Akinek csak a születésnapi, netán a garden party jut eszébe e szóról, az nem tudja, hogy a parti a tizen- és huszonévesek - mint neve is mutatja: igen népszerű - populáris kultúrájában a kilencvenes évek legjellegzetesebb újdonságát, az elektronikus tánczenei rendezvényt jelöli. Alapállapota a tánc, amely nem pusztán az ifjabb generációk társas érintkezési formája, hanem a kommunikáció eszköze is. Magyarországon olyan intenzív underground - mai értelemben: nagy pénzek nélküli -, progresszív, alternatív szerveződés indult meg az utóbbi évtizedben, hogy mára egy-egy hétvégén olykor tízezrek töltik el így az időt. Ehhez azonban sok partit kell szervezni, egyrészt mert számos irányzat (lásd Kislexikon című írásunkat) él egymás mellett, másrészt mert a rajongók szemében - pontosabban fülében - szentségtörés lenne összekeverni ezeket.

L. Laki László és csapata elérkezettnek látta hát az időt, hogy - a budai Rudas fürdőben működő, Cinetrip néven világhírre szert tett táncolós-pancsolós-filmvetítős vízi mozik után - a mogyoródi Aquarena víziparkban létrehozza a Glu-Glu Fesztivált. A szervezők abból indultak ki, hogy bár a nyári hónapokban egymást követik a kulturális - köztük a zenei - fesztiválok, hiányzik egy kifejezetten elektronikus zenei produkciókat és alkotókat felvonultató eseménysorozat. "Ez az igazi országimázs-építés, nekünk ez lesz az EU-csatlakozás" - vélekedik a szervező Laki.

Szerveztek már bulit fürdőben, barlangban, tóparton, - az érzékeny fülű idősebbeket megkímélendő - távoli völgykatlanokban, gyárépületekben, de rakétasilóban is, úgyhogy a víziparti már nem is számít túl különlegesnek. A Glu-Glu programja kétnapos lesz, és mindkét délután egymást váltják majd a bakelitpörgető lemezlovasok. Ők rég kinőtték már egykori diszkószolgáltató küldetésüket: immár egyfajta előadói szerepkört is betöltenek - a művész, a technikus, a vállalkozó, illetve a partizók szemében valamiféle kultikus figura funkcióit egyesítve magukban. A lemezeket ugyanis már nem egyszerűen lejátsszák, hanem - egyszerre használva legalább két lemezjátszót és a zenei kombináció létrehozására alkalmas keverőpultot - az egymásra kevert korongok összhatásával új művészi értéket hoznak létre.

E zenemestereket a kis lemezkiadók látják el a legújabb bakelitkorongokkal. A zenéket először a rajongók szűk köre ismerheti meg úgynevezett bootleg lemezeken, amelyeket csupán néhány - olykor mindössze tíz - példányban nyomnak. Közülük csak azok kerülnek kereskedelmi forgalomba, amelyek e direkt tesztelés, vagyis a partikon való sokszori lejátszás tapasztalatai alapján nagyobb körben is sikerre számíthatnak. Ez a siker persze egy kisebb kiadónál többnyire így is csak pár ezer példányt jelent, ám a white label (a szó szoros értelmében fehér, üresen hagyott címkés) próbalemezek terjesztése teszi lehetővé a kis, független zenekiadók programjának összeállítását.

A lemezlovasok szerepe azonban a fentieken is túlmutat: ők a partivilág urai - vagy ahogy a beavatottak mondják: ők felelősek a partizók "utazásáért" is, mely utazásnak a sokszor felemlegetett kábítószer csak az egyik, sokak szerint nem is a legfontosabb eleme. A zene, a hangerő, a villózó képek, a tömeg és a nem hétköznapi helyszín e nélkül is megteszik a magukét.

Az utóbbi évtizedben rohamléptekben fejlődő fény- és vetítőrendszerek elterjedésével a zene mellett nagyobb szerepet kapott a vizualitás is. A fények és lézernyalábok kezelésére új feladatkör - mi több, új vizuális művészeti ág - született meg, amelyet a vj (Visual Jockey), a vetítőbiztos tölt be. Intenzív érzeteket keltő, szabad asszociációkon alapuló "mozija" - álló- és mozgóképtöredékek számítógépes keverésével, egybemosásával - a legváltozatosabb képi világokat villantja fel és tünteti el, messzire ragadva a partilátogatók képzeletét az éjszakában.

A technológia fejlődésével jó ideje lehetővé vált az is, hogy élőben (live act) elektronikus hanggenerátorok (például dobgépek és nem utolsósorban a szempler, a merevlemezen rögzített zenéket, hangokat, zörejeket visszajátszó, keverőpultról és hangszerbillentyűzetről kezelhető számítógép) segítségével is elektronikus zenét hozzanak létre. A live act felállásban zenélő művészek az előre felvett hangmintákból olyan számokat alkotnak, amelyek egyszeriek és megismételhetetlenek, s ez önmagában is a beavatottság érzetét kelti a táncolókban. A mogyoródi bulin az élő elektronika úttörőjeként tisztelt - már a kilencvenes évek eleje óta alkotó - The Chemical Brothers is szolgáltat majd talpalávalót, ráadásul itt mutatják be új zenei anyagukat. Igazi különlegességnek ígérkezik a The Video Nasty Experience című produkció, amelyet a kísérleti elektronika jeleseként nyilvántartott Freq Nasty lemezjátszókon komponál, effektekkel, élő MC-vel (magyarul: ceremóniamesterrel) és több vászonra varázsolt videoshow-val.

A Glu-Glu Fesztivált a szervezők azért is fontosnak tartják, mert befolyásos lemezlovasokat és partiszervezőket csábít magyar földre. Nem csoda, ha Szabó Eszter, a Glu-Glu egyik fő rendezője nem pusztán óriási bulit ígér, hanem a legitimitásnövelő "idegenforgalmi vonzerőre" is hivatkozik.

FOLK GYÖRGY