Az ujjlenyomat lassan a múlté © AP

Az ikertornyok elleni 2001. szeptember 11-ei terrortámadás több mint 2500 áldozatából 844-nek a kilétét sikerült azonosítani a genetikai "ujjlenyomatvétel" egyik legújabb módszerével. Ez a szám már csak azért sem lebecsülendő, mert sok holttest elképesztően szétroncsolódott, így a hagyományos ujj- és fogképet vagy más testi jellegzetességet lajstromozó antropológiai eljárással alig kétszáznak a személyazonossága volt megállapítható. Ellen Barakove, a márciusban felfüggesztett azonosítási procedúrát levezénylő New York-i tisztiorvosi szolgálat sajtószóvivője elmondta, hogy a még azonosítatlan maradványokat mindenesetre gondosan tárolják, és bíznak abban, hogy az alig két évtizedes múltú DNS-azonosítás fejlődése továbbra sem torpan meg.

A merénylet után, amikor először bevetették, még csak kísérleti fázisban volt a legújabb módszer, amely egészen kevés, erősen bomlott állapotú biológiai mintából, sejtből is képes eredményt produkálni. A katasztrófák áldozatainak azonosítása ma már szinte ugyanúgy zajlik, ahogy az amerikai hatóságok előbb - szintén örökítőanyag-elemzés alapján - megállapították, mely testi maradványok tartoznak ugyanahhoz a személyhez. Ezt a DNS-profilt, ha csak lehetett, egybevetették a rokonok által az eltűntről adott genetikai mintákkal, amelyek fogkefékről, viselt ruhákról és effélékről származtak. Hasonlóképpen dolgoztak a délkelet-ázsiai cunami utáni azonosítást végző nemzetközi stáb tagjai is. Barakove szerint a két évtizede alkalmazott DNS-elemzés korábbi módszeréhez képest most már meglehetősen jó eredményt lehet produkálni a földi maradványokat érő extrém hatások - például égés, előrehaladott biológiai bomlás - miatt erősen károsodott örökítőanyag-darabokkal is.

"A DNS-profil-készítés mint gyűjtőfogalom többféle eljárást takar, de ezek mindegyike az emberi örökítőanyag tulajdonságainak vizsgálatára alapoz. A módszer megválasztása attól függ, milyen nyomozati kérdésre próbálunk meg válaszolni" - kezd az igazságügyi genetika módszereinek ismertetésébe Woller János molekuláris biológus, a Belügyminisztérium Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézete DNS-laborjának csoportvezetője. "A New Yorkban nagy mennyiségben végzett sejtmagi DNS-vizsgálat mellett a minták nagyfokú bomlottsága miatt sok, úgynevezett mitokondriális DNS-profil készült" - mondja Woller. Merthogy az eltérő öröklődés miatt a gyakorlatban a DNS-nek két formáját különböztetik meg. A leggyakrabban vizsgált a sejtmagban található, a másik a sejtmag körül lévő kicsi sejtszervecskékben, a mitokondriumokban fellelhető mitokondriális DNS. Ebből egy-egy sejtben több száz vagy akár tízezer példány is található, ellentétben a sejtmagi DNS-sel, amelyből sejtenként csak egy-egy van. Erre alapozva tehát még akkor is lehet mintát nyerni, ha a sejtmag súlyosan károsodott, az abban található DNS pedig azonosíthatatlanul összetöredezett, ami katasztrófákban bizony gyakran megesik.

Az igazságügyi DNS-vizsgálatok lényege abban rejlik, hogy újabban akár egy gombostűfejnyi vércseppből, egyetlen elhalt hajszálból, cigarettacsikkre ragadt nyálfoltból, ruházatot átitató izzadságból, elszenesedett csontmaradványból, de még egy elmaszatolódott - a hagyományos daktiloszkópiai nyomrögzítés számára értékelhetetlen - ujjlenyomatból is lehet genetikai profilt készíteni. Két évtizeddel ezelőtt, amikor a bűnüldözésben a sikersztori elkezdődött, akár mintegy százezer sejtre is szükség volt, hogy a nyom értékelhető legyen. Így történt a legelső esetben is. Angliában egy nemi erőszakkal súlyosbított kétszeres gyilkossági bűnügyben a helyszín közvetlen közelében élő 5500 férfi szintén bőségesen lecsapolt véréből vettek DNS-mintákat, összevetették őket az áldozatokon talált ondónyomokkal - így árulta el örökítőanyaga Colin Pitchfork leicesteri péklegényt.

A bűnüldözői gyakorlat 95 százalékában napjainkban is hagyományos, sejtmagi DNS-profilok készülnek, ám ehhez ma jóval kevesebb sejt is elegendő. A Sir Alec Jeffreys brit mikrobiológus által 1984-ben kidolgozott, először a Pitchfork-ügyben bevetett módszer időközben jókorát fejlődött. Ma már először mechanikai módszerekkel, például aprítással, majd speciális vegyszerekkel feltárják a sejteket, kiszabadítják a sejtmagból a DNS-t, aztán a biotechnológiában használatos eljárásokkal elválasztják őket a sejt többi alkotórészétől és a szennyeződésektől. Ezt követi a DNS-sokszorozási technika. Némiképp utánozva a sejtosztódásnál lezajló folyamatot, az orvos szakértők akár milliárdnyi másolatot is készítenek. Ekkora mennyiségben a DNS behatóbban, ma már számítógép vezérelte műszerekkel vizsgálható. Láthatóvá válnak tehát az örökítőanyagban lévő és egyedi sajátosságokat mutató szakaszok. Bár nem teljesen egyéni géntérkép készül, a mintázatok tökéletesen alkalmasak az egyedi azonosításra - a DNS-profil, akár egyedüli bizonyítékként, önmagában is perdöntő lehet a bűnügyekben.

A DNS-adatbankok persze csak akkor érnek valamit, ha a tetthelyeken lelt minták összevethetők a feltételezett elkövetők profiljaival. Nem véletlen, hogy bizonyos bűncselekmények gyanúsítottjairól ma már egyre több országban, így Magyarországon is készülnek DNS-profilok. "A számítógépesített összehasonlító eljárással aztán minden kétséget kizáróan tisztázható, kitől is származhat a helyszíni nyom" - mondja Woller. Az elmúlt hetekben osztrák, belga, francia, holland, német, spanyol és luxemburgi bűnüldözők épp ezért arról írtak alá szerződést, hogy júniustól kölcsönösen használhatják egymás adatbankjait, amelyek egyaránt tartalmazzák - így szerencsés esetben összepárosíthatóvá teszik - a bűncselekmények helyszínein rögzített, de ismeretlen elkövetőtől származó DNS-profilokat és az elfogott bűnözők genetikai ujjlenyomatát. A magyar zsaruk pedig állítólag jövőre már számítógépes hálózaton keresztül is elérhetik az Interpol tagországainak DNS-nyilvántartásait.

VAJNA TAMÁS