Tengerparti villa a mexikói Los Cabosban vagy a francia Riviérán lévő St. Tropez-ben, esetleg nyaraló Hawaii szigetén vagy a Brit Virgin-szigetek egyik eldugott sarkában. Ház a coloradói Aspen síparadicsomban vagy az arizonai Scottsdale golfpályái közelében, luxuslakás Manhattanben, a Central Park tőszomszédságában, London Kensington negyedében, esetleg Firenze óvárosában. Efféle ingatlanválasztékot legfeljebb a világ leggazdagabb emberei engedhetnek meg maguknak, de még nekik is költséges alkalmazottsereget kell fenntartaniuk ahhoz, hogy valamelyik villájukhoz érkezve mindent rendben találjanak.

Luxushotel Kaliforniában

Sok "átlagmilliomos" azonban ehhez hasonló luxusingatlanparkot képtelen - vagy egyszerűen csak nem akar - fenntartani, mégis rendszeresen nyaralhat ilyen helyeken. Az Egyesült Államokban ugyanis terjedőben vannak az újfajta nyaralóklubok, amelyek az utóbbi két-három évben növekvő lendülettel igyekeznek kiszolgálni az ilyesfajta igényeket. Az üzleti modell hasonlatos a sugárhajtású magánrepülőgépek vagy a luxusjachtok részes bérbevételéhez, és merít a már ismert üdülési jogok (timeshare) filozófiájából is, de az utóbbinál jóval magasabb nívójú ingatlanokban nyújt luxusellátást. A tagság exkluzivitását az USA-szerte működő country clubokéra rímelő felvételi szűrőrendszer, illetve a rendkívül magas díjak teremtik meg.

A piacvezetőnek tartott három amerikai vállalkozás, az amúgy extra drága szafarijairól is ismert Abercrombie & Kent (A & K), az Exclusive Resorts (ER) - amelyben 50 százalékos részesedést vásárolt és az elnöki posztot is betölti Steve Case, az America Online (AOL) internetszolgáltató alapítója és a Time Warner médiabirodalom volt elnöke -, valamint a Private Escapes (PE) csaknem azonos séma szerint működik. A referenciákkal rendelkező jelentkezők belépési díjat fizetnek, aminek összege rendszerint az elérni kívánt tagsági szinttől függ. Az A&K-nál például az "olcsóbb" beugró 295 ezer dollár, amiért 1,1 millió dolláros átlagárú ingatlanok között lehet válogatni, míg 495 ezerért 2,5 milliós luxusvillák és -lakások szerepelnek a portfólióban. Az ER-nél 185 ezerrel megússza, aki megelégszik évi 15 nap garantált nyaralással és némiképp korlátozottabb választási lehetőséggel, aki pedig évi harminc-hatvan napot is tud kikapcsolódásra áldozni, 375 ezerről indul. A magát megfizethető klubként hirdető PE viszont beéri 95 ezer dolláros "startpénzzel".

A belépési díjat az ER esetében 80, a PE-nél és az A&K-nál 100 százalékban visszatérítik, ha a tag kilép - persze ahhoz általában az kell, hogy akadjon helyére egy új jelentkező, aki az összeget befizeti. A tagok számát korlátozzák, hogy az ingatlanok ne legyenek túlterheltek: az A&K és a PE négyszáznál húzta meg a határt, az ER létszáma ezer körül tart.

Éves tagdíjat is szednek a nyaralóklubok, a tarifa 7200 dollártól 30 ezerig húzódik. A tagoktól a PE és az A&K ezenfelül napi 75-200 dollár közti szállásdíjat is szed, míg az ER csak akkor kér ilyet, ha valaki a kvótáján felül akarja igénybe venni valamelyik luxusingatlant. A végösszeg egy hagyományos nyaraláshoz képest borsos, ám a tulajdonláshoz viszonyítva még mindig alacsony. Az idén már 500 millió dollárosra becsült piac gyorsan bővül, egyre több a jelentkező, akiket az is csábít, hogy a világ legfelkapottabb helyein üdülve kényelmükről és kiszolgálásukról saját személyzet - akár külön séf - is gondoskodik. Így legalább az év egy rövid szakában úgy élhetnek, mint az igazi szupergazdagok egész évben.

NAGY GÁBOR