Tudományellenesen járt el, pletykákra hallgatott, saját magának mondott ellent és valótlanságot állított a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöksége. Legalábbis ezt írja nyílt levelében egy bizonyos Szük Bendegúz L., válaszként az említett grémiumnak "a darwini evolúciós elmélet védelmében" március 3-án kiadott állásfoglalásra. A levél szerzője a Kreációkutatási Társaság (Creation Research Society) rendes tagjaként szignálta levelét. A komolyságát érzékelteti, hogy az intézmény honlapján bárki, végzettségre való tekintett nélkül, taggá válhat. Ehhez csupán be kell fizetnie 70 dollárt, illetve - egérkattintással - el kell fogadnia a szervezet által vallott hitelveket, köztük azt, hogy a Biblia Isten írott szava, és Jézus a megváltó.

A levél mindenesetre jelzi, hogy az MTA - és vele együtt 67 ország tudományos akadémiája, köztük a kreacionisták fokozódó nemzetközi nyomulása miatt az elsők között megszólaló brit Royal Society - állásfoglalása nem győzte meg a kreacionistákat. Pótó János, az akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa szerint egyébként meglehetősen ritka, hogy egy tudományos kérdésben az MTA elnöksége ilyesfajta verdiktet tegyen közzé. Az akadémiai állásfoglalásnak tekintett nyilatkozatok általában külső szerv - jellemzően a kormány - felkérésére születnek, s azokat a testület nevében a témában illetékes MTA-intézet készíti el.

Ám ez is csak az utóbbi néhány évtizedben vált szokássá. A gróf Széchenyi István kezdeményezésére 1830-ban létrejött intézmény fennállásának jó részében nem irányítani, hanem - pályadíjakkal, könyvkiadással, kutatások finanszírozásával - legfeljebb orientálni akarta a tudományos gondolkodást. Nem született akadémiai állásfoglalás például abban az 1880-as években szokatlan hevességgel zajló tudományos vitában sem, amely arról folyt, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvek családjához tartozik-e.

Az 1949-ben alaposan megreformált, számos szatellitintézet létrehozásával egyfajta tudományos minisztériummá duzzasztott MTA már alkalmasabb volt arra, hogy tudományos vagy annak látszó nyilatkozatokat adjon ki - gyakorta az új rezsim védelmében. Ilyen volt például az 1957. augusztus 30-ai rendkívüli ülésen megfogalmazott, nemzetközi jogi formulákba csomagolt nyilatkozat, amely "a Magyar Népköztársaság belügyeibe való illetéktelen és az ENSZ Alapokmányával ellentétben álló beavatkozásnak" minősítette a világszervezet által a "magyar kérdés" kivizsgálására alakított úgynevezett ötös bizottság tevékenységét.

Ebben az ügyben a politika még jó ideig a függetlennek nemigen mondható tudós testület "véleményét" szajkózta. Nem úgy, mint az 1980-as években, a bős-nagymarosi vízlépcső vitájakor. Az erőműterv vizsgálatára 1982-ben felállított bizottságban a gazdaságtudományok képviselői gazdaságilag, az energetikusok pedig energetikai szempontból találták tévesnek az elképzelést, ám a jelentést az ennek ellenkezőjéről meggyőződött hatalom nem hozta nyilvánosságra. Miképp az MTA-elnökség egy évvel későbbi ülésén megfogalmazott dokumentumot sem, amely azt javasolta a kormánynak, hogy álljon el a tervtől, vagy legalább vegye le azt a napirendről. 1988 októberében pedig, amikor az akadémia ad hoc bizottságának a felfüggesztést proponáló jelentése végre a parlament, illetve lapunk révén a nyilvánosság elé került, a képviselők az építkezés folytatásáról döntöttek, miután a vitában az MTA tudományos hitelét is megkérdőjelezték, s hitszegőnek nevezték az építkezés ellen fellépőket.

De az utóbbi évtizedekben kisebb horderejű ügyekben sem mindenki fogadta el orákulumnak a tudós testületet. A Petőfi feltételezett barguzini sírjával kapcsolatos, csaknem másfél évtizeden át tartó vitában Kiszely István antropológus "primitív, tudománytalan és hevenyészett tanulmányoknak" nevezte az MTA természettudományos szakértői bizottságának tagjai és felkért szakértői által készített összefoglalót, amely több vizsgálat nyomán leszögezte: az 1989 júliusában, a Bajkál-tó melletti Barguzin város egyik temetőjében Morvai Ferenc vállalkozó és Kiszely István által kiásott állítólagos Petőfi-csontok egy nőtől származnak. Bár Grespik László, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője 2001. március 14-én engedélyezte a Petőfi család sírjának felbontását az összehasonlító genetikai vizsgálatok végett, az ügyben perdöntő Nemzeti Kegyeleti Bizottság 2003-ban határozatban utasította el azt.

A sor máig folytatható. "Alapos okom van közérdekű adatok jogellenes eltitkolását feltételezni Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke esetében" - indított frontális támadást például a bajai Muity Mihály az MTA 2006. április 11-ei állásfoglalásával kapcsolatban. Nyílt levelében azt a szakvéleményt vitatja, amely szerint a Magyarországon élő bunyevácok nem alkotnak külön népcsoportot, hanem a horvát nemzeti kisebbséghez tartoznak.

Ennél is meglepőbb, hogy a parlament - a bős-nagymarosihoz hasonlóan - az elmúlt években is hozott egy akadémiai állásfoglalásra fittyet hányó határozatot. Egy 2006. őszi törvénymódosítással gyakorlatilag lehetetlenné tette Magyarországon a génmódosított növények termesztését, holott a tudós testület 2005 augusztusában szakvéleményben cáfolta a feltételezett veszélyeket. Igaz, az akadémia közvetlenül nem a manipulált növények fogyaszthatóságáról foglalt állást, hanem arról, milyen "védőtávolságban" lehet azokat a többi növénytől termeszteni.

SCHWEITZER ANDRÁS