HVG

Árösszehangolás gyanújával vizsgálatot indít német kartellhivatal a tej július vége óta tapasztalt, egyes esetekben az 50 százalékot is elérő drágulása miatt. Európa több országában a tej és a tejtermékek árának emelkedése már az inflációt is kimutathatóan mozgatja, de az Atlanti-óceán túloldalán, a szintén nagy fogyasztó USA-ban is attól tartanak, gallononkénti (3,8 liter) ára rövidesen eléri a 4 dollárt, miközben tavaly még 3 alatt volt. A világ egyik legnagyobb termelője, India pedig - amely a tej felét bivalyoktól nyeri - leállította a tejpor kivitelét.

A tej világpiaca szétaprózott, legalábbis ami a folyékony változatot illeti, hiszen a szállítás és az eltarthatóság korlátai, valamint a termelési költségek eltérései a regionális tagozódást erősítik, ráadásul az egyes országok vámokkal és egyéb akadályokkal is védik saját termelőiket. Ennek is tulajdonítható, hogy a tejnek csak a 7 százaléka lépi át az országhatárokat. A tőzsdén - például Chicagóban - az egységesített sajttömböket, valamint a különböző zsírtartalmú tejport jegyzik, amelyek árfolyama egy év alatt szintén a másfélszeresére ugrott. Magyarországon - ahol a The Wall Street Journal amerikai napilap adatai szerint az Európai Unió legnagyobb exportőrétől, Németországból származó tejtermékimport értéke a 2002-es 1,6 millióról 29 millió euróra duzzadt - augusztusban már 7 százalékkal drágult a tej, és az idén további 10-15 százalék áremelkedésre számítanak.

A drágulás mögött több, egymástól független tényezőt látnak az elemzők. A világ nagy tej- és tejtermékexportőrei közül Ausztráliát és Új-Zélandot aszály sújtotta, ami csökkentette a hozamokat. Utóbbi országban ráadásul az áremelkedésből hasznot húzó tejgazdaságok terjeszkednének ugyan, ám drágulnak a gazdag legelőt kínáló területek is, és az iparág általános problémája, hogy a tehenek számának gyarapításával késve tudnak reagálni egy, a mostanihoz hasonló viszonylag gyors piaci ármozgásra.

Az EU saját magát kötötte gúzsba az 1984-ben bevezetett és csak 2015-ben felszámolni tervezett kvótarendszerrel. Az egyes országokra leosztott tejtermelési korlátok és a gazdáknak biztonságot jelentő garantált minimális felvásárlási ár jól jöttek ugyan a túltermelés idején, ám most, amikor a kereslet meghaladja a kínálatot, már a bővítés akadályát jelentik. Az Európai Bizottság pedig egyelőre csak azt engedélyezte, hogy 2008-ban 0,5 százalékkal nőjenek a kvóták.

A tejár emelkedéséhez hozzájárult a bioüzemanyagok népszerűségének növekedése is, ami - Európában az idei aszállyal együtt - alaposan megdrágította a szarvasmarhák legfontosabb takarmányának számító kukoricát. A világ legnagyobb tejtermelőjénél, az USA-ban például a kukorica a tavalyinak csaknem a másfélszeresébe kerül, és a mezőgazdasági minisztérium becslése szerint az idei termésből a 2006-osnál 52 százalékkal többet használnak majd bioetanol előállítására. Többet kell fizetni az alternatívaként szóba jöhető szójáért is, más kukoricahelyettesítő takarmányok alkalmazásakor pedig gyakran csökken a tehenek tejhozama.

HVG

Természetesen, mint egy sor más nyersanyag és élelmiszer, a tej - amelynek világpiacán a termelést tonnában mérik - és tejtermékek árrobbanása mögött is ott áll Kína hatalmas étvágya. A kínaiak - és általában az ázsiaiak - gyakran szenvednek olyan enzimhiányban, amely gátolja a tejben lévő tejcukor (laktóz) lebontását, ám ez a probléma az évtizedek során mérséklődött, másrészt pedig a tej fogyasztása a benne lévő protein miatt az egészséges élet jelképévé vált. Ven Csia-pao kínai kormányfő például tavaly egy tehenészetben tett látogatása során arról az álmáról beszélt, hogy minden kínai gyerek napi fél liter tejet ihasson. A legnagyobb kínai tejipari cég, a Mengniu pedig a mindenki által hősként tisztelt űrhajósok kedvenc italaként reklámozza a tejet. Nem csoda, hogy a kínai tejfogyasztás évi 25 százalékos ütemben nő - egy főre vetítve már 25 liter, miközben 2000-ben még csak 9 volt -, és a hatalmas ország piaca a jelentős hazai termelés felszívása mellett eltüntette az EU néhány éve még sokat emlegetett tejpor- és vajhegyeit.

A kereslet növekedése mögött a tejtermékeket fölhasználó étteremláncok terjeszkedése is áll. A McDonald's és különösen a Pizza Hut a sajtfogyasztáson, a Starbucks pedig a kávéin keresztül növeli a tejfogyasztást. Ezek a cégek persze éppúgy megszenvedik most a drágulást, mint az édességeihez és csokoládéihoz alapanyagként tejet használó brit Cadbury és amerikai Hershey vagy a bevételei csaknem ötödét sajtokból szerző amerikai Kraft Foods, amelyek máris nyereségük növekedésének lassulására panaszkodnak.