Újramelegített Kehi-Postabank-botrány
Tartalmilag kevés újat hozott a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal Postabankkal kapcsolatos jelentésének nyilvánosságra került tervezete, arra azonban igencsak alkalmas, hogy erősítse az adatvédelmi biztos által megfogalmazott aggályokat a mindenkori kormányzati "titokgyár" működéséről.
"A közérdekű adatok nyilvánosságát tekintve a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) a legproblematikusabb állami szervezet" - erősítette meg a HVG kérdésére Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos. Az államszervezeten belül a kormány alá tartozó Kehi, valamint a személyes adatok védelme mellett a közérdekű információk szabad megismerhetőségéért is felelős mindenkori ombudsman hosszú évek óta "elbeszélnek" egymás mellett. Az előd, Majtényi László már 1999-ben nyomatékosan felhívta a hivatal vezetőinek figyelmét mulasztásaikra, majd Péterfalvi is több kemény hangú ajánlást fogalmazott meg, a Kehiről azonban az éppen regnáló kormány összetételétől függetlenül gyakorlatilag mindig lepergett a kritika.
Alkotmányos kötelezettsége ellenére a hivatal rendre csak jókora késéssel vagy egyáltalán nem kérte ki az adatvédelmi biztos véleményét - például titokköri jegyzékéről vagy egyedi titkosítási döntésekről -, és az ajánlások jó részére is fittyet hányt. Mindennek jelentősége részben most mutatkozik meg, amikor egy hat évvel ezelőtti vizsgálat politikai botránykővé vált. Kétségtelen, hogy a hajdani, Princz Gábor-féle Postabank működését, összeomlásának, majd állami milliárdokból történő újjáélesztésének igaz történetét szinte lehetetlen teljességgel feltárni - ezt bizonyítja a mindmáig első fokon zajló büntetőbírósági eljárás elhúzódása is -, de az mégiscsak szokatlan, hogy a Kehi érvényes kormányhatározat ellenére képtelen volt ennek egyik részterületéről hivatalos jelentést produkálni. Valami persze elkészült, azt viszont formálisan titkosították, majd a múlt héten internetes közkinccsé vált egy szöveg, amiről közreadói azt állítják: ez maga a "titok".
Nem először kerekedett botrány a Kehi titkos Postabank-anyaga körül. Ez ugyanis - máig tisztázatlan körülmények között - három évvel ezelőtt bukkant fel először, amikor a rendőrség lezárta a Princz Gábor egykori Postabank-vezér és bankártársai ellen folyó nyomozást (HVG, 2003. március 29.). A dokumentumra Princz ügyvédje talált rá a rendőrségi iratok között. Az viszont most a választási sárdobálás részévé vált, hogy mit talált annak idején a Kehi, és minderről miért nem készülhetett "valódi" jelentés. A HVG megtalálta a Postabank Workout Kft. működését vizsgáló egyik volt Kehi-munkatársat, aki elmondta, neki a "nem jelentés" elkészítése után nem sokkal el kellett hagynia a szervezetet. Szerinte abban az időben felkészült szakemberek minden szükséges iratot megvizsgálva szakmailag megalapozott jelentést készítettek elő, Auth Henrik akkori Postabank-vezető (ma MNB-alelnök) ellenvéleményére is érdemi választ írtak, az viszont már nem rajtuk, hanem a Kehi vezetésén múlt, hogy mindez torzó maradt. "Már 2003-ban is elmondtam, 1999. december 15-én valóban kaptam a Kehitől egy jelentéstervezetet, amelyet a Postabank vezetése hatvanoldalas - a benne lévő banktitkok miatt nyilvánosságra nem hozható - válaszban utasított vissza. A tervezetet soha nem véglegesítették, azt a kormány nem hagyta jóvá, de el sem vetette, egyszerűen elaltatták" - emlékezett vissza most a történtekre Auth Henrik, aki 2001-ig vezette a bankot.
Jogilag is meglehetősen furcsa, hogy annak idején a kormányhatározat (1155/ 1998. december 9.) alapján kezdett vizsgálatot csak úgy le lehetett volna állítani, hisz erre vonatkozó utasítás akár Sepsey Tamás akkori Kehi-elnök, akár Stumpf István, az Orbán-kormány kancelláriaminisztere részéről végső soron hatáskörtúllépés lett volna. Az 1998-as kormányhatározatot csak 2004-ben helyezték hatályon kívül, formálisan is megszüntetve a Kehi-vizsgálatot. Stumpf egyenesen azzal vádolja az ő állítólagos leállító levelét fakszimilében közreadó Népszabadságot, hogy hamis dokumentumot közölt, és perrel fenyeget. Most Kiss Péter szocialista kancelláriaminiszter azt vizsgálja, feloldható-e az 55 oldalas tervezet minősítése.
A szocialisták mindenesetre már Varga Mihály korábbi fideszes pénzügyminisztert is célkeresztbe állították. Őt azzal gyanúsítják politikai ellenfelei, hogy a Pénzügyminisztérium irattárából elvitte a jelentéstervezetet, s azt jogellenesen nem adta vissza. A vád nem csekély: valóban államtitkot tartalmazó irat esetében ez akár büntetőeljárás alapjául is szolgálhatna. Az ellenzék ugyanakkor egyszerűen a miniszterelnök hetek óta pertraktált cégügyeiről a figyelmet elterelni hivatott akciónak tartja a Postabank-ügy felmelegítését.
Volt már példa arra, hogy az előszeretettel a titkosság védelme mögé húzódó Kehit sikerült rávenni jelentésének nyilvánossá tételére. Répássy Róbert, a Fidesz jogi kabinetjének vezetője például Gyurcsány Ferenc balatonőszödi ingatlanvásárlása esetében sajtótájékoztatókkal, a nyilvánossággal megtámogatott jókora politikai nyomással kényszerítette ki ezt. Az ellenzéki politikus a HVG kérdésére mindenesetre megerősítette, hogy szerencsésebbnek tartaná, ha a kormányzati munka valóban diszkréciót igénylő belső ellenőrzését nem központi szervezet végezné, hanem a tárcák saját hatáskörükben gondoskodnának róla. Ez az elképzelés gyökeres szakítás lenne azzal a ciklusokon átívelő gyakorlattal, amely a Kehit a korábbi kormány szennyesében bogarászni hivatott, a nyilvánosságot viszont kínosan kerülő szervezetként is próbálta működtetni.
FAHIDI GERGELY, GYENIS ÁGNES