HVG

Nem döntött ugyan a termelés növeléséről a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) múlt heti rijádi csúcstalálkozója, ám az 1960-ban alakult kartell eddigi harmadik ilyen magas szintű összejövetelét nyilvánvalóan a 100 dollár közelébe ért kőolajár miatt hívták össze. Úgy tűnik azonban, hiába a nagy nekibuzdulás: a világ termelésének több mint harmadát adó és a bizonyított tartalékok kétharmadát birtokló szervezetnek nincs semmiféle stratégiája az ár jövőjéről, és nem látszik kibontakozni együttműködés a piac többi fontos szereplőjével, azaz a kereskedőkkel és a fogyasztókkal.

A szervezettel szembeni legnagyobb kihívás a jövőbeni kereslet bizonytalansága, illetve hogy mekkora beruházások szükségesek. A kartell szerint - mely jövő heti miniszteri értekezletén dönthet a termelés növeléséről - a jelenlegi napi 85 millió hordós világfogyasztás 2030-ra 34 millióval bővülhet. A keresleti prognózisok azonban igencsak eltérőek, attól függően, hogyan ítélik meg azt, milyen ütemben nő majd a világgazdaság, és milyen mértékű lesz az alternatív energiaforrásokra való átállás. Abdullah al-Badri OPEC-főtitkár mindenesetre jelezte: a tagállamok összesen 150 milliárd dollárnyi beruházást terveznek, aminek révén napi 5 millió hordóval bővíthetik 2015-re a kapacitásukat.

Ennek ellenére egyes szakértők mégiscsak a feltörekvő gazdaságok - elsősorban Kína és India -, illetve az USA növekvő olajéhségére lassan reagáló, azaz még mindig kevés olajat felszínre hozó termelőországokat hibáztatják azért, hogy az olajár 2002 óta megnégyszereződött. Az OPEC azonban okkal óvatos: az olajválság okozta 1980-as - inflációval kiigazított - közel 98 dolláros ár nyomán tagországai és a nemzetközi olajmultik lendületes fúrási beruházásokba kezdtek, hogy minél több olajat hozzanak felszínre. A kínálat hirtelen megugrása, illetve a globális recesszió miatt viszont az olajár összeomlott, és tíz évvel ezelőtt a ma hihetetlennek tűnő, hordónkénti 8 dollárra esett.

A nyugati kőolajfogyasztó országok érdekeit védő, párizsi székhelyű Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint azonban az olaj iránti kereslet nem lankad, 2012-ig évi 2,2 százalékkal emelkedik, vagyis ha az OPEC - amelynek világpiaci részesedése a jóslatok szerint a jelenlegi 42-ről 2030-ra 52 százalékra nő - nem lép kellően nagyot, a kínálat beszűkülhet. Ráadásul a jelenlegi tartalékkapacitás mindössze napi 2-3 millió hordó, aminek java részével a nem túl jó minőségű olajat produkáló Szaúd-Arábia rendelkezik. Az IEA szerint a kereslet fő motorja a kereskedelem és szállítás által táplált gazdasági növekedés. Míg a nehézipar olajfogyasztása 1973 óta a felére esett, a szállítás aránya a globális olajfelhasználásból 42-ről 60 százalékra nőtt.

Ráadásul - figyelmeztetett az IEA - Kínában és Indiában az energiafelhasználás 2030-ra akár meg is megduplázódhat. Miközben Kínában minden negyedik másodpercben eladnak egy autót, a benzin 2003 eleje óta csak 54 százalékkal drágult, az USA-ban viszont 127 százalékkal, és ott az idén 0,4 százalékkal csökkent is az üzemanyag-fogyasztás. A politikai okokból államilag dotált üzemanyagárak is szerepet játszanak abban, hogy a Kína, India és a Közel-Kelet által támasztott olajigény 2002 óta napi 4 millió hordóval nőtt, ami a világkereslet növekedésének több mint a fele. Eközben az úgynevezett olajintenzitás - vagyis az egy egységnyi hazai össztermék (GDP) előállításához szükséges kőolajmennyiség - a világ legfejlettebb gazdaságait tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországaiban 1970 óta 60 százalékkal esett.

Az OPEC - amely mindaddig hatalmasat kaszál a magas olajárakon, amíg az vissza nem üt az esetleges recesszió vagy az alternatív megoldások elterjedése miatt - a spekulánsokra mutogat. Kétségtelen, hogy a kereskedők és a befektetők befolyása az 1980-as évek eleje óta óriásit nőtt, ma már elsősorban a tőzsdei kötések szabják meg az olaj árát. Korábban a nemzetközi olajvállalatok hosszú távú megállapodásokat kötöttek az exportáló országokkal, ami meghatározta az árakat és a termelés mennyiségét, kevés szabad olajat hagyva a tőzsdékre. Ez a rendszer azonban az 1973-as és az 1979-es olajválság, valamint az iraki-iráni háború nyomán összeomlott. A fegyelmezetlen OPEC-tagországok ráadásul képtelenek voltak tartani magukat a kartell kvótáihoz. A kínálat bővülése mellett az ipari országok hatékonyabb energiafelhasználása, valamint az OPEC-en kívüli termelők extrafelhozatala is hozzájárult az olajár eséséhez.

Mindezek hatására kezdtek kereskedni kőolajjal 1983-ban a New York-i árutőzsdén (NYMEX), amely azóta a világ legnagyobb energiahordozó-börzéjévé vált. A New York-i könnyűolaj (NYMEX WTI) ára az idén azért is szökhetett az egekbe, mert a dollárgyengülés következményei mellett az olajtermelők csak az árak növelésével tudják megakadályozni a cserearányromlást. Az OPEC szerint például a szeptemberi 74 dolláros nominális ár valójában 50 dolláros reálárnak felel meg.

A gyenge dollár miatt és a magas olajárra spekulálva a nyugdíj- és árfolyam-kockázati (hedge) alapok az árutőzsdéken határidős pozíciókat vesznek. New Yorkban például 2015. decemberi szállításra hordónként 75 dollár feletti áron kereskednek, ami arra utal, hogy az ár jövőre is magasan marad. A NYMEX versenytársa, az atlantai Intercontinental Exchange (ICE) elektronikus börzén - ahol az amerikai WTI-vel és az európai Brent típussal is kereskednek - kötik immár a világ opciós kőolajügyleteinek 51 százalékát, és a tranzakciók 35 százalékát árfolyam-kockázati alapok, 20 százalékát pedig bankok és pénzügyi alapok tudhatják a magukénak.

A kereskedők szerint azonban az adásvételt nem a piaci szeszély határozza meg, a kurzust az igen szoros kínálat alakítja. Ma nincs ugyan olajhiány, de az üzleteket a jövőre kötik, márpedig arra árnyékot vetnek a geopolitikai félelmek. A brókerek komolyan tartanak például egy Irán elleni esetleges amerikai támadástól. A Securing America's Future Energy nonprofit szervezet például a minap ekképpen modellezte a jövőt: robbanás ér egy kulcsfontosságú azerbajdzsáni vezetéket, a Niger deltájában folytatódik a gerillaháború (a múlt héten valóban felrobbantottak egy vezetéket), Irán és Venezuela pedig az USA-val való diplomáciai összetűzés miatt visszafogja termelését. E hipotetikus forgatókönyv alapján a kőolaj hordónkénti ára - a modellben - nyomban 160 dollárra ugrott.

KERESZTES IMRE