Az 1970-es évek elejéig az olaj ára viszonylag stabil volt, kitermelését és kereskedelmét pedig multinacionális cégek irányították. Az 1973-as, majd az 1979-1980-as olajválság új helyzetet teremtett, a piaci szereplők száma megnőtt, az ár ingataggá vált, kialakult az igény a határidős, illetve fedezeti ügyletek iránt, és létrejött a tőzsdei kereskedés.

Az 1872-ben manhattani tejtermék-kereskedők által létrehozott New York-i vaj- és sajttőzsdéből a kínálat szélesedésével 1882-ben New York-i árutőzsdévé (NYME) vált börze 1983-ban kezdte a West Texas Intermediate (WTI) minőségű nyersolaj jegyzését. Az 1980-ban alapított Londoni Nemzetközi Olajtőzsde (IPE) viszont csak harmadik kísérletre, 1988-ban tudta igazodási pontként elfogadtatni a 15 északi-tengeri mező fajtájából "kevert" Brent-minőséget. A kötésekben forgó kontraktusok szabványosak, egyenként ezer hordó (1 hordó = 195 liter) olajat jelentenek.

Az IPE-n a nyersolajon kívül csak földgázra és gázolajra - valamint nagy-britanniai belső áramszállításokra - lehet határidős ügyleteket kötni. A NYMEX skálája szélesebb, 1994-ben ugyanis egyesült az ugyancsak New York-i COMEX árutőzsdével, így a - 2001-ben lerombolt Világkereskedelmi Központ tőszomszédságában lévő - börzén az olaj és szénhidrogéntermékek (benzin, fűtőolaj, földgáz és propángáz) mellett alumíniumra, aranyra, ezüstre, palládiumra, platinára, valamint áramra, rézre és szénre is lehet alkudni.