HVG

Tartós átrendeződés vagy egyszerű piaci reagálás? - találgatták világszerte, miután az euró a múlt pénteken minden korábbinál magasabb szintre emelkedett az amerikai dollárral szemben. A valutapiacokon 1,42 dollárt is adtak 1 euróért, amely néhány nap alatt 1,6 százalékot erősödött a zöldhasúval szemben, miután az USA jegybankjának szerepét ellátó Fed a várt duplájával, 0,5 százalékponttal csökkentette az irányadó rövid távú kamatlábat.

Az 1999-ben 1,179 dolláros árfolyamon indult euró útja jó ideig gyengült, 2000 októberében alig 82 centet adtak érte. A paritás újbóli elérésére még két évet kellett várni, attól kezdve viszont folyamatosan erősödött az európai közös valuta, amelyet immár az EU 13 tagországában használnak, januártól pedig Cipruson és Máltán is bevezetik. Az euró az idén 6,4 százalékkal javította pozícióját a dollárral szemben, és a trendet sokan tartósnak jósolják. Mások egyenesen azt várják, hogy az euró tartalék valutaként is teret nyer. Egyelőre azonban a világ valutatartalékainak kétharmada még dollárban van, csak 25 százaléka a közös európai pénzben.

A gyenge dollár jól jön a megtorpanni látszó amerikai gazdasági növekedés felpörgetésére és a kereskedelmi, illetve folyó fizetési mérleg hiányának mérséklésére. Az 1,4-es kurzus ugyanakkor lélektani határ, és ha átlépése nyomán a keresztárfolyam még jobban megbillen, az már az amerikai, az európai és a világgazdaságra is veszélyes lehet. A gyorsan gyengülő valuta nemcsak az export versenyképességét javítja, de drágítja az importot, ami felpörgetheti az inflációt, és kamatemelésre kényszerítheti a Fedet, a monetáris politika szigorítása viszont fékezheti a konjunktúrát. Az eurózóna növekedése javarészt a kivitelre épül - a célpontok Nagy-Britannia mellett főleg az új kelet-európai uniós tagországok, valamint Ázsia -, amit visszavethet a túl erős közös valuta. Németországban ezt egyelőre nem érzik gondnak, ám az idén az euróövezet 2,5 százalékos átlaga alatt, várhatóan 1,9 százalékkal gyarapodó Franciaországban már igen. A múlt héten először Christine Lagarde francia pénzügyminiszter sürgette a keresztárfolyam átbillenésének megállítását, majd a közös monetáris politikát korábban is támadó Nicolas Sarkozy elnök szólította fel az Európai Központi Bankot (ECB) a Fed példájának követésére, azaz kamatcsökkentésre.

Nehézséget okozhat a világgazdaságnak, hogy a dollár gyengülése miatt tovább drágulnak az amerikai valutában jegyzett nyersanyagok. Az aggodalmak középpontjában az olaj áll. Az amerikai könnyűolaj hordónkénti (159 liter) ára a múlt héten átlépte a 80 dollárt, és elemzők szerint - a dollár mélyrepülése mellett az USA, Kína és India keresletéhez képest szűkös kínálat és apadó tartalékok, valamint a spekuláció miatt - az év végére a 90 dollárt is megközelítheti. Ez már félelmetesen közelít a 100 dollárhoz - az infláció hatásától megtisztítva ennyi lenne ma az 1980-ban elért árfolyam. Csaknem 28 éve nem látott csúcs felé kúszik az arany is, amelynek unciánkénti (31,1035 gramm) árfolyama 730 dollár fölé emelkedett.

HVG

A Fed kamatcsökkentésének korántsem lebecsülendő, de csak járulékos hatása a dollár értékvesztése. A cél az volt - erősítette meg Ben Bernanke, a jegybank elnöke -, hogy mérsékeljék az amerikai másodlagos jelzáloghitel-piaci válság pusztító hatásait, és a kölcsönök olcsóbbá tételével stimulálják a hitel- és tőkepiacokat, rajtuk keresztül pedig az USA gazdaságát, amely az idén legfeljebb 2 százalékkal nőhet. Az első jelek biztatóak: a kamatvágás napján a harminc legfontosabb amerikai részvény árfolyammozgását követő Dow Jones ipari átlagindex négy éve a legjobb napját zárta, és ha lassan is, de újraindulni látszanak a befagyott vállalati kötvénykibocsátások.

A mélyben azonban ott lappang a félelem, hogy még hátravan a jelzálogpiaci krízis java. Az ingatlanpiac gyengeségét jelzi, hogy az USA-ban 12 éve a legalacsonyabb szintre estek vissza az építésiengedély-kérelmek, ugyanakkor megugrott a tulajdonosok fizetésképtelensége miatt árverésre kijelölt házak száma. Alan Greenspan volt Fed-elnök szerint az amerikai ingatlanpiacon akár két számjegyű áresés is bekövetkezhet, ami alaposan megcsapolhatja a gazdasági növekedésben meghatározó lakossági fogyasztást. A kétessé vált kinnlevőségek felbukkantak a pénzügyi szektor cégeinek mérlegeiben is. A Morgan Stanley, a Lehman Brothers és sok bankház több százmillió dolláros veszteséget jeleztek hitelportfóliójukban.

A válság hullámai nem állnak meg Amerika partjainál. Nagy-Britanniában évtizedek óta nem látott bankpánikot okozott, hogy az ötödik legnagyobb jelzálog-hitelező, a Northern Rock a jegybankhoz fordult gyorssegélyért. Pedig a pénzintézetnek nincs feltűnően sok befagyott kinnlevősége, az amerikai másodlagos jelzáloghitel-piacon sem exponálta magát, ám tevékenységének nem elsősorban a betétgyűjtés, hanem a bankközi piacon felvett kölcsönök volt a forrása, ami viszont az általános tőkepiaci bizonytalanság közepette elapadt. A Northern Rock fiókjait megrohamozó betétesek ostroma csak akkor hagyott alább, amikor a múlt hétfőn a kormány - eddig példátlan módon - a teljes betétállományra garanciát vállalt, a Bank of England pedig 4,4 milliárd fontos likviditásinjekcióval nyugtatta meg a bankközi piacot.

A Northern Rock-pánik után éppen magukra találó európai bankrészvényeket a múlt csütörtökön újabb rossz hír ingatta meg. Németországban - ahol korábban két kisebb tartományi bankot kellett megmenteni amerikai jelzáloghitel-piaci spekulációja következményeitől - a Commerzbank bejelentette: megégette magát a tengerentúlon. A Deutsche Bank pedig a pénzpiaci zűrzavar miatt a korábbinál rosszabb eredményt vár, 29 milliárd eurónyi - felvásárlásokhoz kötődő - adósságállományát pedig újra kell értékelnie.

NAGY GÁBOR