HVG

A szabadpiaci verseny mintaországának tekintett USA-ban szóba sem kerül, a sokszor az állami túlszabályozás példájaként emlegetett EU-ban viszont hamarosan megvalósulhat a postai szolgáltatások teljes liberalizációja. Feltéve, hogy a tagországokat élesen megosztó elképzelés - amelynek részleteit a napokban tervezi nyilvánosságra hozni az Európai Bizottság (EB) - nem tűnik el az érdekellentétek dzsungelében, és 2009. január 1-jétől tényleg hatályba lép.

Az ügyfélnek ugyanolyan minőségű postai kiszolgálást kell kapnia a görög szigetektől Skócia északi csücskéig - fogalmazta meg Charles McCreevy, az EB belső piacért felelős tagja a liberalizáció célját. A bizottság ezért értesülések szerint a teljes piacnyitás mellett teszi le a garast, de fenntartja a hagyományos szolgáltatási kötelezettséget: a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy egész területükön és minden ügyfél számára elérhető áron rendelkezésre álljon meghatározott postai alapszolgáltatás.

Ennek körét először az 1997-ben elfogadott első postai irányelvben húzták meg. Eszerint a nemzeti és a határokon átnyúló forgalomban minden munkanapon és a hét legalább öt napján legalább egyszer össze kell gyűjteni és házhoz kézbesíteni a legfeljebb 10 kilós csomagokat, illetve 2 kilós egyéb küldeményeket, továbbá az ajánlott és biztosított küldeményeket. Egyes területeket azonban elzártak a verseny elől, hogy a hagyományos szolgáltatók finanszírozni tudják a tevékenységüket. Ilyen volt a 350 grammnál könnyebb és egy meghatározott alapdíj ötszörösénél kevesebbe kerülő levélküldemények gyűjtése, feldolgozása, szállítása és kézbesítése, igaz, a tagállamok bevezethettek liberálisabb szabályozást is. A csomagok és expressz küldemények piaca viszont szabaddá vált, ami a gyorspostacégek megerősödését hozta.

A liberalizáció hatása eleinte nem volt drasztikus. A kilencvenes évek végén a 350 grammos vagy annál nehezebb küldemények a levélforgalom alig 2 százalékát, az állami szolgáltatók bevételeinek pedig kevesebb mint 3 százalékát adták. A 2002-ben elfogadott második postai irányelv értelmében aztán a tömeg- és díjhatárokat 2003-ban 100 grammra, illetve az alapdíj háromszorosára, 2006. január 1-jétől pedig 50 grammra, illetve az alapdíj két és félszeresére csökkentették. Ez a forgalom újabb 9, majd 7 százalékát nyitotta meg a többi piaci szereplő előtt. A klasszikus postavállalatoknak még így sem lehetett okuk panaszra: 2004-ben a 90 milliárd darabos postai levélforgalom 72 százalékát tették ki az 50 gramm alatti küldemények. Az EU-ban a levélforgalom adja a postai szolgáltatásokból származó bevételek - évi 90 milliárd euró - 60 százalékát, ami a tagállamok hazai össztermékének (GDP) több mint fél százaléka.

Az EB tervei szerint azonban 2009-től már az 50 gramm alatti levelek kézbesítésében is teljes lenne a verseny. Ehhez az új szolgáltatóknak egyenlő esélyt kell kapniuk, biztosítani kell számukra az átlátható, diszkriminációmentes hozzáférést a meglévő postai hálózathoz, továbbá meg kell szüntetni a hagyományos szolgáltatók áfa-mentességét, az utóbbiaknak viszont lehetővé kell tenni a rugalmas árképzést. Az egységes díjszabás csak a lakossági levelekre és bizonyos közcélú küldeményekre vonatkozna, az üzleti ügyfelek esetében költségarányos zónatarifákat kellene alkalmazni. Ez azért lényeges, mert - miközben a lakosságnál az elektronikus levél mindjobban kiszorítja a papíralapút - az üzleti és közületi küldemények adják a levélpostai forgalom 87 százalékát. Ezen belül a leggyorsabban a címzett reklámküldemények (direct mail) aránya nő, azaz a levélposta egyre inkább az egyirányú kommunikáció eszközévé válik.

Elkerülhetetlennek látszik az áremelkedés a lakossági levélpostai piacon, jóllehet a tagállamoknak lehetőségük lesz a hagyományos postai szolgáltatásokat különböző módszerekkel - közvetlen szubvencióval vagy ágazati kompenzációs alapon keresztül - támogatni. Az üzleti ügyfelekért viszont éles verseny indul, ami számukra árcsökkenést jelenthet.

Igen nagyok az eltérések a tagállamok között a postai szolgáltatások áraiban. A leggyorsabb szabványkategóriában feladott 20 grammos levél továbbításának díja - vásárlőerő-paritáson számolva - 23-90 eurócent között mozog. A lista élén és végén is új tagállamok állnak: a szolgáltatás Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon a legdrágább, Észtországban, Szlovéniában és Máltán pedig a legolcsóbb (igaz, az utóbbi országokban a kis távolságok miatt a költségek is alacsonyabbak). A fenti levélpostai alaptarifa 2000-2005 között reálértékben 15 tagállamban is emelkedett, leginkább az újaknál, mindenekelőtt Magyarországon, Lengyelországban és Szlovéniában. A postavállalatok ugyanis a más szolgáltatásoknál elvesztett bevételeiket itt igyekeznek pótolni. A kézbesítési díjak drágulása persze nem nagy érvágás a fogyasztóknak: egy átlagpolgár a régi tagállamokban éves jövedelmének 1 ezrelékét sem költi el a postán.

A letten kívül 2004-ben már valamennyi hagyományos uniós postai szolgáltató nyereséges volt, többnyire éppen a levélpostai ágazatnak köszönhetően. Svédországban és Finnországban, ahol a levélpostai szolgáltatásokat már a kilencvenes években teljesen liberalizálták, a piacra újonnan belépő konkurensek nem tudták megszorongatni a klasszikus szolgáltatókat. Tíz évvel a dereguláció után Svédországban például a legnagyobb magánszolgáltató, a Citymail piaci részesedése alig haladja meg a 8 százalékot, még mindig az egykori monopólium, a Posten AB a meghatározó szereplő.

Nagy-Britanniában már az idén megnyitották a piacot, és az EU által diktáltnál gyorsabban liberalizál Dánia, Hollandia és Németország is. Elemzők szerint 2007 végére az uniós levélpostai piac 60 százaléka valóban versenyhelyzetben lesz. Az új tagok között Magyarországot és Szlovéniát tartják a legfelkészültebbnek, ennek ellenére a piacvesztéstől tartva mindkét állam szívesen halasztaná minél későbbre a nyitást. A déli tagállamok - élen Franciaországgal és Olaszországgal - sem siettetik a teljes szabadságot, a PricewaterhouseCoopers véleménye szerint egyes új tagok mellett éppen ezek a legkevésbé felkészültek a további liberalizációra. Nem véletlen, hogy a jövő évi elnökválasztásra készülő Franciaország máris ellentámadásra készül az uniós terv ellen. Párizs azt követeli, hogy a hagyományos szolgáltatók, mint a La Poste, kapjanak kompenzációt utolsó levélmonopóliumuk elvesztéséért, vagy az újonnan jövőket is kötelezzék mindenkit elérő hálózat kiépítésére. Az EB viszont a múlt héten felszólította Franciaországot: 2008 végéig vonja vissza a La Poste-nak nyújtott teljes körű állami garanciavállalást, az ugyanis versenytorzító közvetett állami támogatás.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL