Forradalmi változások
A berlini filmfesztiválon néhány hét múlva a rendező, Eizensteináltal elképzelt formában lesz látható minden idők egyik leghíresebb némafilmje, a Patyomkin páncélos - állítják németfilmrestaurátorok. Pedig a cenzúra által számtalanszor megvágatott filmnek eltűnt az eredetije.
A pártmegrendelésre született némafilm annak állít emléket, hogy 1905-ben az orosz Patyomkin páncélos hajón a legénység fellázadt - eredetileg nem túl forradalmi okból: a férgektől hemzsegő hús miatt. Az odesszai kikötőbe érve a matrózokkal szimpatizálni kezdett a nép, a katonaság pedig tüzet nyitott a tüntetőkre (ez látható a film híres lépcsőjelenetében). A Patyomkint megállítani azonban már nem tudták: az ellene küldött hajók legénysége szolidaritásból menekülni hagyta a zendülőket. A propagandacélra készült film nem tesz említést a szomorú végről: a Romániában kikötő hajó legénységét visszatoloncolták.
Az eredetit elsőként maga Eizenstein cenzúrázta, még a bemutató előtt. Az első változatban ugyanis Lev Trockij szavai vezették be a filmet, ám a politikus a premier idejére kegyvesztetté vált, és ezért igencsak rossz cégér lett volna: így Eizenstein kicserélte Trockijt - Leninre. "A forradalom szelleme lebeg Oroszország felett. Hatalmas, titokzatos érzés készülődik a szívekben" - idézte Trockijnak az eredetiből kivágott, de most a Berlinálén ismét olvasható mondatait a HVG-nek Anna Bohn, a Kinemathek munkatársa.
Amit Hollandiában műveltek, az viszont már hamisítás volt: a cenzorok megcserélték a matrózok elleni támadásról és a lázadók győzelméről szóló részeket, így a film a rend erőinek győzelmével ért véget. Nem csoda, hogy Eizenstein tombolt, amikor hírét vette az esetnek. Ám nem tehetett semmit, mint ahogy az ellen sem, hogy Szlovákiában és Magyarországon "bolsevik veszélyessége" miatt egyszerűen betiltották a filmet, noha a magyar stúdiókban már feliratot is gyártottak hozzá, és reklámozták is a bemutatását. Magyarországon végül csak 1951-ben, Eizenstein halála után három évvel mutatták be az 1950-ben felújított szovjet verziót. Addig a magyar "kulturisták" a Patyomkin páncélost csak Bécsben tudták megtekinteni, ahová - mint a HVG-nek Geréb Anna filmtörténész elmesélte - az 1920-as évek végén baloldali szervezetek még külön hajóutakat is szerveztek. De első, megkésett hazai premierje sem volt konfliktusmentes: a Filmművészeti Tájékoztató hasábjain vita robbant ki a művészi megformálásáért egyébként egekig magasztalt film kritikusai között. Az ítészek azért aggodalmaskodtak, megértheti-e az egyszerű munkásember ezt a szokatlan formanyelvű, montázsokból építkező filmet.
A most bemutatandó "igazi" valószínűleg nem kelt már akkora izgalmat, mint egykor. A korabeli hatást viszont nemcsak a filmesztéták, hanem a politikusok is visszaigazolták. Joseph Goebbels náci propagandaminiszter 1934. március 10-én a "nemzetiszocialista Patyomkin" elkészítésére szólította fel a német filmeseket. Amikor ezt Eizenstein megtudta, tollat ragadott: "Nagyon okosan jár el, amikor arra buzdítja filmeseit, hogy az ellenségtől tanuljanak. (...) De hazudik Goebbels úr. Természetesen nagyon jól tudja, hogy őszinte és művészi csak az a film lehet, amelyik megmutatja azt a poklot, amit a nemzetiszocializmus Németországban okozott." Goebbels erre két évvel később a Fehér rabszolgák - Szevasztopol páncélos című, az 1917-es forradalom idején a bolsevikok által elkövetett rémtettekről beszámoló filmmel "válaszolt". Az 1936-ban készült német anti-Patyomkinra azonban - ellentétben szovjet előképével - ma már senki sem emlékszik.
SINDELYES DÓRA