Nem csupán ma már szokatlannak tűnő, ízes címe miatt különleges tankönyv a Bévezetés a számvetésbe a magyar s a hozzá tartozandó tartományok nemzeti oskoláinak számára. Az 1780-ban kiadott matekkönyv egyike a hazai oktatásisegédeszköz-rekordereknek: több mint fél évszázadon át forgatták a nebulók, és csak az 1848-as szabadságharc után cserélték le újabbra. Az iskolában használatos könyvek életciklusa ennél jóval rövidebb, "az elmúlt fél évszázadban megjelent tankönyvek szinte mindegyike átesett már valamilyen átalakításon" - állítja Karlovitz János, a Tankönyvesek Országos Szövetségének elnöke. Mindezt annak kapcsán, hogy egy idei rendelet módosítani fogja a tankönyvvé nyilvánítás szabályait, s elsősorban azzal próbál könnyíteni a diákok dolgán, hogy maximálja a mondatok hosszát, illetve az azokban előforduló szakkifejezések számát. A kiadóknak néhány évnyi türelmi időt biztosító szabályzat szellemében leginkább az 1972-es, az elmúlt fél évszázad egyik legátfogóbb "tananyag-könnyítési" kampányával rokonítható. Az annak idején egy párthatározat nyomán elkészített TACS, a TanAnyagCsökkentés című kiadvány "a tanulók sokirányú megterhelését" kívánta enyhíteni, hogy "könnyebben bontakozhasson ki a tehetség", ezért elsősorban a régiesnek, elavultnak tartott témák elhagyását javasolta. Ennek köszönhető, hogy irodalomból ezt követően diákok generációi maradtak le a 16. századi hitvitázó reformátorok, például Sztárai Mihály és Heltai Gáspár teológiai érveiről.

A rendszeres tankönyvújraírások folyamatát mindazonáltal nehéz nyomon követni, mivel a művelődés- és politikatörténet e fontos lenyomatai meglepően feldolgozatlanok. A szórványos kutatások alapján annyi kiderült, hogy a diákok túlterheltségére - szinte már közhelyszerűen - hivatkozó változtatásokon túl tudományos divatok, illetve egyes életművek átértékelései is befolyásolták az idők folyamán a tanmenetet. Az irodalomkönyvek például a múlt századfordulón és még utána is évtizedekig központi helyre állították a - politikai elveiben és költői szemléletében is hasonló - Arany János-Petőfi Sándor-Tompa Mihály triászt. A második világháború után aztán Tompa elmaradt, vélhetően azért, mert addigra kiderült, hogy mind hatását, mind költői nyelvezetét tekintve kisebb jelentőségű kortársainál - hoz példát Karlovitz.

Kínosabb volt, amikor az átírást botránnyá dagadt kritikák kényszerítették ki. Ez történt négy évvel ezelőtt Bánhegyi Ferenc történelemtanár Etika című könyvével. Ebben sokak - köztük Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa - szerint sértőn sugallta, hogy a cigányság egy részét megkísérti a megélhetési bűnözés. A két évvel később újra kiadott műben a cigánysággal foglalkozó részt már az Együtt, Egymásért, Jövőnkért nevű cigány közéleti társaság elnöke, Raduly József írta. Nem úszta meg ilyen könnyen Bánhegyi 2000-es, Ember és társadalom című, az általános iskola ötödik osztályának szánt könyve, amelyben a cigányok - szerinte - még Dózsa György megégetésében is szerepet játszottak. A nyilvánosság előtt ennek nyomán kitört heves viták hatására az Apáczai Kiadó visszavonta a kötetet az iskolákból.

A tankönyvi tételeket leginkább formáló új tudományos eredmények átvételéhez nemegyszer hosszas megfontolásra volt szükség. Így történt ez például Charles Darwin először 1859-ben A fajok eredetében publikált evolucionista elképzeléseivel. Noha Az ember testi szervezete és élete, őstörténete és fajtái című, a középiskolák felsőbb osztályai számára 1880-ban kiadott tankönyv már említést tett az ősemberről és az ember fejlődéséről, Darwin tételei átfogóan csak a 20. század derekán, majdnem kilencven évvel az eredeti mű megjelenése után bukkantak fel először Magyarországon kamaszoknak szánt tananyag formájában: Az ember élete című 1947-es tankönyvben. Ám még akkor is komoly bírálatokat váltott ki: Mindszenty József hercegprímás Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternél kifogásolta a többi között az említett tankönyv darwinizmust hirdető kitételeit, ám a kritikát a minisztérium végül elhárította. A tiltakozás megindításában egyébként nem az evolúció sérelmezése volt a fő szempont, hanem - mint azt Keresztes Csaba levéltáros dokumentálta a közelmúltban - az, hogy a kommunisták uralta oktatásügy a tankönyvkiadás terén is az egyház fölé kívánt kerekedni.

Az emberiség eredetével kapcsolatban egyébként ennél egyszerűbb tantételeknek is hányatott sorsuk volt. A szaporodás kérdéseit ugyanis egészen az 1960-as évekig csupán az állatokkal kapcsolatban tárgyalták a szerzők. Amikor viszont az évtized végén Wéber Mihályné a harmadikos gimnazistáknak írt biológiakönyvében mégis rátért az ember utódnemzésére, abból legfeljebb annyit tudhattak meg a nebulók, hogy a nemi élet szabályozása hormonszinten működik, s ezért az ember felelősséggel tartozik, hiszen annak "nemcsak biológiai, hanem társadalmi összefüggéseit is vállalnia kell". Néhány évvel később egy újabb tankönyv szerzői, Hámori József és Hámori Józsefné viszont egészen más oldalról - egyesek szerint egyetemi tananyagot idéző szakszerűséggel- közelítettek a kényes témához. Az "ejakuláció lényege" kapcsán például a simaizomsejtek és "egyes harántcsíkolt izmok" működését taglalták, majd azzal fejezték be a harmadikos gimnazisták kíváncsiságának kielégítését, hogy "a reflexív a pénisz bőrének receptoraiból indul ki, ahonnan a gerincvelő ágyéki szakaszának szimpatikus idegsejtjeihez fut". Mindezt Lénárd Gábornak a rendszerváltás évében megjelent tankönyve tette helyre, melyben először nevezte nevén a dolgokat (leírva például a közösülés és a merevedés szavakat), miközben arra is felhívta a diákok figyelmét, hogy "középiskolás korban elsősorban érzelmileg kell megismerni és gyakorolni ezt a nagyon szép emberi kapcsolatot, hogy ezáltal méltó módon felkészülhessünk felnőttkori társunk kiválasztására".

SINDELYES DÓRA