feltétlen együttműködés a megtűrhető magatartás" - idézte önmagát a HVG-ben. Az Országos Baleseti Intézet átszervezése után a pénz- és eszközhiányra panaszkodó orvosokra tromfolva kijelentette: "Semmiféle rebelliónak, demonstrációnak nincs helye az intézetben, hiszen a traumatológiai ellátásnak félkatonai körülmények között kell működnie." 2001 decemberében, az egészségügyi szakma tiltakozása ellenére, az Országgyűlés elfogadta a Mikola által benyújtott intézményátalakulási - a köztudatba kórház-privatizációs törvényként bevonult - jogszabályt. "Azt mondom, ez egy valódi sikertörténet. Aki ezt nem látja, az vagy homokba dugja a fejét, vagy nem ért hozzá" - összegezte rövid miniszterségét Mikola, mit sem törődve azzal, hogy a közvélemény-kutatások szerint a kormánytagok népszerűtlenségi listáján csak Pintér Sándor belügyminisztert előzte meg.

A hatalomból való kényszerű távozása után 2002 szeptemberében még három Fejér megyei rendelőintézet privatizációja mellett korteskedett, 2004-ben azonban már ő volt a kórháztörvény- és a -privatizációellenes Fidesz-stáb vezérszónoka. "Rendszerváltó" nagygyűlésen ostorozta a multinacionális tőkét, miközben az orvosok, gyógyszerészek és az egyház tulajdonszerzését az egészségügyben megengedhetőnek mondta. "Szegénykórházzal" és az ingyenes ellátás megszűnésével riogatta az egybegyűlteket, holott miniszterként még azt mondta: a konszolidáció nem arról szól, hogy kifizetjük a kórházak adósságait, vagy hogy nincs olyan nemzetgazdaság, amely az orvostudomány minden lehetőségét minden polgára számára finanszírozni tudná.

Az exminiszter a számokkal bizonyosan hadilábon áll, hiszen több egészségügyi fórumon is megígérte, hogy pártja 2007-2010 között 4-ről 7 százalékra emeli az egészségügy részesedését a GDP-ből. A kijelentés meglehetős riadalmat keltett, hiszen már az OECD 2003-as adata szerint is 8,4 százalék volt ez a mutató. Ugyanakkor ígért négy új kórházat 80-100 milliárd forintért, néhány napja pedig úgy vélte, a félmilliárdos ráfizetéssel működött, egyetlen ingatlannal sem rendelkező, a közelmúltban hazai befektetőknek 47 millió forintért eladott ÁNTSZ-laborhálózat ezermilliárdos értéket képviselt.

GÁTI JÚLIA