Tel-Aviv utcáit járva az ember mintha egy kis darab Európába csöppenne, lépten-nyomon a Bauhaus stílusjegyeit magukon hordozó épületekbe ütközik. A házakat tervező építészek zöme Németországból, a nácizmus térnyerése, majd Hitler hatalomra jutása miatt vándorolt ki az akkori Palesztinába, de az 1930-as évektől sok művész, építész érkezett Oroszországból, Lengyelországból is. A Bauhaus-iskola tagjaiként előbb Párizsban, Rómában, Gentben, Brüsszelben, Berlinben tanultak olyan neves művészektől, mint Le Corbusier, Walter Gropius, Ludwig Mies, majd Palesztinába érkezve munkához láttak. Az 1909-ben alapított, így az idén százéves Tel-Aviv olyan építészeti kísérleti laboratórium volt a számukra, amelyben kiélhették az új, modern stílus iránti vonzalmukat.

A város tervezését 1925-ben Patrick Geddes brit építészre bízta az első tel-avivi polgármester, Meir Dizengoff. Geddes kertváros jellegű terveibe jól beleillettek a Bauhaus-stílusú lakóházak és középületek, ám az építész hamar rájött, hogy ezeket a helyi adottságokhoz kell igazítani. A nyári forróság és a tenger közelsége miatti magas páratartalom okán nem lehetett egy az egyben az Európában elterjedt stílusjegyeket megvalósítani. Így például, mivel itt a tűző nap fényét – szemben az európai gyakorlattal – nem beengedni, hanem árnyékolni kellett, a Bauhausra jellemző nagy ablakokat kisebbre vágták. Az adaptálás jegyében könnyítettek is az európai Bauhaus végletekig letisztult, funkcionális jegyein, annak egyfajta mediterrán változatát kialakítva.

© AP

Tel-Aviv több ezer, jórészt a múlt század 20-as, 30-as éveiben épült Bauhaus-stílusú lakóházát és középületét kikezdte az idő, ezért az 1990-es években elkezdték felújítani őket, többnyire eredeti formájukban. A helyreállítás sikerét jelzi, hogy 2003-ban az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította a Bauhaus-stílusú központjáról Fehér városnak is nevezett Tel-Avivot.

BŐHM ÁGNES