HVG

Lesajnálták, illetve túlzott lojalitással vádolták az Országos Idősügyi Tanács tagjait a múlt héten több napilapban is, mert látatlanban rábólintottak a kormány konvergenciaprogramjára. Holott az utóbbiból megismerhették volna a nyugdíjasokat érintő megszorításokat - szólt a szemrehányás -, miszerint a kabinet azt javasolja: 2013-tól bruttó módon állapítsák meg és tegyék adókötelessé az ellátásokat. Lehetne persze emiatt nyugdíjas-forradalmat csinálni, de nem biztos, hogy érdemes.

A konvergenciaprogramnak a Pénzügyminisztérium honlapján szereplő vitaanyaga két oldalon foglalkozik a nyugdíjrendszerrel, vannak benne szigorítási javaslatok is, a felhánytorgatott két módosítás - a nyugdíjak megadóztatása és a bruttó keresetből való számítása - azonban hiányzik belőle. De akár ott is lehetne. A társadalombiztosítási (tb) nyugellátásokról szóló törvény (tny.) 1997. évi elfogadása óta tudható ugyanis, hogy a mostaniaktól eltérő szabályok szerint állapítják majd meg a 2009. január 1-jétől nyugdíjba vonulók ellátását, és megint mások szerint a 2012. december 31-ét követően nyugdíjazottakét. Ami az utóbbiakét illeti, a tny.-ből kilenc éve bárki kiolvashatja, hogy a nyugdíj összege (a ledolgozott évek száma mellett) a bruttó átlagkeresettől függ.

Kétségtelen viszont, hogy a személyi jövedelemadóról (szja) szóló törvényben egyáltalán nem szerepel, hogy 2013-tól bármiféle terhek rakódnának az időskori ellátásokra. Ez az elképzelés csak a tny. és a magán-nyugdíjpénztári rendszer 1998. évi hatálybalépését megelőző nyugdíjreformvitákból tudható, amit persze nem volt kötelező követni, illetve azóta el lehetett felejteni, a fiatalabbak pedig nem is értesülhettek róla. Az éppen nyugdíjba vonulók (és minden bizonnyal az idősügyi tanács) előtt is ismert viszont, hogy az ellátás most is kvázi-adóköteles. Az ellátás kiszámítása alapesetben jelenleg az 1988. év és az azt követő, nyugdíjba vonulásig eltelt időszak - egyéninyugdíjjárulék-köteles - bruttó keresetéből indul. Ezeket az összegeket teljes évi keresetre számolják át (arányosítással, ha például valaki táppénzen vagy munkanélküli volt), majd levonják belőle az adott évben aktuális szja-t.

Vagyis a nyugdíj most is adózik, csak nem a folyósításkor, hanem az ellátás megállapításakor, s a nyugdíjasok nem az éppen aktuális adót fizetik, hanem a keresetüket terhelő múltbelit. Emiatt lehetséges, hogy valaki nyugdíjában élete végéig cipeli a korábbi adóhátrányt. 1988 óta ugyanis gyakran szinte évente mozogtak az adókulcsok, az alsó gyakran volt nulla, de a felső a mostani 36 százalékkal szemben 1988-ban például 60, egy évvel később 56, 1990-1991-ben 50, 1996-ban pedig 48 százalék volt, de az átlagkeresetekből is nagyobb volt a levonás a jelenleginél.

A nyugdíj tényleges összegének kiszámításánál szerepet játszik az úgynevezett valorizáció, a degresszió és a szolgálati időtől függő nyugdíjskála is. A valorizáció során az szja-tól már megtisztított (a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti) kereseteket felszorozzák a nyugdíjazást megelőző második év szintjére. Eszerint például az 1988. évi keresetek a 2006-ban nyugdíjba menőknél több mint 13-szorosukat érik, s utolsóként a 2002. évi keresetet kell felszorozni, az akkori magas emelésnek megfelelően 1,2-del. A degresszióval viszont rosszul járnak a magas keresetűek, ez ugyanis azt jelenti, hogy minél nagyobb a kereset, annál kisebb részt kell figyelembe venni a nyugdíjnál. Így például a 2006-ban nyugdíjba vonulóknál havi 174 ezer forintig 100 százalékot, fölötte 198 ezer forintig 90 százalékot, s végül a fokozatos csökkenés után 349 ezer forint fölött már csak 30 százalékot. Az így kalkulált összeg azonban mindenképpen csökken a nyugdíjskála miatt: húsz év szolgálati idő például annak 33 százalékát, harminc év 68 százalékát, negyven év pedig 80 százalékát éri. (A 2013-tól nyugdíjba menőknél egyébként megszűnik a degresszió, és módosul a szolgálati évtől függő skála is, amit az is befolyásol majd, hogy az érintett tisztán tb-nyugdíjas, vagy magánnyugdíjpénztárnak is tagja volt.)

Az említett eltérítések miatt és a nyugdíjba menetel időpontjától függően rosszul és jól is lehet járni. A mostani nyugdíjszámítás a viszonylag alacsony, de legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezőket előnyben részesíti, míg hátrányos helyzetbe kerülhetnek (a valorizáció "megállítása" miatt) azok, akiknek keresete a nyugdíjazás előtti években jelentősen csökken. Az utóbbira példa egy 1993-ban nyugdíjba menő férfi esete, aki ellátásként mindössze korábbi keresménye 30 százalékát kapta, míg az idén nyugdíjazottak mintegy 80 százalékos helyettesítési rátára számíthatnak, miközben ez az adat az állományban lévőknél átlagosan 63-64 százalékos.

Méltányosnak nemigen mondható tehát a nyugdíj megállapításának jelenlegi módja, a kváziadózás szempontjából sem. Ami nem jelenti azt, hogy egyszerű dolog lenne 2013-ban áttérni a nyugdíjak bruttókereset-alapú megállapítására, illetve adóztatására. Kérdés ugyanis, mi legyen a korábban nyugdíjba vonultakkal. Ahhoz, hogy ők is ugyanannyi terhet viseljenek, mint a 2012 utániak, fel kellene bruttósítani nyugdíjukat, ami újabb kérdéseket vet fel: mennyivel, egységesen vagy egyénileg, a fizetett vagy a képzett adók alapján? Ugyanakkor több nyugdíjszakértő azt sem tartja jó ötletnek, hogy a majdani nyugdíjasokat (vagy helyettük a nyugdíjfolyósítót) adóbevallásra kötelezzék. Az ellátások 2013-tól való megadóztatásának elhatározásakor egyébként az volt az érv, hogy egységes adó terhelje a különböző jövedelmeket, s mindenki - így a nyugdíjas is - egyformán vehesse igénybe az adókedvezményeket. Az utóbbiak jelentős része azonban időközben megszűnt. Emiatt a szakértők egy része úgy véli: 2013-tól a tny.-ben már szereplő szabállyal szemben a mostani nyugdíj-megállapítási módszer feljavított változatát kellene bevezetni. Egyelőre nem dőlt el, hogy erről még az idén vagy csak jövőre visz javaslatot az Országgyűlés elé a kormány.

Az évközi adócsomag módosításai mindenesetre azt jelzik, hogy a koalíció a közterhek szempontjából a korábbinál egységesebben igyekszik kezelni a különböző jövedelmeket, így a nyugdíjakat is. (Ez elfogadható, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a nyugdíjas életszínvonala alacsonyabb, mint például a gyermekeit egyedül nevelő szülőé.) Ezzel magyarázható, hogy 2001 után 2007-től ismét adóterhet nem viselő járandóságnak minősül a nyugdíj. Ez azt jelenti, hogy akinek a nyugdíj mellett más jövedelme is van, nyugdíját be kell számítani az adóalapba, de a rá eső adót levonhatja. A módosítás azt eredményezheti, hogy a kereset a 18 százalékos adósávból átcsúszik a 36 százalékosba. Nőnek az "aktív nyugdíjasok" tb-s kötelezettségei is. Így idén szeptembertől, ha munkát vállalnak, 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot kell fizetniük, ami januártól (akárcsak a többi munkavállalónál) 5 százalékra emelkedik. A vállalkozó nyugdíjasok közterhei is nőnek: szeptembertől a korábbi 5 százalékos baleseti járulék helyett 15, januártól pedig 16 százalék egészségügyi hozzájárulást kell fizetniük a személyes közreműködésre kapott jövedelmük után.

MOLNÁR PATRÍCIA