Rétság, Érsekvadkert, Ipolyvece: egy nagyobb és két kisebb település Nógrád megyében, a szlovák határhoz közel, egymástól néhány tíz kilométerre. Meglehet, véletlen egybeesés, de természeti adottságaikon túl közös bennük a kötődés a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) milliárdos ingatlanpanamájához (HVG, 2002. március 9.), amelynek kapcsán húsz személy ellen emelt vádat a napokban a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal (KÜNYH) hűtlen kezelés és más bűncselekmények miatt. Rétságon az olcsón vett, majd a vámhatóságnak drágán eladott ingatlanok felhajtója, az ügylet vélelmezett értelmi szerzője, Gábrielné Császár Ilona vállalkozó él, Érsekvadkerten az elsőrendű vádlott, a VPOP volt pénzügyi főigazgatója, Války Endre, Ipolyvecén pedig az adásvételi szerződések zömét a VPOP részéről szignáló, időközben nyugállományba vonult főparancsnok, Arnold Mihály gazdálkodik: farmján őshonos magyar állatfajtákat tenyészt.

A vád szerint az államot 1,03 milliárd forint vagyoni hátrány érte három budapesti és öt vidéki ingatlan megvételével: az igazságügyi szakértők szerint a VPOP ennyivel fizetett többet a piaci értéknél egy jól körülhatárolható - az egykori Dunaholding-csoportba tartozó cégeket működtető - üzleti körbe tartozó s most szintén a vádlottak padjára ültetett eladóknak. A tettesek azonos séma szerint dolgoztak: Gábrielné kiszemelte az ingatlant, majd szólt ismerősének, a kecskeméti Katus Zoltánnak (a negyedrendű vádlottnak), vásárolja azt meg - olykor egyébként Gábrielné tárgyalt az eredeti tulajdonosokkal is, akik előtt némely esetben azt sem hallgatták el, hogy a "végfelhasználó" a VPOP lesz. Néhány héttel - esetenként csak napokkal - később a Katushoz kötődő cégek az eredeti vételár többszöröséért eladták az ingatlanokat a VPOP-nak. Katus érdekeltségeinek egyéb szerepük nem volt: a VPOP-tól kapott vételárat az eladó cégek Gábrielné rétsági vállalkozásának, a Nógrádtrade Plus Kft.-nek utalták tovább. Utóbbi cégnek elméletileg fel kellett volna újítania a szerzeményeket, ám erre - legalábbis a KÜNYH ezt állítja - a vételár-különbözetnek csak a töredékét fordították.

Az ügyészség a VPOP részéről Válkyt tartja a főkolomposnak. Vádat emeltek alárendeltje, a beruházási és elhelyezési hivatalt (beh) vezető Várkonyi Zsolt, az ő helyettese, Székács András, valamint a beh egy osztályvezetője, illetve előadója ellen is. A KÜNYH szerint Válkyék az ingatlanbeszerzésekkor jogellenesen kerülték meg a közbeszerzési törvényt. Ezt a védelem vitatja. Mint hangoztatják, a vád sem a közbeszerzési törvény (kbt), hanem az államháztartási megsértését rója a terhükre, holott utóbbi - az ügyvédek érvelése szerint - nem vonatkozik magánszemélyekre. Az új, áprilistól, vagyis a vádemelést megelőzően hatályba lépett kbt pedig már nem is ír elő közbeszerzési eljárást az ingatlanvásárlásokra, s a büntetőeljárásban ildomos volna a terheltek számára kedvezőbb paragrafusokat szem előtt tartani - hangoztatják a jogászok.

Nehezítheti a védelem munkáját, ha bebizonyosodik, hogy - mint azt a vád állítja - amikor az utóbb az ügyészségen feljelentést tevő Kormányzati Ellenőrzési Hivatal kutakodása miatt gyülekeztek a felhők a feje felett, Války úgy rendelt el belső vizsgálatot, hogy titokban utasította később vádlottá vált bizalmas beosztottait: utólag kreáljanak a nem létező közbeszerzést igazoló papírokat. A KÜNYH szerint legalábbis így történt: visszadátumozott, fiktív jegyzőkönyveket gyártottak meghívásos tendertárgyalásokról, amelyekre soha meg nem invitált cégek vezetőinek a nevét hamisították. Mindezen felül a közbeszerzést lebonyolító cégeket is választottak, megbíztak - szintén utólag. Ezek egy része Katusék érdekeltsége volt - az álbonyolítók megkapták a díjazást is, összesen több tízmillió forintot.

A szerződéseket aláíró Arnold Mihály nem szerepel a vádiratnak a tanúkat felsoroló részében. A HVG értesülései szerint a nyomozást lezáró iratismertetéskor a védelem egyes képviselői javasolták a meghallgatását, amit a KÜNYH azzal utasított el, hogy Arnold már tett írásbeli nyilatkozatot. Arra a 2002 őszén, a nyomozás kezdetekor kelt, az ügyészségnek címzett levélre utaltak, amelyben az akkori főparancsnok diplomatikus visszafogottsággal jellemezte az ingatlanvásárlást. A HVG-nek nyilatkozó ügyvédek ezt nem tartják a büntetőeljárási törvény szerinti tanúvallomásnak, annál is kevésbé, mivel nem volt módjuk kérdezni a parancsnoktól, akinek hiányolják az időközben kiderült tényekre vonatkozó nyilatkozatait is.

Arnold elszigetelése a büntetőeljárástól annál is inkább figyelemre méltó, hogy a tábornok tavalyi nyugdíjba vonulása idején a váratlan távozást sokan, köztük ügyészségi források is összefüggésbe hozták az ingatlanüggyel (HVG, 2003. május 3.). Sőt a bűnperben védők között akadnak, akik úgy emlékeznek, tavaly nyár elején az ügy "soros" előadója (az ingatlanpanama háromszor is ügyészt váltott a nyomozás során) gyanúsítottként idézte Arnoldot. A címzett azonban nem vette át a küldeményt, a KÜNYH pedig nem bolygatta tovább az ügyet, sőt utóbb a tanúvallomására sem tartottak igényt. Az ügyészség nem kívánta kommentálni a HVG - egyébként több forrásból megerősített - értesülését, mondván, az egyes tanúk, gyanúsítottak idézése nem nyilvános nyomozástechnikai részlet.

Nógrádban egyébként akadnak, akik tudni vélik, Gábrielné baráti viszonyt ápol Arnolddal s annak családjával, s a kapcsolat a nyomozás során is felmerült. A vádiratban mégis mindössze az utal rá, hogy Gábrielné, illetve a Nógrádtrade 1997 óta "egyéb üzleti kapcsolatban állt" a VPOP-val. Akárhogyan is, a KÜNYH nem fejtette ki, a rétsági vállalkozó milyen körülmények között kopogtatott be Válkyhoz üzleti ajánlatával, s a pénzügyi főigazgató volt-e olyan helyzetben, hogy maga bólintson rá egy-egy ügyletre. Tanulságos az is, hogy a vámtiszteket úgy vádolják milliárdos hűtlen kezeléssel, hogy nem térnek ki az indítékra: parancsolta-e nekik, kérte-e tőlük valaki a közreműködést, avagy esetleg nekik is csurrant-cseppent valami - ellenkező esetben viszont botorságnak tűnik a részükről megkockáztatni egy akár 10 év szabadságvesztéssel is büntethető deliktumot.

Nincs nyoma a pénznek sem. A Nógrádtrade Plus a vádirat szerint fiktív alvállalkozóknak utalta tovább a vételár oroszlánrészét, több mint félmilliárd forintot (a kisebb hányadért a kft valóban végeztetett felújításokat a VPOP-ingatlanokon). E cégek közül kettőnek - a Landaer Bt.-nek és a Ros Bt.-nek - a bankszámlája felett a huszadrendű vádlott, Gábrielné "ismerőse", a 2000-ben vesztegetés miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt Matics István rendelkezett.

RÁDI ANTÓNIA