Németországban nemcsak a Springer lapkiadó konzervatívjai, hanem a balliberális Spiegel szerkesztői is látványosan visszatértek a hagyományokhoz, amikor több más újsággal együtt 2004 augusztusában elutasították az új német helyesírást. A politikamentes reformvita csúcspontján a Spiegeltől is balra álló berlini napilap, az egyébként címében is kisbetűs taz egyenesen ókonzervatívnak minősítette a tiltakozókat, és demonstratívan csupa kisbetűvel nyomtatta ki egyik számát. Pedig a főnevek nagybetűs írásának megszüntetéséről a helyesírási reformbizottságok már a kezdet kezdetén lemondtak - dacára annak, hogy a kisbetűs írás nemcsak Bertolt Brecht műveiben, hanem az e-mailekben is általános.

Az összes német ajkú országra érvényes új helyesírás első verzióját 1996 nyarán, nemzetközi megállapodással fogadták el (HVG, 1996. július 20.), de azóta jó néhány vitatott kis- vagy nagybetűsítést visszavontak (a korcsolyázik például megint lehet eislaufen az Eis laufen helyett), lenyesegették az egybe- és különírás körüli legkirívóbb újításokat. Ma lényegében az 1996-os reform harmadik változata érvényes, de az is csak az iskolákban kötelező. A rebellis újságok is feladták ellenállásukat - de csak részben. Többségük saját, házi helyesírást alkalmaz, amely leggyakrabban az új szabályokon alapul. Szakértő szem azonban jelentős különbségeket fedezhet föl a konzervatív Neue Zürcher Zeitung tradicionális és a liberális Die Zeit az új határokat is feszegető ortográfiája között. A mérvadó helyesírási szótár, a Duden sok szónál két írásmódot is feltüntet, és színes kiemeléssel jelzi, melyiket ajánlja inkább. A hírügynökségek viszont az alternatívák közül minden esetben kiválasztották a nekik kedvesebbet. A könyvkiadók a klasszikusok újranyomásánál megtartották az eddigi helyesírást, a reformot többnyire az iskolai kiadásokban érvényesítik.