Egyelőre bizonytalan jövő elé néz a 2004-es esztendőt 3,1 milliárd eurós forgalommal, 4 milliós nyereséggel záró kismartoni székhelyű Bank Burgenland (EB und Hypo Bank Burgenland, közismert rövidítéssel BB), amely 2003 novemberében megnyitott soproni érdekeltségén keresztül immár Nyugat-Magyarországra és ez évtől a Balatonra is kiterjesztette - főként devizahitelek folyósításából álló - tevékenységét. A pénzintézetnek úgy kell mindennapi üzleti munkáját folytatnia, hogy közben a tartományi törvényhozás 2000-ben arra kötelezte a burgenlandi kormányt, három éven belül váljék meg a 97,3 százalékig a tulajdonában lévő pénzintézettől. Erre sarkallja az Európai Unió is, az állami bankgarancia ugyanis, amelyet a burgenlandi kormány nyújt a pénzintézetnek, nem fér össze az európai versenyszabályokkal. A döntést megelőzően a helyi miniszterelnököt elsöprő botrány robbant, egy németországi csaló csaknem csődbe vitte a bankot, amelyről az is kiderült, hogy a kormányzó szociáldemokraták úgymond házipénztára volt. A botrány szele Nyugat-Magyarországot is meglegyintette, a BB-t magyarországi illegális üzletszerzéssel, az ügyfelek zsarolásával gyanúsították még soproni bankjának megnyitása előtt (HVG, 2003. december 6.).

A BB eladásának kísérletei eddig rendre kudarcba fulladtak, visszatáncolt ajánlatával a Raiffeisen Burgenland vezette konzorcium, a Bawag-P.S.K csoport, a karintiai Hypo Alpe-Adria-Bank és a Hypo Niederösterreich. De így tett korábban rövid érdeklődés után az OTP Bank Rt. is, legutóbb pedig az ismeretlen litván Bankas Snoras vonta vissza ajánlatát. Úgy hírlik, a folyamatos megrettenést az újabban észrevett régi terhek okozzák, amelyek kockázatos swapügyletekből (ezek után 2008-ig évi 14 millió eurót kell kifizetni) és devizakereskedelmi csereüzletekből adódtak. De a tartomány is vagy 410 millió euró rossz hitelre vállalt kezességet, ahhoz pedig, hogy ezzel a burgenlandi kormány ne terhelje saját feszes költségvetését, legalább 100 millió euróért kellene a pénzintézetet eladni, ami pillanatnyilag nem tűnik reálisnak.

Amikor az értékesítési esélyek csökkennek, érthetően szóhoz jutnak kétesebb vásárlók is. Tavaly nyáron bukkant fel a tartományi miniszterelnök, Hans Niessl irodavezetőjénél, Martin Ivancsicsnál egy passaui illetőségű befektető, Helmut Stadler a titokzatos Pars-csoport nevében. Elmondása szerint az egykori iráni sah, Reza Pahlavi családjának pénzét forgatja az egész világon tevékenykedő, de konszernközponttal nem rendelkező csoport, amely legalább 300-500 millió eurót kíván befektetni Burgenlandban. Bár az elmúlt csaknem egy év során a befektető nem tudott tőkeigazolást felmutatni, és a Düsseldorfban bemondott üzleti címen vagy húsz vállalat tolong, ennek ellenére Stadlernek látványos ígéretekkel több burgenlandi cégben is sikerült tulajdonossá tenni magát. A meséket hinni is akaró, egyszersmind kételkedő Ivancsics a német tárgyalópartner amerikai társával folytatta a megbeszéléseket, s ennek következtében a két Pars-érdekelt összeveszett. Egymást lejárató leveleket küldtek az önkormányzathoz, ragaszkodva mindazonáltal a tárgyalások folytatásához. Egy közös magánalapítvány létesítéséről folyik a szó, a rendőrség viszont pénzmosás gyanújával kezdett nyomozni.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS