Hát nem fiú? Azt hittem, fiú. "Én is azt hittem" - mondja Róbert Gida. "De hát akkor nem lehet Mici a neve! Mért hívod Micinek?" "Nem én hívom..." "De hát azt mondtad." "Mert úgy hívják. Nem érted, hogy úgy hívják?" Ekképp kezdődik a brit Alan Alexander Milne Micimackója, amelyet Magyarországon a Karinthy-fordítás, az egész világon pedig a Walt Disney-stúdió rajzfilmje tett gyerekek és felnőttek kedvencévé. Az angol eredetiben is nőiesen hangzó neve, "férfiatlan" viselkedése, illetve Malackához kötődő szoros barátsága alapján a főszereplőről világszerte többen feltételezik, hogy homoszexuális - derül ki a BBC hírportál egyik tudósításából. Az internetes hírmagazinhoz legalábbis ilyen elektronikus levelek érkeztek a közelmúltban.

Persze az is lehet, hogy az e-mailek szerzői csak tréfáltak, amikor Micimackó szexuális orientációjáról értekeztek. Komolyan beszélt viszont a hozzászólásokat ihlető cikk főszereplője, Ewa Sowinska lengyel gyerekjogi ombudsman, aki egy - történetesen éppen a BBC által készített - gyerekműsor egyik szereplőjéről akarta pszichológusokkal kideríttetni, nem meleg-e. Ez esetben ugyanis a műsor lengyel változatának betiltását kezdeményezte volna. A Teletubbies című filmsorozatról van szó, illetve annak négy - fején antennát, hasán tévéképernyőt viselő - színes bábfigurájáról. A Lengyel Családok Ligája párti Sowinska figyelmét a négyek legnagyobbika, Tinky Winky keltette fel: gyanúsnak találta, hogy a figura lila színű, időnként női táskával látható, antennácskája pedig - a homoszexuálisok szimbólumaként számon tartott - háromszöget formáz.

Amerikából is értesülhetett a lengyel gyermekvédő a gyermekek "egészséges fejlődését fenyegető veszélyről", ott ugyanis már nyolc éve megszólaltak a műsort támadó hangok. Az azóta elhunyt, konzervatív nézeteiről elhíresült televíziós prédikátor, Jerry Falwell például a Teletubbies kapcsán jelentette ki, hogy a "meleg életforma példaképpé emelése tönkreteszi a gyerekek morális életét". Sowinska egyébként néhány nappal később visszakozott, mondván: "Végtére is ezek kitalált lények, amelyeknek a valósághoz semmi közük sincs, a táska, az olló és egyéb használati tárgyak csak azért jelennek meg a filmben, hogy gyereknek szóló mesevilágot teremtsenek... Ezt a témát lezártuk."

A BBC képviselői mindkét esetben tagadták azt a képtelennek tűnő vádat, hogy bármiféle rejtett vagy nyílt szexuális üzenete lenne az 1-4 éves korosztály számára készült, kifejezetten erőszakmentességet propagáló műsornak. A történet állomásait követő egyes blogok szerint ugyanakkor Sowinska nem a nagy tekintélyű brit médiacsoport nyilatkozatai, hanem a közröhej miatt hagyott fel azzal, hogy szakértőkkel vizsgáltassa egy bábfigura szexuális irányultságát.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a BBC valóban készít olyan műsorokat, amelyekben tetten érhető a másság elfogadására nevelés, illetve a társadalmi sztereotípiák lerombolásának szándéka. A Balamory óvodáról szóló játékfilmsorozatban például egy mindent megszerelni képes hölgy a buszvezető, a vegyesboltban pedig egy mindig derűs, kerekes székes eladó dolgozik. És persze a gyerek és felnőtt szereplők nem mind fehér bőrűek, miként a Teletubbik egyike, Dipsy arcszíne is barnább, mint társaié.

Az is tény, hogy az elmúlt években születtek már olyan gyerekmesék, melyek deklarált célja éppen az, hogy a felnövekvő generáció természetesnek tekintse, hogy a társadalomban élnek olyanok, akik a saját nemükhöz vonzódnak. A holland Linda De Haan és Stern Nijland által 2002-ben írt, angolra is lefordított Király és király című mesében a főszereplő fiatal hercegnek hiába mutatja be anyja a messze földről érkezett szebbnél szebb hercegnőket, neki inkább egy másik hercegen akad meg a szeme, és végül vele házasodik össze. (A könyvnek két évvel később a folytatása is elkészült: a Király és király és a család címmel.) Az amerikai Peter Parnell és Justin Richardson 2005-ben megjelent mesekönyvében két hím pingvin költ ki egy tojást, és nevel fel egy egészséges pingvinfiókát. (A könyv a New York-i állatkertben valóban megtörtént eseten alapul.) És természetesen a leszbikusokról is született már mesekönyv: az angol Katy Watson 2-6 éveseknek ajánlott képeskönyve világűrt meghódító gyerekhősének, Spacegirlnek a mese szerint két anyja van.

E mesekönyvek Nagy-Britanniában már az általános iskolai tananyagok közé kerültek. Legalábbis a No Outsiders (Nincsenek kívülállók) államilag támogatott toleranciaprogram keretében az idei tanévben 14 iskolában már felhasználják őket az oktatásban, sőt a legnagyobb pedagógus-szakszervezet, a National Union of Teachers (NUT) aktívan lobbizik, hogy bekerüljenek az óvodai tantervekbe is. A NUT szerint ugyanis mire a gyerekek elérik az iskolaérettséget, nyelvhasználatukban már megjelennek a homofób kifejezések.

"Természetesen helyes törekvés, hogy a társadalom váljon toleránsabbá, mégsem támogatnám az effajta könyvek terjesztését" - nyilatkozta a HVG-nek Gyarmathy Éva, neveléslélektannal foglalkozó pszichológus. Az kizárt ugyan - igyekszik eloszlatni egy sokakban felmerülő tévképzetet -, hogy az ilyen mesék hatására a gyerekek homoszexuálissá váljanak, ám annak komoly esélye van, hogy a történetekhez kapcsolódó, szóban megfogalmazott vagy csak öntudatlanul közvetített szülői reakciók összezavarják, szorongóvá teszik a kicsiket. "Egy kisfiú minden következmény nélkül pózolhat édesanyja táskájával - utal Gyarmathy a Teletubbikra -, a lelki fejlődésére legfeljebb annak lehet hatása, ha az ilyen játékokra a környezet durván, gúnyosan, megszégyenítően reagál."

Márpedig negatív reakciókban valóban nincs hiány. Míg Nagy-Britanniában főképp a keresztény szervezetek tiltakoznak az oktatási program ellen, Amerikában a szülők maguk is számos államban követelik, hogy csak szülői engedéllyel lehessen kikölcsönözni az iskolai könyvtárakból a homoszexualitás bemutatására kihegyezett műveket. Sőt a meleg házasságokat Amerikában egyedül elfogadó Massachusetts államban egy általános iskola ellen tavaly per is indult, amiért a Király és királyt felolvasó tanár "a homoszexualitást normálisnak igyekezett beállítani", továbbá mert megszegte azt az 1996-os törvényt, amely szerint a szülőket értesíteni kell arról, ha a tanórán szexuális nevelésre kerül sor. Ám a szövetségi bíró februárban elutasította a vádat, mondván, "indokolt, sőt kötelező, hogy az állami iskolákban megtanítsák a gyerekeket a homoszexualitás elfogadására".

SCHWEITZER ANDRÁS