HVG

Nyilvános levelet írt a múlt héten Mervyn King, a brit jegybank elnöke Alistair Darling pénzügyminiszternek, elmagyarázva, miként próbálja megfékezni a májusi 3,3 százalékkal több mint egy évtizedes magasságba kúszott inflációt. A Bank of England fejét törvény kötelezi a levélírásra és a magyarázatra, ha az áremelkedés legalább 1 százalékponttal felülmúlja a 2 százalékos célt. King eddig csak egyszer, tavaly márciusban kényszerült tollat ragadni, ám most azt várják, hogy ezt az év végéig minden hónapban megismétli. Az előrejelzések szerint ugyanis 2008 második felében akár a 4 százalékot is meghaladhatja a brit infláció, és a jegybank derűlátó terveiben is két évet adnak arra, hogy újra a felére sikerüljön leszorítani.

Nemcsak Londonban aggódnak az általános áremelkedés miatt, amit az olaj és az élelmiszerek drágulása hajt. A hét vezető ipari ország - az USA, Japán, Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Kanada -, valamint Oroszország pénzügyminisztereinek minapi oszakai találkozóján is az infláció pörgését jelölték meg a gazdasági növekedés legnagyobb veszélyeként, háttérbe szorítva az aggodalmakat egy éven át gerjesztő hitelpiaci válságot. Amely utóbbinak persze szerepe van abban, hogy a felgyorsult pénzromlás legyengült világgazdasággal párosul. A Világbank legfrissebb előrejelzése szerint a globális konjunktúra az idén 2,7 százalék lesz, egy százalékponttal kevesebb a tavalyinál.

Már nyíltan a stagfláció veszélyéről beszélnek az USA-ban, ahol egyszerre tartanak a recessziótól és az infláció felpörgésétől. Élénken emlékeznek arra, hogy az 1970-es évek második felében - szintén egy olajárrobbanás után - a gazdasági növekedés visszaesésbe fordult, a munkanélküliség és az áremelkedés két számjegyűvé vált, majd a kamatok is meglódultak, késleltetve a konjunktúra újraindulását. A derűlátók szerint az amerikai gazdaság egyelőre tartja magát: a jegybank szerepét betöltő Fed tavaly szeptember óta hétszer csökkentette a jelenleg 2 százalékos irányadó kamatlábat, és a gyenge dollár hajtotta exportból származó haszon visszafogja a termelők hazai áremelési törekvéseit.

Riadót fújtak az EU-ban is. Az eurózónában májusban éves szinten 3,7 százalékra gyorsult az áremelkedés, ami 1992 júniusa óta a legmagasabb. Az 1,7 százalékos maginflációval nincs gond, ám a szűkebb mutatón kívüli élelmiszerek 6,4, az energia pedig 13,7 százalékkal drágult egy év alatt. Emiatt biztosra veszik, hogy az Európai Központi Bank (ECB) július elején 4-ről 4,25 százalékra emeli az irányadó kamatlábat. Lukasz Papademosz, az ECB görög alelnöke a bérek meglódulásának áttételes veszélyére is figyelmeztetett, az ugyanis a szintén rossz emlékű ár-bér-spirál beindulásához vezethet, bebetonozva az inflációt a gazdaságba. A félelem nem alaptalan: az eurózónában a munkaerőköltségek az első negyedévben 3,3 százalékkal emelkedtek, ami öt éve a leggyorsabb ütem. Hollandiában például az első három hónapban a bérek erőteljesebben nőttek, mint tavaly egész évben, Németországban pedig az állami posta dolgozói 4 százalékos emelést préseltek ki maguknak. A benzin drágulása kontinensszerte felerősítette a bérköveteléseket.

Kelet-Európában még határozottabb az inflációs nyomás, a fogyasztói kosárban ugyanis a Nyugaton szokásosnál nagyobb az élelmiszerek és az üzemanyag súlya. Lengyelországban máris az ár-bér-spirál kialakulása fenyeget: májusban három és fél éve nem látott szintre, 4,4 százalékra gyorsult a pénzromlás, miközben a jövedelmek az előző év azonos időszakához képest 10,5 százalékkal növekedtek. A lengyel jegybank inflációs célja 2,5 százalék, ezért a piacokon már be is árazták az utóbbi 14 hónapban hatszor följebb srófolt, ma 5,75 százalékos irányadó kamatláb újabb emelését. Magyarországon is részben az áremelkedések üteme indokolja a monetáris politika szigorítását, s bár a várt kamatemelés hétfőn elmaradt, hamarosan egy kamatemelési hullám vonulhat végig az egész régióban.

Romániában a jegybank igazgatótanácsa tavaly október óta minden ülésén kamatemelésről döntött, és a 8,5 százalékos infláció mellett az éves szinten 25 százalékos bérnövekedés, valamint az IMF szakértői által túlpörgöttnek minősített 8 százalékos gazdasági növekedés is a kamatprés szorítását vetíti előre. Csehországban a 6,8 százalékos ütem egyelőre csak a várt kamatcsökkentés elmaradásához vezetett, míg a jövő januári euróbevezetésre készülő Szlovákia esetében az EU pénzügyminiszterei is árgus szemekkel figyelik, hogy sikerül-e a megszabott szinten, azaz 3,8 százalék környékén tartani a pénzromlást. Nagyobb bajban van Bulgária, ahol az áremelkedés májusban évtizedes csúcson, éves szinten már 15 százalék volt, és júliustól drágul az áram is. Az EU-ban Bulgáriánál csak Lettországban magasabb az infláció (17,9 százalék), a dobogó harmadik fokán Litvánia áll (12).

Kelet-Európában abban bíznak: ha az olaj árával nem is tudnak mit kezdeni, egy jó termés legalább az élelmiszereknél mérsékelheti az inflációs nyomást. A tavalyi aszály után a régióban mindenütt gazdag betakarításra számítanak, Magyarországon például a gabonatermés 25 százalékos növekedését jósolják, de Csehország is legalább 5-10 százalékos többletet remél. Ez azonban csak átmeneti enyhülést hozhat, a közgazdászok ugyanis úgy vélik: vége a másfél évtizedes aranykornak, amikor alacsony infláció mellett gyors növekedést ért el a világgazdaság.

NAGY GÁBOR