Valóságos Patyomkin-falu készül a kínai főváros szívében, ahol a Tienanmen tértől pár méterre újjászületik a századelő Pekingjének híres kereskedőutcája. A zord őrök nappal még csak betekintést sem engednek a gigantikus paravánok mögé, késő éjjel azonban egy kisebb összegért már engedékenyebbek a HVG munkatársával, s kiderül: a felújítás csak az első házsort érinti, a mögötte lévő utcákban és sikátorokban marad a sok évtizedes elhanyagoltság, lepusztultság. A díszutcán megállás nélkül folyik a munka, éjjel-nappal készül az útburkolat, pislákoló lámpák fényénél az épületekben is dolgoznak. A kínai motívumokkal díszített színes homlokzatok már csillognak, és sorra kelnek életre Peking fénykorának egykori boltjai, áruházai, éttermei, kávéházai, mulatói, a tervek szerint még a század eleji villamos is járni fog. A nagy hajtás érthető, alig több mint száz nap múlva, augusztus 8-án kezdődnek a XXIX. nyári olimpiai játékok, s a városnak akkorra pompáznia kell, hogy a világ minden részéből érkező sportolók, politikusok és turisták a csodájára járhassanak.

A világ azonban egyelőre egyáltalán nem csodálja Pekinget, sőt a tibeti tüntetések elleni erőszakos kínai fellépés miatt (HVG, 2008. március 22.) az olimpiai lángot Európától az USA-n és Dél-Amerikán át Afrikáig kisebb-nagyobb atrocitások, tüntetések és bojkottfelhívások kísérik. Minderre a pekingi vezetés igencsak indulatosan reagál, és bár a helyi médiában a fáklya elleni tüntetésekről nemhogy beszámolók nem születtek, de még egyes internetes portálokat is blokkoltak, a hivatalos tiltakozásokat a kínai lapok és tévék naponta többször is hozták.

A feudalizmustól a kommunizmuson át a sajátos egypárti kínai kapitalizmusba a múlt század első évtizedeitől eljutott Peking a játékokra való felkészülés jegyében az utóbbi években látványos változáson ment át. Hatalmasra bővítették a repülőteret, új utak és metróvonalak készültek, toronyszállodák és bevásárlóközpontok, plázák épültek. Az ötvenes évek három-négy emeletes házait sokfelé 25-30 szintes üveg-beton-acél felhőkarcolók váltják, ám az új épületek, irodatornyok sem sokkal barátságosabbak, mint a meglehetősen lepusztult lakótelepi zónák. Láthatóan kiélhették azonban designvágyaikat az építészek a többnyire meghökkentően egyedi olimpiai létesítményeken, amelyek készen állnak, vagy az utolsó simításokat végzik rajtuk.

A hírhedten szennyezett pekingi levegő minőségének javítására lecseréltek vagy 3 ezer füstokádó városi buszt, teherautót alig látni, a személyautók, taxik többsége pedig valamilyen nyugati márka helyben gyártott példánya. A pénzesebbek körében a VW Passat, az Audi 6-os és a Buick látszik a legnépszerűbbnek, de egyre több a nehezen azonosítható kínai modell is. Az autók sorra szorítják ki a feltűnően jó minőségű utakról a még mindig külön sávot élvező kerékpárokat és mopedeket.

Az utóbbi hónapokban több mint 30 millió virágot és legalább ennyi facsemetét ültettek a városban. Nyolcszáz új parkot is kialakítottak, és még mindig folyik a zöld kampány: szorgos kezek tízezrei pár nap alatt füves-virágos mezőt varázsolnak bármilyen kopár telek helyén. A belvárosi turistahelyek környékét láthatóan kínosan tisztán tartják, sárga ruhás, triciklis munkások hada kapkodja fel a legkisebb szemetet is egy piaci uborkaszedő facsipeszre emlékeztető alkalmatossággal. Az utcai köpködésről azonban - bár kampány is indult, és helyenként tiltó táblákat helyeztek ki - még nem sikerült leszoktatni a pekingieket.

A "kirakatfelújítás" nem csak a Tienanmen térnél zajlik. A város számos részén ledózerolják a hagyományos pekingi lakóházakat, az utóbbi évtizedekben nyomorúságos tömegszállásokká alakult, vezetékes víz és csatornázás nélküli úgynevezett hutongokat, vagy legalábbis e negyedek külső házsávját, és az egykori épületek stílusában hangulatos, turistavonzó boltokat, éttermeket alakítanak ki. Ahol pedig erre már nincs idő, ott a szegényes lakok elé egyszerűen több méter magas szürke falat húznak. Nem takargatnak semmit azonban a külföldiek által aligha látogatott külvárosokban, ahol a gyárakat, üzemeket lehangoló egyenházak tömegei váltják. Az utcákon helyenként áthatolhatatlan sár és piszok, emberi és állati ürülék bűze keveredik a járdára kitett hevenyészett tűzhelyen sülő, azonosíthatatlan húsdarabok és zöldségek illatával, a műhelyekből gomolygó benzin- és olajpárával, a belvárosból száműzött lepukkant buszokból áradó füsttel és a rendszeresen a városra telepedő köddel. Még kijjebb, néhány ilyen utcán átkelve azonban megdöbbentő látvány fogadja a járókelőt. Rendezett negyed, napkollektoros közvilágítás, már-már luxuslakóházak, vadonatúj irodaépületek - és egy kétnyelvű felirat: információtechnológiai tudományos park.

A tájékozódást egyébként angol feliratok segítik a metrómegállóktól a múzeumokig mindenfelé. Állítólag 4 millió pekingi fiatal tanult meg legalább néhány mondatot angolul, és ők szívesen gyakorolgatnak is a turistákkal: alig lehet úgy végigmenni valamelyik főúton, hogy meg ne szólítanák a külföldit, csupán a beszélgetés kedvéért. Érthető angolsággal válaszolnak sok belvárosi bolt eladói is, különösen az olimpiai tárgyakat árusító hivatalos üzletekben. De felkészültek az engedély nélküli utcai árusok is: "Helomíszter, olimpitísört" - kínálják úton-útfélen az olimpia logójával díszes pólókat, a mauzóleumtól pár méterre Mao-fejes zenélő öngyújtót tukmálnak a külföldire, a parkokban eregethető sárkányokat árulnak. De mindannyian gyorsan eltűnnek, amint megjelennek a civil vagy egyenruhás rendőrök, akikből szép számmal akad az utcán. Leginkább a Tienanmen teret vigyázzák, feltehetően demonstrációktól, tüntetésektől tartva. Nappal néha motoznak is, éjjel pedig kordont vonnak a fényárban úszó tér köré, ahová a katonákon kívül egy lélek sem léphet be.

Más arcát mutatja a város többi része is esténként. Az aluljárókat valósággal ellepik az alkalmi árusok, a vak énekesnőtől az égett arcú nyomorékig felbukkannak a nappal egyébként nem látható koldusok is. Megélénkülnek a szórakozónegyedek is: jól öltözött, nyugati divatot követő fiatalok korzóznak a fénylő kirakatok és a hívogató éttermek között, egyik mulatóból a másikba vándorolva. Választékban nincs hiány: az ujgur népzenét dzsesszelemekkel ötvöző - kínai ujgur, valamint magyar és francia zenészekből álló - Panjir világzenei együttes például pár napja Peking trendi alternatív belvárosi klubjában, a The Star Live-ban lépett fel. Egy szinttel lejjebb keleti motívumokkal tarkított technozenére táncolt egészen másfajta közönség, míg a kemény rock hívei - köztük néhány tarajos kínai punk - a város másik részén, a Mao Live klubban gyülekeztek. A vizuális művészetet kedvelő fiatalokat inkább a kijjebb fekvő Factory 798 vonzza. A 798-as számú egykori hatalmas gyárvárost pár éve amolyan modern művészeti központtá alakították át, a régi műhelyekben, üzemcsarnokokban ma galériák, kiállítótermek, könyvesboltok, múzeumok, éttermek és kávéházak sorakoznak, köztük hömpölygő hazai és külföldi közönség - akárcsak valamely európai nagyvárosban.

VASS PÉTER / PEKING