2006. november. 22. 00:00 Utolsó frissítés: 2006. november. 22. 23:24 Szellem

Calici és társai

HVGAz ország számos kórházában kisebbfajta járványpánikot kiváltó, a milliméter egymilliomodrészénél alig nagyobb...

HVG
Az ország számos kórházában kisebbfajta járványpánikot kiváltó, a milliméter egymilliomodrészénél alig nagyobb calicivírusból "elegendő akár egy-két darab is a fertőzéshez" - magyarázza Berencsi György virológus -, ellentétben más vírusokkal, még az igen gyorsan elkapható influenza kórokozóival is, amelyek csak százezres mennyiségben hatékonyak. Az úgynevezett gasztroenteritiszvírusok csoportjába tartozó, hasmenéssel, hányással, hasi görcsökkel járó emésztőrendszeri megbetegedést kiváltó calicit 1968-ban az angliai Norwalk városában kapták lencsevégre először a kutatók. Ekkor ugyanis már rendelkezésre állt olyan elektronmikroszkóp, amellyel akár egyetlen vírust is fel lehetett fedezni. Így lett nyilvánvaló, hogy a pár napig tartó, émelygéssel és rossz közérzettel kísért, zárt közösségekben (óvodákban, iskolákban, kórházakban vagy akár többnapos kirándulásokon) kialakuló járványszerű hasmenésekért gyakran nem a romlott étel vagy a fertőzött víz a felelős. Hanem a korábban a macskák légúti megbetegedéseinek kórokozójaként ismert calicivírus egy speciális változata - amely csak az embert támadja meg. Az emésztőrendszerbe kerülve valósággal "lenyírja" a bélnyálkahártya - a tápanyagok felszívódásában kulcsszerepet betöltő - felső rétegét, s ezzel okozza a már említett tüneteket.

A génsebészeti, vírusszaporítási eljárásoknak köszönhetően az elmúlt húsz évben a kutatóknak sikerült megrajzolniuk a calicicsaládfát is. Ebből kiderül - így Berencsi -, hogy a kórokozó különböző változatai (rekombinációi, mutánsai) minden emberlakta vidéken kialakultak, hasonlóan a már említett influenzavírusokhoz. A calici ráadásul a szakirodalom szerint különleges ellenálló képességre tett szert, elsősorban annak a speciális tulajdonságának köszönhetően, hogy a vírusok túlnyomó többségével ellentétben külön mimikri-apparátussal is rendelkezik. A szakargóban törpe RNS-ként emlegetik azt a részét, amely újra és újra, mondhatni ötletszerűen megváltoztatja a vírus fehérjeköpenyének szerkezetét, átjátszva ezzel a kórokozókat a külsejük alapján felismerő emberi immunrendszert. Emiatt nemigen lehet biztosan működő calicivakcinát gyártani. Az antibiotikumos védekezésnek sincs túl sok értelme. A vírus működésének lényege ugyanis, hogy a "primitív" felépítésű (egyetlen RNS-láncból és az azt burkoló fehérjéből álló) kórokozó bejutva az élő sejtekbe átprogramozza azokat, hogy ők is vírust gyártsanak. Vagyis, konyhanyelven fogalmazva, az emberi szervezetet alkotó gazdasejteket kellene megtámadni ahhoz, hogy a kórokozókat ki lehessen irtani - ami a korántsem életveszélyes tünetek esetében nem áll arányban a várható nyereséggel. Az orvosi szakirodalom szerint ezért inkább a betegség terjedését fontos megakadályozni: elsősorban a jó öreg hypóval fertőtleníteni kell a hasmenéses páciensek környezetét az ajtókilincsektől a WC-deszkáig.

A gasztroenteritiszvírusok csoportjának egy másik, a calicinél veszélyesebb tagja ellen ugyanakkor már létezik hatásos vakcina. Az elsősorban a csecsemőket és kisgyermekeket megtámadó, akár súlyos kiszáradáshoz is vezető hasmenést, hányást kiváltó rotavírusok nemcsak leborotválják, de le is nyúzhatják a bélnyálkahártyát (vagy részeit), a véráramba kerülve pedig tartósabb szervi nyavalyákat okozó szövődményeket is okozhatnak. Ezek viszont nem változtatják a külsejüket. Az amerikai Richard Ward, a cincinnati gyermekklinika professzora ezért is tudta kidolgozni az ezredfordulóra a Sabin-cseppekhez hasonlóan szájon át adható - legyengített vírusokkal klasszikus immunizálást végző - vakcinát.

Nincs ilyen típusú ellenszerük a hasonló tüneteket okozó, bár enyhébb és gyorsabb lefolyású - elsősorban gyermekkorban jellemző - adenovírus-fertőzéseknek. A legújabb kutatási eredmények azt mutatják ugyanis, hogy kiskamasz korra kialakul egyfajta átmeneti védettség, "a későbbiekben pedig az egynapos, legfeljebb hőemelkedéssel járó hasmenést és hányást egyszerű gyomorrontásnak tartjuk" - magyarázza Berencsi doktor. Szerinte ilyenkor a WHO által több mint két évtizede javallt rehidratációs sóoldat bevitelével lehet enyhíteni a tüneteket. E fura nevű folyadék izotóniás sportitalként amúgy bármelyik élelmiszerboltban beszerezhető, és az egészségügyi világszervezet receptje szerint tartalmazza a kiszáradást és a sóveszteséget pótló folyadék- és ásványianyag-mennyiséget, némi szőlőcukor társaságában.

VAJNA TAMÁS