Tehetnék néhány olcsó megjegyzést az egészségügyi miniszterre, amivel politikai sikert arathatnék, de nem teszem. Minden erőmmel támogatni kívánom őt az egészségügyi reform körüli, kiéleződött vitában - jelentette ki Alfred Gusenbauer szociáldemokrata osztrák kancellár. A koalíciós partner Néppárt (ÖVP) képviseletében egy éve kormánytag egészségügyi miniszter, Andrea Kdolsky valóban nem mindennapi jelenség. Az orvosi és kórházmenedzseri végzettséget szerzett, 36 éves politikus nem titkolja, hogy nem mindene az egészséges életmód: szereti a sertéssültet, időnként dohányzik, és olykor a fejébe száll az alkohol. Kétszer is elvált, jelenlegi barátja az igazságügyi minisztérium volt kabinetfőnöke, aki ellen éppen hatalommal való visszaélések sorozata miatt folyik vizsgálat.

A vehemens politikusnő kapta a feladatot, hogy átverekedje, a kancellár szavai szerint "a kiabáló lobbicsoportokon, az önző részérdekeken", no meg az ország ellenállásán az egészségügy reformját. Márpedig a reformra szükség van: a betegpénztárak hiánya az idén eléri a 313 millió eurót, és ha nem lépnek közbe, 2012-re ez az összeg a duplájára nőhet. A miniszteri reformprogram közzétételét megelőzve a múlt héten a munkáltatók és a szakszervezetek vezetői nyilvánosságra hozták "a betegek helyzetén semmit sem rontó" saját reformjavaslataikat.

Ausztriában a szociális partnerség - az ezredforduló után átmenetileg meggyengült - intézménye máig egyfajta árnyékkormányként működik: ott zajlanak az érdemi, nyers érdekütközések, és az ott kialkudott kompromisszumos megoldások kerülnek a kormány elé. A szociális partnerek úgy gondolják, hogy a takarékoskodás fokozatos bevezetésével eleinte kevesebbet, 2012-ben azonban már 600 millió eurót lehetne lecsípni az egészségügyi kiadásokból. Ausztriában a lakosság 98,5 százalékára terjed ki az egészségbiztosítás, az ellátást szervező 14 betegpénztárból kilenc tartományi, öt pedig ágazati alapon működik. Az osztrák társadalom a GDP 10,2 százalékát költi egészségügyi kiadásokra, mintegy 25 milliárd eurót (ez mintegy négyszerese annak a summának, ami Magyarországon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár rendelkezésére áll). A lakosság 75 százaléka fizet járulékot, a munkáltatók befizetésével együtt ez adja a társadalombiztosítási kiadások közel felét. A kiadások 25 százalékát szövetségi és helyi adók, további egynegyedét pedig magánkifizetések fedezik.

A szociális partnerek javaslata szerint a betegpénztárak szövetségét modern holdingszervezetté kellene átalakítani, amelynek felügyelőbizottságában hat-hat munkáltatói-munkavállalói képviselő is helyet kapna. Voksok nélkül, tanácsadói minőségben a beteg-, a baleseti és nyugdíjpénztár képviselői, valamint az időstanácsok küldöttei, a kisebbségek és az üzemi tanácsok megbízottai is ott ülnének a testületben, amely a teljes pénztári rendszer költségvetéséről, nagyobb beruházásairól döntene, ellenőrizné a pénztárakat, figyelne a hatékonyságukra. A csomag talán legmerészebb javaslata, hogy kivennék a tartományi önkormányzatok kezéből a kórházakat, átadva őket a pénztáraknak, amelyek most nem szólhatnak bele a működésükbe. A kasszák szigorúbbak lennének, mint a politikusok: csökkentenék a kórházi ágyak számát (ma 6,1 jut ezer lakosra, majdnem 20 százalékkal kevesebb, mint Magyarországon). De nem az ágyszám a fő baj: a kezeléseket sokszor a szakmailag indokoltnál tovább húzzák, és olyanokat is befektetnek, akiket ambulánsan lehetne gyógyítani.

A programkészítők szerint 160 millió eurót lehetne megtakarítani azzal is, hogy a betegpénztárak - a díjakat felverő orvosi kamara megkerülésével - közvetlenül tárgyalhatnának az orvosokkal a honoráriumokról, nem minden megüresedő orvosi állást töltenének be, és szigorúbban ellenőriznék a doktorok munkájának minőségét. Az alaposabb kontrollba a keményebb költséggazdálkodás is beletartozna, így például további 160 millió eurót lehetne spórolni a gyógyszerfelírás új rendjével: az orvos csak a szükséges hatóanyagot adná meg, magát a gyógyszert a patikusok választanák ki a legolcsóbbak közül.

Mindez csak egy előkészítő javaslatcsomag, amelyhez persze a pénztárak máris lelkesen tapsolnak. Az egészségügyi minisztérium ennél keményebb, egymilliárd eurós megtakarítást tervezett, de a reformprogramnak rengeteg fórumon kell még átmennie. "Túl sok érdek sérül ahhoz, hogy ebből legyen valami" - véli a Der Standard című bécsi napilap kommentátora, aki szerint elsősorban a tartományi politikusok ellenállásán bukhat majd meg a reform, már csak az egyre-másra következő önkormányzati választások miatt is. Az orvosi kamara elnöke, Walter Dorner pedig máris fenyegetőzik, azzal példálózva, hogy esetleg - talán nem véletlenül - egyszerre mindenütt lerobban az orvosokat összekötő számítástechnikai hálózat.

Egyelőre az sem dőlt még el, hogy az átmeneti időben milyen forrásból pótolják az egészségügyi kassza hiányát. A szociáldemokraták egy frissiben bevezetni tervezett vagyonnövekedési adóból segítenék ki az egészségügyet, erről azonban a Néppárt hallani sem akar. Még az a kóbor ötlet is felvetődött, hogy a dohánytermékekből származó adóbevételt csapolják meg.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS